Magyarok Karácsonya Ópusztaszeren

Cikkünk frissítése óta eltelt 14 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
Fotók: Gémes Sándor

Advent harmadik hétvégéjén rendezte meg a Csongrád Megyei Önkormányzat a II. Magyarok Karácsonyát az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. A tavalyi esztendőben a nemzeti együvé tartozás jegyében hívták ünnepelni a résztvevőket, főleg határon túli honfitársainkat, az őket képviselő szervezeteket; idén pedig a hátrányos helyzetű polgártársainkkal együtt hallhattuk többek között Mádl Dalma, Jókai Anna, Döbrentei Kornél beszédét vagy Petrás Mária énekét.

Az ünnepség az emlékpark Rotundájában kezdődött. Az idei rendezvény a nemzeti együvé tartozás fényében a sérült társainkról való gondoskodásra igyekezett felhívni a figyelmet. A Feszty-körkép ölelésében a Nemzeti Együvé Tartozás Alapítvány kuratóriumának elnöke, az egykori köztársasági elnök, Mádl Ferenc felesége, Mádl Dalma és a kuratórium tagja, a Kossuth-díjas írónő, Jókai Anna mondott beszédet, melyet Petrás Mária éneke díszített. Mádl Dalma először egy 17. századi adventi ének szövegével köszöntötte a jenlévőket, majd az összetartozás, a magyarság minőségét egy fenyőhöz hasonlította. Egyenes törzs, mélyre nyúló gyökerekkel, nem hajlik erre-arra, szilárdan nyúlik az ég felé, hogy belássa a hont, és susogása elhallik mindenfelé – érzékeltette az egykori köztársasági elnök felesége, hogyan is kellene élnünk magyarságunkat. Karácsony közeledtével Dalma asszony a szegények, elesettek helyzetére irányította a jelenlévők figyelmét, példának állítva Jézus történetét, aki nem palotába, hanem istállóba érkezett, s egész életét szerényen, szegénységben töltötte. Az igazi ajándék tehát az ő születése, amiért megváltotta az emberiséget.

Felismerni a valódi fényt

„Gyakran elhangzik a nehéz sorsot jellemezvén, hogy Isten háta mögött, mit lehetne tenni” – mondta Jókai Anna. „Én viszont úgy gondolom, hogy a Teremtőnek nincsen háta. Mindenkire figyel, még akkor is, ha nehéz sorsot kell ma élnie. Magyarország is ebben a helyzetben van, ahol félő, hogy lassan a karácsonyt is kiárusítjuk, megfeledkezünk honfitársainkról, akiknek a mindennapi betevőre is csak keserves erőfeszítések árán telik.” Az írónő szerint talán még sosem volt akkora várakozás, mint a mai magyar adventben. Más alapokra kell helyezni, ami ma körülöttünk és bennünk zajlik, hiszen az anyagi válság nem lenne, ha mindezt nem előzte volna meg egy szellemi válság. A magyarságnak kiemelt szerepe lehet e korszak megváltoztatásában, amennyiben felismerjük a valódi fényt az alagút végén. Nem a neoncsillogást. „Én vagyok a világ világossága” – idézte gondolata zárásaként Jézus szavait az írónő.

Jókai Anna mélyreható szavai után Gyulay Endre, a Szeged-Csanádi Egyházmegye nyugalmazott püspöke megáldotta a karácsonyfát, majd a résztvevők az Attila-teremben Döbrentei Kornél írónak és Magyar Annának, a megyei közgyűlés elnökének a köszöntőjét hallhatták. Az elnök asszony Petrás Mária gyönyörű kézműves alkotásai előtt beszélt a magyarok szellemi felébredéséről. Az épület előtt az ünnepet betlehemes játék zárta.

Előző sztori

Vasutassztrájk – Szeged már indít és fogad is vonatot

Következő sztori

„Meg kell találni a nyelvet a fiatalokhoz…”