Márciusi abszurd

Cikkünk frissítése óta eltelt 12 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Azoknak, akik ne adj’ isten pártpolitikai (ellenzéki) alapon elkötelezettjei a tojásdobálásnak, feltennék egy abszurd kérdést: abszurdnak éreznék-e, ha radikális- vagy szélsőbaloldaliak „elvi” alapon tojással dobálnának meg jobboldaliakat: Orbán Viktortól kezdve Kósa Lajoson át Morvai Krisztináig bezárólag.

Az abszurd szó eredeti jelentése állítólag az, hogy ellentmond a dolgok természetének, hogy ellentétben áll minden logikus és várható következtetéssel, ezért lehetetlen, képtelen.

2006. október 23. óta „hagyományosan” abszurdumok jellemzik nemzeti ünnepeinket. A tegnapi hírekből mazsolázzunk ki néhányat. Budapesten a Múzeumkertben az In-Kal őrző-védő magáncég szigorú biztonsági átvizsgálás után engedte az érdeklődőket a kordonon belülre. Dobálásokat megakadályozandó, üdítős palackokat és üvegeket, de még cumisüveget sem engedtek bevinni. Fenn is akadt a horgon egy fiatal pár két ikergyermekkel, akik ezek után persze nem voltak hajlandók jelenlétükkel megtisztelni az ünnepi rendezvényt. Az In-Kal profi cég, de munkatársai most igen bugyuták voltak. Tényleg úgy gondolták, hogy apuka és anyuka a gyermekeik (egyébként sem olcsó!) cumisüvegeivel dobál meg… Kiket is? Merthogy a Nemzeti Múzeumnál nem tartottak beszédet, és nem szerepeltek politikusok, csak művészek, előadók.

Petőfire, a márciusi ifjakra és a szólásszabadságra tekintettel különösen nonszensz volt, hogy „bekiabálókat” vettek őrizetbe rendőrök, megjegyzem, törvényes alapon. Március idusán, a szabadság és szabadságjogok ünnepén ki is derült, hogy a törvényalkotók mennyire hadilábon állnak március 15. szellemiségével. A „nemzet”, az „ünnep” és „megemlékezés” fogalmaiba kapaszkodtak, minthogy nemzeti ünnepen sértenék a megemlékezést a bekiabálások. Így, ebben a logikai formában még egyet is tudnék érteni a nemzeti ünnepek ilyetén történő védelmezésével, csakhogy a törvényalkotók egy igen lényeges dologról elfeledkeztek. Megemlékezés és megemlékezés között komoly különbség lehet aszerint, hogy politikusok szerepet vállalnak-e. Politikusi részvétel óhatatlanul is politikai értékelési problémákat vethet fel, függetlenül attól, hogy az illető baloldali vagy jobboldali. Egy politikus, legyen akár egyben közjogi méltóság az adott pillanatban, akaratlanul is a megemlékezés részévé teszi politikai tetteit vagy szavait. Politikusok mindenféle közszereplésének ez az átka.

A galacsin- és tojásdobálást tiltó törvény esetében a tojásdobálás tiltása úgy-ahogy érthető, a galacsiné viszont abszurd. A galacsincsizma úgy kerül az asztalra, hogy a 2008. évi LXXIX. törvény alapján „erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására”. Például ha politikus polgártársunkat távolból reá vetett papírgalacsinnal való érintkezésre kényszerítjük. De azért a tojás mellett se menjünk el. Azoknak, akik ne adj’ isten pártpolitikai (kormánypárti) alapon ellenzik a tojásdobálást, feltennék egy kérdést.

A 2002-es választási kampányban Szili Katalin még mint ellenzéki politikus azzal a költői kérdéssel támadt neki a státusztörvénynek és az azt korrigáló Orbán-Nastase megállapodásnak, hogy milyen lesz a makói hagyma íze, ha román feketemunkások keze szedi fel. Ha ez jobboldali szájból hangzik el, a komplett magyar „progresszió” nacionalizmust, rasszizmust és idegengyűlöletet kiáltott volna. 2006 augusztusában Szili Katalin Makóra és Szegedre látogatott házelnöki minőségében. Szegeden szerb politikusokkal is találkozott egy magyar-szerb toleranciaprogram keretében szervezett ifjúsági tábor ügyében. Történhetett volna úgy is, hogy Makón román politikusokkal találkozik egy magyar-román toleranciaprogram okán. Ezért kérdem én: biztosan méltatlankodnunk kellene, ha egy román nemzetiségű makói polgártársunk a 2002-es románellenes gyűlöletbeszéde miatt tojással dobálta volna meg az Országgyűlés elnökét?

Pártsemleges antirasszisták könnyen belátnák, hogy házelnök polgártársunknak román nemzetiségű polgártársa által távolból reá vetett tojással való érintkezésre kényszerítése nem mondana ellent a dolgok természetének, és nem állna ellentétben minden logikus és várható következtetéssel. Nem lenne politikailag abszurd. Azért nem, mert a politikus a közszereplése során politikailag abszurd módon viselkedett: gyűlöletbeszédre vetemedett egy demokráciában.

Legvégül azoknak, akik ne adj’ isten pártpolitikai (ellenzéki) alapon elkötelezettjei a tojásdobálásnak, feltennék egy abszurd kérdést: abszurdnak éreznék-e, ha radikális- vagy szélsőbaloldaliak „elvi” alapon tojással dobálnának meg jobboldaliakat: Orbán Viktortól kezdve Kósa Lajoson át Morvai Krisztináig bezárólag?

Előző sztori

A Röszke ellen a Volán: Góllövőcipők kerestetnek

Default thumbnail
Következő sztori

Ombudsman-vizsgálatok március 15-e kapcsán

Legutóbbi hasonló cikkek