Rudolf, a törött lábú őzike

Egy-két hetes lehetett, amikor természetbarátok rátaláltak az erdőben egy törött lábú őzikére és bevitték a szegedi Vadasparkba. Ott azonnal gondozásba vették a riadt, magatehetetlen állatot. Rudolfra - mert a gondozók így nevezték el a kis jövevényt - a biztos halál várt volna, hiszen nem tudott lábra állni, legelni, és az anyukája, aki mellette volt, sem tudta terelgetni.

Az őzike 2-3 napig csak feküdt és etetni is nehéz volt, mert nem ismerte a cumisüveget. Ahogy múlik az idő, egyre jobban van, sínbe tették a bal első lábát, ami egy hónapig, amíg összeforrnak a csontok, biztos rajta is marad. Fő eledele a kutyatejporral dúsított tej, de hamarosan megkóstoltatják vele a szilárd eledelt is. Rudolf sorsa még nem dőlt el, teljes gyógyulása után azonban valószínű, hogy visszaengedik az erdőbe.