Amennyiben az ország szívében ennyire látványosan lehet tenni a törvényekre és a közjóra, akkor mi lehet vajon a végeken? Mi a helyzet azokban a városokban, településeken, ahol a helyi média teljes mértékben az önkormányzat zsebében van? – teszi fel egy pesti kolléga joggal a kérdést.”
December 9-én elvben korrupcióellenes világnap volt. A kezdeményezés épp oly dicséretes, mint mondjuk a dohányzásmentes nap… Háromszázhatvanöt napunk van egy évben, ezek szerint tehát az antikorrupciónak világviszonylatban olyan jelentősége van, hogy rá lehet szánni 24 órát, évente egyszer, idehaza is. Ami a magyarországi helyzetet illeti: az tavalyihoz képest romlott, volna tehát miről beszélni. Mégis furcsamód – bár belenéztem a tévébe és belehallgattam a rádióba is – alig hallottam erről mit “fecseg a felszín és hallgat a mély” a médiában. Illetve dehogynem, csak nem a világnaphoz kötötten! Mert mifelénk alig múlik el nap úgy, hogy ki ne derülne valamilyen zsebre menő disznóság…
Most éppen a székesfőváros hetedik kerületének ingatlanügyei viszik a prímet, merthogy (a pletykák szerint) minden párt érintett az ügyben, ha meg nem így van, akkor nem működik ott a politikai kontroll. “Amennyiben az ország szívében ennyire látványosan lehet tenni a törvényekre és a közjóra, akkor mi lehet vajon a végeken? Mi a helyzet azokban a városokban, településeken, ahol a helyi média teljes mértékben az önkormányzat zsebében van?” – teszi fel egy pesti kolléga joggal a kérdést. Pedig ha tudná választ! Szegeden például, nincs korrupció, a város szocialista-szabaddemokrata vezetése az antikorrupció élő (csoport)szobra, csupán arról van szó, hogy a rossznyelvű ellenzéküknek élénk a fantáziája.
Más kérdés, hogy saját mindennapi tapasztalatainkból kiindulva és hitelt adva a Transparency International vesztegetési indexében foglaltaknak nehezen tudom elképzelni, hogy pont a mi városunkban és környékén, de különösen – ott ahol nagy pénzek mozognak- a “torony alatt” ne lennének ilyen ügyek. Bár tévednék!
Meglehet ez irányú kételyeimet a kormányzati propagandának nem sikerült eloszlatnia, hiába indított országos – sok pénzt felemésztő – kampányt, mely szinte egy az egyben a citált szervezet kommunikációs elemeire épül. (Tudják a bíró a sípjával, piros lapot oszt az átlagpolgárnak, amikor nem ad számlát, az orvosnak mikor hála-pénzt fogad el!) Érdekes módon a politika, mint a megvesztegetés biztos terepe fel sem merül a “hogyan ne legyünk korruptak” jellegű matinéban…
Érdekességként jegyzem meg: a hazai korrupciót figyelő és értékelő szervezet élén egy éve az az Alexa Noémi áll, aki (a véletlenek összejátszása folytán) épp Gyurcsány Ferenc emlékezetes sportminisztersége idején dolgozott e tárcánál.
A korrupcióellenes szervezett egyébként akciót hirdet: osszuk meg egymással azokat a történeteinket, amikor potenciális vesztegetőként vagy vesztegetettként NEM-et tudtunk mondani! (Ugye mennyire más ez a módszer, mint a másik följelentgetése!)
Mint mondottam, most az erzsébetvárosi sztori jelzi a jéghegy csúcsát, arról lehet beszélni. Arról hogy naponta hányszor korrumpálódunk és korrumpálunk másokat – hányan hagyják magukat kicsiben -, nem beszélünk szégyenünkben, a nagy dolgokról meg…
Most olvastam sz interneten (csoda, hogy a sajtó még nem kapta fel), hogy “a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség évek óta fejleszteti az EU-s pályázatokat menedzselő Egységes Monitoring Információs Rendszerét egy Welt 2000 Kft. nevű céggel, mely az első közbeszerzésen elnyert 262 millió forintos fejlesztése óta az egyetlen meghívottja a rendszer újabb és újabb továbbfejlesztésére kiírt tendereknek”, a szálak Dobrev Kláráig vezetnek! A minimum gyanús történet szaldója eddig közel öt milliárdra rúg, Zuschlag János ügyleteivel ehhez képest Kismiska!
Az, hogy a hétfőn huszonnegyedszerre módosított közbeszerzési törvény még ebben a formájában sem biztosítja megfelelően az átláthatóságot és a korrupció elleni védelmet, gondolom a fentiek fényében nem lep meg senkit! Csoda-e, ha ezek után az érdektelenség lengte körül az antikorrupció világnapját Magyarországon?
