Írjon nekünk

ARC

Isten arca, Nagy László és a trianoni seb

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/dobocsaba.jpg

Megjelent:

Interjú Bölcskei Gusztáv református püspökkel

Fotók: Gémes Sándor

Megyénkbe látogatott Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök december 30-án, aki a Csongrádi Református Egyházmegye alakuló közgyűlése előtt tartott istentiszteletet Szentesen, a felsőpárti református templomban. A püspökkel a SZEGEDma.hu beszélgetett az emberi arcunk megtalálásáról és a Trianon miatt szétszakadt református egyházak újraegyesítéséről.





– A karácsonyi beszédében, Debrecenben azt mondta, hogy Jézus születésével Istennek arca lett; később pedig feltette azt a kérdést, hogy nekünk vajon van-e még csókolni való arcunk. Kifejtené röviden e szép metafora jelentését?

– A bibliai alapige János evangéliumából úgy hangzik, hogy az Ige testté lett, én ezt úgy is értelmeztem, hogy Istennek arca lett. Hiszen egy gyermek, Jézus személyében jelent meg Isten a Földön. Ennek kapcsán jutott eszembe egy régi Nagy László-interjú, ahol feltették a költőnek azt a kérdést, hogy mit üzen a jövő magyarjainak, amire ő úgy felelt, ha lesz még emberi arcuk, akkor csókolom őket.

– A bibliai ige és Nagy László mondata ennyire összefügg manapság?

– E két mondatot sajnos a mai korban igen könnyen lehet közös nevezőre hozni. Hiába beszélünk például szegényekről, hajlék nélküliekről, munkanélküliekről, igazán csak akkor kezdenek bennünket érdekelni e szerencsétlen sorsok, ha egy-egy személyes arc megjelenik előttünk, érintkezésbe lépünk velük. A karácsonyi üzenetemnek ezzel a részével arra lehet ráirányítani a figyelmet, hogy Isten vállalta és vállalja az emberi életet és sorsközösséget mindenkivel. Nekünk is meg kell tudnunk őrizni egymás arcát, így tudjuk megőrizni Istentől nyert emberséges arcunkat. Úgy kell cselekednünk, hogy megtartsuk saját emberségünket, és lássuk mindenkor magunk előtt, hogy bizony vannak szerencsétlenebb élethelyzetekkel küzdő társaink.

– Arról is beszélt, hogy a világ arca eltűnőben van. Miért foszlik szét ez az arc?

– Ha nem fontos számunkra, hogy minden ember külön személyiséggel, sorssal van megáldva, vagy megverve, akkor tényleg mi is az arctalan tömegbe olvadunk bele, elidegenedünk a másiktól. Sajnos erre a folyamatra biztat bennünket az egész fogyasztói társadalom. Hiszen minél egyformábbak, sablonszerűek az emberek és önzőbbek, annál könnyebb nekik eladni. És a világot, az országokat nagyrészt olyan emberek irányítják, akiknek a profit többet jelent akár az emberi életnél is.

– Mit kell tennünk?

– Rá kell ébredni, hogy mindenki egyéni életet kapott Istentől, és ezt közösségben a többi egyéni sorsú emberrel kell leélnie. Nem szabad elhinni, hogy mindennek, mindenkinek egyformának kell lennie, öltözködésben, ízlésben, szokásokban. Ezek úgy tűnik, hogy apró dolgok, de ezekben lakozik a lényeg is. Az egyformaság egy közösséggel való azonosulás legyen, merítve a kultúránkból, hitünkből, magyarságunkból. Ezek a fogalmak diktálják az értékrendet, és ne a divat.

– Egy évvel ezelőtt a hazatalálásról beszélt. Azóta eltelt egy esztendő, s itt a következő, még nehezebb. Sajnos egyre többen felejtik el, merre van a haza. Mi lehet nekik a térkép?

– Ahogy Tamási Áron mondta, valahol otthon lenni a világban. Ezt az otthonosságot kell megpróbálni a maga környezetében, családjában, nemzetében kisebb-nagyobb köreiben megteremtenie mindenkinek. Isten segít, de nem cselekszik helyettünk. Látok reménysugarakat, amelyek ebbe az irányba mutatnak, de tényleg veszedelmes tendencia folyik körülöttünk.

– Mit tud tenni ebben a helyzetben a református egyház?

– Az előbb említett értékekre neveljük híveinket, és természetesen a nehéz körülmények között is erősítjük hitükben az embereket. Közösségeink összetartóak, jól működnek, gazdag a hitélet. Ezt – visszatérve a fogyasztói társadalom témaköréhez – egy konkrét adattal is alá tudjuk támasztani. A református zsoltárénekekről kiadtunk nemrégiben egy CD-t, ami az eladási listán megelőzte Madonnát. De a tréfát félretéve, mondanék egy nagyobb lélegzetű dolgot. Az elmúlt esztendőben mi reformátusok azon dolgoztunk, hogy azt a természetellenes szétszakítottságot, amit Trianon okozott (a Kárpát-medencében külön magyar református egyházak jöttek létre), megszüntessük. Elértük, hogy 2009-ben egybehívjuk Debrecenbe azt az alkotmányozó zsinatot, amely kimondja majd, hogy egy magyar református egyház létezik. Május 22-én reményeink szerint újra egyesül a szétszakított magyar református egyház. Ez történelmi jelentőségű lépés lehet.

Kommentek

ARC

Oklevelet kapott Szeged legnagyobb vasútbarátja

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/dobocsaba.jpg

Megjelent:

Nagy József, a Vasúttörténeti Alapítvány titkára szerint már születésekor eldőlt, hogy a vasútnak szenteli életét.

Tovább olvasom

ARC

Húsz éve a múzeum szolgálatában

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/dobocsaba.jpg

Megjelent:

Medgyesi Konstantin 1999 augusztusa óta azért dolgozik, hogy a szegedi Móra Ferenc Múzeum sikeresen működjön.

Tovább olvasom

ARC

Elismerést kapott a mexikói nagykövetségtől a Gringos étterem

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/dobocsaba.jpg

Megjelent:

Még februárban működtek közre egy mexikói festőművész kiállításán, amiért a közép-amerikai ország nagykövetsége oklevelet állított ki a vendéglátóegység részére.

Tovább olvasom

Aktuál