Katyń-kiállítás Szegeden: Üzenet a világnak

Torokszorító megemlékezésre hív a Fekete Házban pénteken megnyitott Katyń-kiállítás. A megnyitón elhangzott: a szovjetek által végrehajtott és sokáig elhallgatott katyni tömegmészárlásra emlékezni kell, fontos, hogy a mostani fiatal generációk is megismerjék a múlt e borzalmait, hogy azok ne ismétlődhessenek meg. A tárlatot május 18-ig lehet megtekinteni.

Lezsák Sándor

, az Országgyűlés alelnöke

Illyés Gyulát

idézve úgy fogalmazott, hogy a múlt nincs magától, mindenkinek külön-külön birtokba kell vennie ahhoz, hogy érzékelje a jelen valóságát, és tudja azt, hogy az értékek mentén merre kell továbblépni.

Joanna Stempinska

, lengyel nagykövet asszony elmondta: a lengyel év keretében megnyíló kiállítás jó példája annak, hogy a lengyel-magyar barátság tettekben is megnyilvánul. A nagykövet asszony hozzátette: Katyń olyan seb a lengyel nép számára, amely máig nem tudott begyógyulni.

Szolidaritás

Zakar Péter

történész, a kiállítás házigazdája, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke portálunknak kiemelte: már a középkorban szoros kapcsolat alakult ki a lengyel és magyar uralkodóházak között, a Rákóczi-szabadságharcnak is fontosak voltak a lengyel vonatkozásai. 1848-49-ben, noha a lengyel egy szláv nép, mégsem a magyar kormány ellen lázadt a szerbekkel, hanem a magyarokkal vállalt szolidaritást több ezer lengyel katona és értelmiségi. Ez megmaradt a 20. század totalitariánus rendszereinek időszakában is: Teleki Pál gróf miniszterelnök a náci Németország és a sztálini Szovjetunió által közösen letiport lengyeleket befogadta a német diplomáciai nyomás ellenére - többek között Csongrád megyében is voltak lengyel menekülttáborok - tudtuk meg Zakar Pétertől.

A kiállításról szólva az alelnök elmondta: a sztálini Szovjetunió vezetése úgy ítélte meg, hogy ki kell irtani azt az értelmiségi réteget, amely képes lenne egy önálló, szabad és független Lengyelország felépítésére a második világháború után. Ez a logika sajnos valamennyi szovjet utódállamban valamiképpen érvényesült - Magyarországon is táborokba küldték vagy megölték azokat, akik felemelték szavukat a diktatúra ellen. Azért is fontos most az emlékezés, mert a diktatúráknak rossz a lelkiismerete, és a felelősök mindig megpróbálják eltüntetni a nyomokat - tette hozzá Zakar Péter.

Az emberiség ügye

A kiállításon megtekinthető az a videó is, amelyet a németek készítettek a tömegsírok felfedezésekor. Összehívtak egy nemzetközi vizsgálóbizottságot a tömegsírok vizsgálatára, melynek egyik tagja a magyar

Orsós Ferenc

patológus volt. Mivel a háború utáni rendezéskor a Szovjetuniónak döntő szava volt, nem fogadták el a szovjetek bűnösségét, Orsóst a katyni jegyzőkönyv aláírásáért háborús bűnössé nyilvánították.

Biernacki Karol

, a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója portálunknak úgy fogalmazott: borzalmas bűntettet hajtottak végre az NKVD és a szovjetek a lengyel értelmiség ellen. A kivégzettek nagy része tartalékos katona volt, köztük professzorok, tanárok orvosok, magasan képzett értelmiségiek, akiket 1939. augusztus-szeptemberben a hadseregbe rendeltek, majd fogságba estek. A kivégzések napján összegyűjtötték az áldozatok családtagjait és vagonokban elszállították őket: több mint 66 ezer embert - nagyon kevesen tértek vissza. A borzalmas mészárlás el akarta fojtani az ellenállás legkisebb esélyét is - ebben pedig az NKVD és a Gestapo partnerek voltak egymással. Az igazgató úgy fogalmazott: ez a tömeggyilkosság nem csak a lengyelek ügye, hanem az egész emberiségé.