Hazugság, blöff, baloldaliság
Medgyessy Péter bukása után egy idős és - bevallása szerint - kommunista, de egyben potenciális MSZP-szavazó úr azt kérdezte tőlem, hogy mi a szakmai véleményem a baloldal hosszú távú esélyeiről Magyarországon. Mivel az illetőt az MSZP sorsa izgatta, kénytelen voltam lelombozni azzal, hogy a baloldalnak nincs esélye egyszerűen azért, mert Magyarországon lényegében nincs baloldal.
Varga Iván
április 1-i cikke (Szoci-áldemokraták)
fundamentális kérdéseket feszeget: van-e Magyarországon szociáldemokrácia, és hogy ami magát szociáldemokratának nevezi, mennyiben felel meg a demokrácia értékrendjének. Az MSZP hétvégi kongresszusa nyomán a kérdés a jól ismert verzióban vetődik el: helyénvaló-e, hogy Lendvai Ildikó, Bajnai Gordon és mások száját a baloldal és baloldaliság szavai elhagyhatják? Medgyessy Péter bukása után egy idős és - bevallása szerint - kommunista, de egyben potenciális MSZP-szavazó úr azt kérdezte tőlem, hogy mi a szakmai véleményem a baloldal hosszú távú esélyeiről Magyarországon. Mivel az illetőt az MSZP sorsa izgatta, kénytelen voltam lelombozni azzal, hogy a baloldalnak nincs esélye egyszerűen azért, mert Magyarországon lényegében nincs baloldal. A baloldalisággal kapcsolatos eszmei-ideológiai káoszfesztivál az idős úr személyében testesült meg, mert ő Lenin máig hű híve, és úgy gondolta, hogy a „szocializmus kísérletének" bukása után a baloldali pozíciót kell elfoglalni a kommunistáknak is, én pedig szembesítettem Lenin hívét azzal, hogy Lenintől mi sem állt távol, mint a baloldaliság. Vlagyimir Iljicsnek a baloldaliság a kommunizmus „gyermekbetegsége" volt, azaz a „baloldaliak" gyermekdeden gondolkodnak a világ dolgairól, és mentális felnőtté válásuk csak a bolsevizálódásuk útján mehet vége: akinek esze van, az csak bolsevik lehet, és - vice versa - csak a bolsevikoknak van eszük. A bolsevikoknak az volt a bajuk a „baloldaliakkal", hogy azok - közhelyekkel kifejezve - a szabadság, az egyenlőség és a testvériség értékei szerint gondolkodtak. Márpedig Leninéktől mi sem állt távol, mint a szabadság, az egyenlőség és a testvériség. Leginkább azért, mert az ezen értékek szerint gondolkodó „baloldaliak" értelemszerűen szabadon akartak gondolkodni például azokról a bolsevikokról is, akiknek eszük ágában sem állt hagyni az embereket szabadon gondolkodni, és magától értetődőnek tekintették az emberek megfosztását a szabadságtól és szabadságjogoktól. A mai magyar jobboldalon - finoman szólva - népszerűtlen Jászi Oszkár több remek elemzést adott
A bolsevizmus erkölcsi válságához, Adalék az ifjú bolsevizáló lélek pszichológiájához,
valamint
Újabb adalék a bolsevizáló lélek természetrajzához
címmel a bolsevizmusról, helyhiány miatt mégis a Jászinál még népszerűtlenebb Lukács Györgyöt idézem meg, aki
A bolsevizus mint erkölcsi probléma
című írásában még szembe mert nézni a fundamentális kérdésekkel: Ha egy „nem-bolsevik a demokrácia elvére hivatkozik, amelyet a kisebbség diktatúrája természetszerűleg és tudatosan kizár, arra Lenin hívei, vezérük egy kijelentését követve, azzal felelnek, hogy eltávolítják pártjuk nevéből és programjából a demokrácia kifejezést, és egyszerűen kommunistáknak vallják magukat".
