Vélemény

Pénzszivattyú és enyves kéz

Pénzszivattyú és enyves kéz

2009. szeptember 25., péntek
Pénzszivattyú és enyves kéz

A minap beszélgettem Angliából hazatérő barátommal a hazai politikai helyzetről. Ingatta a fejét jobbra-balra. Folyamatosan. Aztán fel is tette kérdéseit, hogy mitől változna mindez, és ugatnék-e akkor is, ha a polgári kormány is ugyanúgy rácsatlakoztatná szivattyúit a BKV-ra, egy metróépítés volumenű nagyprojektre, vagy ahogy szokás általában az önkormányzatokra.

Jönnének a konzervatív hunvaldok, a fiatalok közt pedig narancspólós ujhelyik, zuschlagok ugrándoznának. Elgondolkodtam. Először nyüszítenék, aztán elharapnám láncom. (Mert van egy nagyon erőteljes harapásom, ami bizony, ha kell, vasat tép.) De mondtam, most még van bizodalmam, hiszen 2002 előtt még a mezőn kergettem a birkákat, és csak utána szegődtem a városi juhok közé. Tehát az urbánugatásról emlékem igazán csak ebből a posztkomcsi, vadlibcsi időszakról van. Na, itt kapta fel a fejét barátom, és a tantrikus ingatásból kizökkenve megkérdezett: mitől az ami? Hát, mondtam, csak attól, hogy a szabadrablást a kommunista diktatúra eszközeivel tették legálissá, bujtatták el, simították bele a demokrácia közép-európai szőttesébe. Aztán elmeséltem egy olyan példát, amit a minap hallottam egy amerikai befektetőtől, aki Budapesten a 15. kerületben vásárolt fel nagy területet, ahová komplett lakónegyedet szeretett volna felépíteni. Megvoltak a befektetőtársak, a terület már az övé, de a fővárosi és a kerületi önkormányzatnál mégis falakba ütközött, és nem értette, hogy miért. Mikor már egy éve húzódott az engedélyeztetés, és egyéb szükséges papírmunkák, megsúgták neki: pályázati forrás nélkül nem támogatják a beruházást, egy ekkor gigatenderhez keresni kell EU-s, állami forrást is. Miért? - kérdezte az amerikai. Mert magánpénzből nem jut nekünk, jött a válasz. Az amcsinak még most is a leveses tányérban lenne az álla, miközben mesélte nekem a sztorit, ha nem segítek neki felemelni, amolyan verbálisan. Ez van Mr. Így élünk mi, így építjük az országot, és így lopunk b@szki! És a szivattyú rendszer attól működik tökéletesen, hogy a használati útmutatót kicsit tökéletlenné tették. Az EU-s pénzek felhasználása nálunk a legrosszabb az unióban, hangzott el

nemrégiben egy ellenzéki sajtótájékoztatón

, szándékosan felduzzasztott bürokrácia, folyamatosan változtatott szabályozás, hosszú elbírálási, ügyintézési időszak, és a tények: az ötéves ciklusból a minket illető EU-s költségvetésből eddig (közel három év alatt) csak 6%-ot fizettek ki. Hatot b@szki! Mert az akadozó, rosszul üzemelő pályáztatási struktúra tudja igazán működtetni a tolvajszivattyút. Ennyi. És, hogy mi még a posztkomcsi, neobalkán mindebben? Az enyves kéz simogatása, hogy akárhányszor akarom feldolgozni, megrajzolni Szegeden egy-egy szivattyú működését, senki sem mer ugatni mellettem. Utánam nyúlnak, mondják. A legdurvább, mikor egy volt IKV-s nagyfej elmesélte az ingatlanos mókolásokat, én meg csaholtam: megírom öreg, gyerünk. Néhány nap múlva szólt, hogy mégsem. Utánam nyúlnak! Hová, basszus, nyugdíjas vagy. Utánam nyúlnak! Máskor meg: á, a lányom az egyetemen tanít, kirúgják. Kicsoda öcsém? Hát, nincs demokrácia? De, neobalkán, posztkomcsi, vadlibsi szivattyúország. Ezt magyaráztam barátomnak. Megszűnik a sportosztály, összevonnak teltházas kollégiumokat és egy tanár nem emeli fel a hangját, viszi diákjait a városháza elé táblákkal a kezükben. Utánuk nyúlnak, félnek. Itt Magyarországon, Szegeden így működik a demokrácia. Isten hozott itthon! Na édesapám – tettem vállára a kezem – én most azért ugatok, hogy ez megváltozzon; és ha nem fog? Harapok egyet.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.