Kultúra

Gorzsában ásnak a régészek és a régészhallgatók

Gorzsában ásnak a régészek és a régészhallgatók

2009. október 20., kedd
Gorzsában ásnak a régészek és a régészhallgatók
A Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének oktatói és hallgatói több év szünet után most ismét bekapcsolódtak a feltárásokba. A Hódmezővásárhely környéki Gorzsa 10. számú homokbánya területe egyszerre munka és szakmai gyakorlat a hallgatóknak. Hódmezővásárhely határában vagyunk, ez a Gorzsa nevezetű határrész. Gorzsa oklevélben említett középkori falu, az első feljegyzés róla 1331-ből származik – vezet fel egy kis dombra Wolf Mária (második képünkön) ásatásvezető régész. Korábban itt illegális homokbányászat is folyt, és már akkor volt egy rövid leletmentés a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején. Homokbányát szeretnének itt nyitni, ezért folyik a megelőző feltárás. A nyári időszaktól kezdve a Régészeti Tanszék oktatói mellett hallgatók is dolgoznak a területen, ők végzik a technikusi munkát – szerencsés körülmény, hogy az egyetemhez közel teljesíthetik kötelező gyakorlatukat. Nagy Katalin, a Középkori Egyetemes Történeti Tanszék egyetemi tanársegédje elmondta, hogy szinte az egész dokumentáció területén, például rajzolásban, fotózásban is kipróbálhatják magukat a régészhallgatók.

Sok nép otthona

A területen Árpád-kori, késő középkori és bronzkori lelőhelyeket vártak, de kiderült, hogy ezek mellett a Kr.u. 4-5. századi germán, gepida leletek is rejt a föld, sőt 8-9. századi településrészt is felbukkant az ásók alatt, és rézkori, illetve újkőkori leletek is előkerültek. Sokféle nép és kultúra emlékanyagai megtalálhatók itt, feltehetőleg azért, mert a közelben egy holt meder jelzi, hogy a környék vízjárta terület volt, és ebből emelkedik ki a domb. Az a különös, hogy itt egy dombon koncentrálódnak a különböző korok leletei, általában ez nem szokás, inkább egy-egy nép telepszik meg egy lelőhelyen.

Malmozó őseink

Az egyik Árpád-kori házban a padlóba bekarcolva két darab malomjátékot találtak. „Ebből az időszakból ismertünk már kőbe, téglába karcolt malomjátékot, de házpadlóban karcolva még nem. Az egyiket fel is vették a szegedi múzeum restaurátorai” – tudtuk meg Wolf Máriától. Többféle érme is előbukkant, sok III. Béla-pénz került elő a 12. század második feléből, és az 1500-as évek közepéről származó érméket is leltek a szakemberek. „Az Árpád-korból találtunk úgynevezett külső kemencéket, amelyek úgy működhettek, mint a mai nyári konyhák, még gyümölcsöt is aszaltak bennük eleink” – ismerteti a területet a régész. Bizonyos, hogy a közelmúltig jó lakóhely volt e vidék, hiszen az egykori – immár újkori – tanyák omladékait is megtalálták. A korábbi ásatás alapján sejtenek itt egy Árpád-kori templomot is, ám eddig még nem leltek a nyomára…

Germánok és gepidák nyomában

Két lépést teszünk, B. Tóth Ágnes, a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének docense már a negyedik gepida ház feltárását végzi. Itt éppen a legnehezebb feladattal állnak szemben, mert két Árpád-kori ház is rárétegződött, amelyeket fel kellett tárni és bontani ahhoz, hogy elérjék a padlót. Nagyjából egy négyszer négyes, földbe mélyített házról van szó. Sok a lelet, rengeteg házikerámia kerül elő, sok díszkerámia, ez keltez, és a mindennapi élet számos apró dolga, mint az orsógombok, orsókarikák, gyakori a csontfésűk, szövőszéknehezékek – tudatja a szakember. Néhol kisebb vastárgyakat, vaskéseket, vasárakat is rejt a föld. A hosszan elhúzódó földháton, amit két oldalról víz vett körül, a gepida objektumok mindig a gerincen futnak végig.
Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy abban az időben elég magas lehetett a talajvízszint és a környező területek vízszintje, ezért kellett feljebb húzódniuk – fejtegeti a szakember. Lent főleg bronzkori és késő középkori objektumok vannak, vagyis ott valamikor az éghajlat más lehetett.

Agancskapa az őskorból

Az őskori gödrök feltehetőleg vagy a neolitikum, vagy a rézkor időszakából származnak, sajnálatos módon egyelőre nem került elő olyan cseréptöredék, amely alapján egyértelműen kijelenthető lenne, hogy melyik régészeti kultúra hagyatéka – vezet be az őskori leletek rejtélyeibe Sánta Gábor tanársegéd. Állatcsontok, kagylóhéjak kerültek elő, melyek a korszak emberének táplálkozásáról tanúskodnak, akárcsak a kőeszközök, illetve agancskapát is találtak. A dombtetőn szétszórtan elsősorban kora bronzkori objektumok kerültek elő. A kora bronzkornak a legkorábbi szakaszára, vagy a Makó-, vagy a Nagyrévi kultúrára jellemzőek a leletek. Ezenkívül szórványosan több más korszak emléke is megtalálható a területen, például a korai vas-, vagy a késői bronzkorból.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.