Novemberi Szerencsenapok Extra

Szeged pusztulása és újjászületése – II.

Cikkünk frissítése óta eltelt 12 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Újjáépítés európai összefogással

Az árvíz pusztítása után a nagykörút egyes szakaszait – a páratlan méretű európai összefogás és anyagi támogatás emlékére – Európa fővárosairól nevezték el: Bécsi – Berlini – Londoni – Párizsi – Brüsszeli – Római körút. A körútnevek – az utcanevekre nagyon is jellemző módon – később a politika áldozatai lettek. 1945-ben – a háborút kirobbantó németek ellen és a szabadító szovjetek mellett lerakott voksként – a Berlini körút nevét Moszkvai körútra változtatták. Holott 1879-ben Oroszország fővárosa Szentpétervár volt (amit 1945-ben már Leningrádnak hívtak)!

1879 júniusa és augusztusa között 120 nagy teljesítményű gőzszivattyú dolgozott a városban és 33 millió köbméter vizet távolított el. Az újjáépítés 1880 tavaszán indult meg. A várost Lechner Lajos mérnök tervezte meg, megalkotva a mai körutas-sugárutas szerkezetű Szegedet. Első lépésként a területet kellett rendezni: az új várost magasabban, a folyó vízszintjénél jóval följebb kezdték építeni. Ehhez 16,1 millió köbméter jó minőségű földet kellett ideszállítani – elsősorban Szeged környéki falvak (például Szőreg, Kübekháza, Szentmihály) határából. A kivitelezést a norvég származású budapesti vállalkozó, Gregersen Guilbrand végezte 180 munkanap alatt. Egy méteres körtöltést vontak a város köré. A nagykörutat 700 cm, a kiskörutat (a mai Tisza Lajos körutat) 820 cm magasságra töltötték föl – egyidőben a modern csatornahálózat kiépítésével.

A nagykörút egyes szakaszait – a páratlan méretű európai összefogás és anyagi támogatás emlékére – Európa fővárosairól nevezték el: Bécsi – Berlini – Londoni – Párizsi – Brüsszeli – Római körút. A körútnevek – az utcanevekre nagyon is jellemző módon – később a politika áldozatai lettek. 1945-ben – a háborút kirobbantó németek ellen és a szabadító szovjetek mellett lerakott voksként – a Berlini körút nevét Moszkvai körútra változtatták. Holott 1879-ben Oroszország fővárosa Szentpétervár volt (amit 1945-ben már Leningrádnak hívtak)! Végül a Német Demokratikus Köztársasággal való barátság jegyében 1972-ben a nagykörút egyik szakaszát – amit a Párizsi körútból csíptek le – ismét Berlinről nevezték el. Hogy mennyit adtak össze a világ országai 1879-ben Szeged újjáépítésére? (Az adatok forintban szerepelnek.) Ausztria: 551 595, Németország: 395 941, Franciaország: 382 182, Anglia: 143 686, Egyesült Államok: 63 524, Olaszország: 51 763, Belgium: 47 139, Svájc: 40 974, Románia: 34 837, Oroszország: 34 456, Hollandia: 32 213, Törökország: 19 644, Egyiptom: 15 473. De adakozott Svédország, Norvégia, Spanyolország, Kína lakossága is. A legkisebb összeg a japánoktól érkezett: 225 forint.

Az épülő város építészeti előírásai jóval szigorúbbak lettek a korábbiaknál. Meghatározták a város egyes részein az épülő házak anyagát, magasságát, méretét. A nagykörúton belüli zónában nem lehetett csak kő-, vagy téglaházat építeni. Vályogból csak a nagykörúton kívül készülhetett épület, de ott is kő-, vagy téglaalapra építve. A nád- és zsindelytetőt végleg kitiltották a városból – ezzel elejét vették a Szegeden a 18-19. században oly gyakran előforduló tűzvészeknek. Ekkor készültek el a város mai arculatát meghatározó középületek is: a Szegedi Nemzeti Színház 440 000, az átépített Városháza 230 000, a bírósági palota 160 000, a főposta 136 000, a polgári leányiskola (a mai jogi kari épület) 92 000 forintba került.

A dóm – Szeged legmagasabb és legnagyobb temploma – az 1879. évi árvíz utáni fogadalomnak köszönheti létét, előtte a Szent Dömötör templom állt a helyén, a palánki (belvárosi) rész plébániatemploma. Szeged egyházfönntartó kegyúri bizottsága, 1880. november 28-án ünnepélyes fogadalmat tett, hogy a víztől való megmenekülés emlékére monumentális templomot épít. Innen a fogadalmi templom elnevezés. 1931-ben mint a püspöki központ temploma székesegyház rangot nyert, s ma a dóm nevet használják általánosan a szegediek

Ekkor – 1880 és 1883 között – épült meg az első állandó szegedi híd is, amely Szegedet és Újszegedet kötötte össze (az a mai régi, vagy más néven belvárosi híd helyén állt). Újszeged önálló község volt és közigazgatásilag Torontál vármegye részét képezte, egyházilag pedig a szőregi katolikus plébánia joghatósága alatt állt. A város 1880-ban kebelezte be, s a lelkipásztori ellátást innentől a belvárosi (akkori nevén palánki) plébánia végezte. Később az uralkodó iránti hűség reprezentálására a városrészt a királyné emlékére Erzsébetvárosnak nevezték, s időközben fölépült katolikus templomát is Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére szentelték föl. A híd tervezését és építését a párizsi Eiffel cég végezte, a szerződés aláírására Gustave Eiffel is Szegedre utazott. A tervezés azonban nem francia mérnökök szakértelmét és keze munkáját dicséri, a hidat ugyanis Feketeházy János állami vasútmérnök tervezte.

Előző sztori

Szükség van a női szemléletre a közéletben

Következő sztori

Bérkert Klinika: Minőségi kezelések Újszegeden

Legutóbbi hasonló cikkek