KDNP: Boldogok a lelki szegények

Cikkünk frissítése óta eltelt 13 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Egy a megyei napilap november 23-i számában megjelent cikkre reagált pénteken sajtóközleményben a Kereszténydemokrata Néppárt Csongrád Megyei Választmánya. A nyilatkozatot – mely a vallásos meggyőződéssel való gúnyolódást ítéli el – alább közöljük.

„A KDNP szegény, úgy döntött, bedobja ismét egyik legkedveltebb gumicsontját, a vasárnapi munka szentségtelenségét, mert (…) egy mesekönyvben arról írtak, hogy az úr vagy ki megpihent” – írta a Délmagyarország 2008. november 23-i számában G. Sz. L.

A stilisztikai és helyesírási hibákon nagyvonalúan túllépve hadd reagáljunk az írás „tartalmi” megállapításaira. G. Sz. L. úr (így, kis ú-val) bátor. No azért nem annyira, hogy mondjuk bírálni merészelje a politikailag illegitim kormányt vagy Botka László szegedi polgármestert. Nem. Túl kényelmes, túl puha, túl meleg ahhoz az a bizonyos szerkesztői szék. Az országosan és Szegeden is ellenzékben lévő világnézeti alakulatba, a KDNP-be igyekszik belerúgni alaposan. Humorizálni próbál, de ezt a viccet az sem érti, aki egyébként szereti. Persze közszereplőként, politikusként el kell viselni mindent – még az ötvenes évek klerikálfasiszta reakcióval harcoló, kommunista pártlapjának hangvételét idéző cikkeket is. Nekünk.

De vajon valóban ezt érdemli a Délmagyarország minden vallásos olvasója?

Az a bizonyos „mesekönyv” a zsidó-keresztény kultúrkör része, s ezrek számára igazság Szegeden és Csongrád megyében is. Miért kell a vallásos zsidóság ellen uszítani? Csak azért, mert számukra a Tóra szent? Miért kell azt gyalázni, ami a keresztények számára szent, vagyis az ószövetségi Szentírást? Mi szükség van blaszfémiára, antiszemita, antikrisztiánus gyűlöletkeltésre a Délmagyarország hasábjain? Miért kell kigúnyolni mindazt, ami a Délmagyarország vallásos olvasói számára is hitük fundamentumául szolgálnak?

Gondolkodjunk „modernül”, írja G. Sz. L., elvégre „2008-at írunk”. Mi, kereszténydemokraták viszont maradi módon a keresztény egyházak társadalmi tanítása szerint igyekszünk szervezni életünket. „A keresztény jámborság a vasárnapot hagyományosan a jó cselekedeteknek, a betegeknek, a gyöngélkedőknek, az öregeknek tett alázatos szolgálatoknak szenteli. A keresztények azzal is megszentelik a vasárnapot, ha családjukra és hozzátartozóikra fordítják figyelmüket, amire a hét többi napján nincs idő” – olvashatjuk a Katolikus Egyház Katekizmusában.

Mi, kereszténydemokraták hisszük, hogy senkit sem szabad meggyőződése, vallása, bőrszíne, származása alapján bántani. Sem szóval, sem cselekedettel. Sem 2008-ban, sem máskor.

Hisszük, hogy van, ami szent. És hisszük, hogy azzal, ami másoknak szent, nem szabad viccelni.

Csak sajnálni tudjuk, hogy a Délmagyarországnak az olvasó sem szent.

A KDNP Csongrád Megyei Választmánya nevében:

Haág Zalán megyei szóvivő és Kalmár Ferenc megyei elnök, országos alelnök

Előző sztori

Az önkéntesség mint hozzáadott társadalmi érték

Következő sztori

Csempészett cigarettával kereskedő csoport tagjait ítélték el Szegeden