Kultúra

Elisabeth: A legenda visszatért

Elisabeth: A legenda visszatért

2009. augusztus 16., vasárnap
Elisabeth: A legenda visszatért
Kettős szereplőgárdával tért vissza az 1996-ban először a Dóm téren debütált, és azóta világsikert elért Elisabeth című musical a Budapesti Operettszínház színészeinek előadásában, Kerényi Miklós Gábor (Kero) rendezésében. A darab mögött álló karrier után biztosan mondhatjuk: ha az Elisabethnek nem jósolhatunk sikert, akkor semminek sem. Augusztus 15. és 22. közöttöt előadással köszön vissza az Elisabeth Szegedre.A világhírű, magyar származású zeneszerző, Lévay Szilveszter és a Grammy-díjas Michael Kunze darabja alapjában véve remekmű, amit Kero rendezése kelt igazán életre. Az Elisabeth nem "kispályás" mű: nagy és tetszetős díszletek (díszlettervező: Szegő György)–melyek mozgatásáért már magában is elismerés illeti a technikusokat–, komoly, szép, korhű jelmezek (jelmeztervező: Velich Rita) bár csak a keretet adják, mégis megadják a darab alaphangulatát. Aki kilátogatott a próbákra, tapasztalhatta: Kerényi Miklós Gábor semmit sem bíz a véletlenre: a hanghordozástól az utolsó gesztusokig mindennek a helyén kell lenni, hiszen ő maga vallja: az ördög a részletekben rejlik. Az előadás két sztárja az Elisabethet alakító Janza Kata és a Halál szerepét magára öltő Szabó P. Szilveszter, mindketten ezzel a darabbal indultak. A nagy nevekből természetesen nincs hiány, hiszen Bereczki Zoltán, Földes Tamás, Dolhai Attila, Füredi Nikolett, Felföldi Anikó, Molnár Piroska is színpadra lép a két szereposztásban. Homonnay Zsoltot most először láthatjuk a Halál szerepében. A nagy öregek mögött nem marad el egyáltalán az új generáció: Füredi Nikolett Sissi-alakítása Janza Kata Elisabethjének méltó folytatása. A színésznőt tiszta és erős hangja mellett az is képessé teszi az Erzsébet-szerep megformálására, hogy a császárné olykor végletes karakterét is híven vissza tudja adni: a bohókás, szertelen hercegkisasszonyt, a szabadságra vágyó, az anyóssal szembeszálló császárnét, a szenvedő anyát vagy a megtört asszonyt. Homonnay Zsolt alakítása is eltalált, bár Szabó P. Szilveszternek még egy kicsit mintha "jobban állna" a Halál–igaz, a figura megformálása is kicsit különböző: mintha Homonnay egy határozott, karakteres végzet-alakot testesítene meg, Szabó P. Szilveszter Halál-figurája bizonyos tekintetben lágyabb, misztikusabb. Luceni szerepében mindkét Tamás (Földes és Száraz) egyaránt tuti, más-másért, de jól betöltik a gyilkos és a narratár szerepét.
Lévay zenéje magával ragadó, ez bizony az élet maga, benne a történelem kegyetlenül sodró szelével, a Halál föl-fölbukkanó figurájával, aki megállást parancsol már puszta megjelenésével is a színen, és aki ridegsége ellenére mégis szerelmes lesz, egy nem mindennapi asszonyba–ezért kell cselekednie Luceninek... Annak ellenére, hogy vannak vidám és komoly dalok, mégis, mintha valamiféle csendes búskomorság sugározna a darabból, valami végzetszerű, hogy megsejtsünk egy s mást abból, hogy egy olyan ikonikus személyiségnek is, mint Erzsébet volt, miket kellett kiállnia, miközben folyton két szerelem–a hozzá vágyó, de megtérni nem tudó Ferenc József és a mindent feledtetni akaró, folyton féltékeny Halál–között kellett magasra törnie, ahogyan ezt a darab egy jelenete zseniálisan ki is emeli. Arra a kérdésre, hogy vajon az Elisabeth továbbépíti-e a Sissi-mítoszt, bizonyosan igen a válasz, bár azt is hozzá kell tennünk: nem a "happy endes" verziót élteti tovább a darab, hanem misztikuma ellenére is felettébb reális képet fest élénk és lendületes zenéjében félelmekről, szorongásokról, hűtlenségről, ragaszkodásról, szabadságvágyról és meg nem értettségről.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.