Kiállítás: az erdélyi hegyi emberek szegény-gazdag világa

„A mokányok földje - Európa egyik leggazdagabb, egyben legszegényebb része" - így kezdődik Somorjai László fotóriporter bevezetője a Somogyi-könyvtárban november 27-én nyílt kiállításához. A fotókon az Erdélyi-érchegység szélén fekvő táj és az ottani hegyi embereket élete elevenedik meg. A fotóriporter bízik abban, hogy képei újszerűen láttatják a hétköznapokat, és élményként ábrázolják a mindennapokat.

Sokan bizonyára nem is tudjuk, mit jelent a „mokány": az Erdélyi-érchegység szélén fekvő táj szikár, hegyi embereit nevezik így. A mokányok földje Nagyenyedtől körülbelül húsz kilométerre fekszik. A románul Rimetznek, magyarul Remetének nevezett táj szalmazsúpfedeles házaival, széles fennsíkjaival, hegyeivel és a hegyi emberek kedves arcaival már-már egyfajta idillt sugároz. „A gyerekkori mesevilágra emlékeztet" - mondja

Somorjai László

, aki már régóta fotózza Erdélyt. „A mokányok földjén annyira más az élet, mint a nagyvárosi mókuskerékben, Budapesten, ahol a személyes kapcsolatokra nem nagyon van idő, és olykor igény sem. Erdélyben mindig van idő beszélgetni, figyelni másokra. Ez a vidék bár anyagiakban szegény, emberi kapcsolatokban annál gazdagabb" - emeli ki a fotóriporter. Mint mondja, ez és a gyönyörű táj együtt pihentetően hat a szemlélőjére. A célja is ez volt: felüdíteni az embereket ezekkel a képekkel, amelyek egy szinte illúziónak tűnő világot jelenítenek meg. Ez egy másik dimenzió - fejtegeti Somorjai László - a mokányok teljesen egyszerű emberek: nincs villany, nincs internet, nincs utazás, és sokszor a fogorvosra sincs rávalójuk. Mégis, a maguk módján boldogok - hangsúlyozza a fotóriporter.

Somorjai László rengeteg képet készített Erdélyben. A Somogyi-könyvtár lehetőséget biztosított a kiállításra, a választása azért éppen erre a témára esett, mert úgy vette észre, ezt találják a legérdekesebbnek. A fotográfus azt is elmondta: a kiállítás megnyitóján az ismerős arcokon túl körülbelül egy tucat sajtófotós vett részt, és nagyon pozitív visszajelzések érkeztek hozzá. „Örülök, hogy más is kedvet kapott arra, hogy fotózza ezt az ismeretlen tájat" - így a fotóriporter. Annál is inkább érdemes megörökíteni és a közönséggel megismertetni ezt a milliőt, hiszen a képeken megjelenő világ eltűnőben van. A fiatalok ugyanis nem találnak itt munkalehetőséget. Somorjai László most egy könyvet is készül írni erről a vidékről. Ahhoz, hogy ez a világ ne tűnjön el, nyilván elsősorban az ottani szerveknek van lehetősége tenni valamit, de ha a fotográfia eszközeivel sikerül felhívni az emberek figyelmét ennek a világnak az értékességére, ez javíthatja az ottaniak életét - véli a fotóriporter, és hozzáteszi: könyve is ezt a célt szeretné szolgálni.

A kiállítás január 9-ig tekinthető meg a Somogyi-könyvtár I. emeletén.