Németh Bernadett: célkeresztben a bajnoki döntő és az Eb

Cikkünk frissítése óta eltelt 14 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Szegeden is érmekre vadászik

Fotók: Gémes Sándor

A nyári átigazolási szezon egyik  nagy meglepetésének számított, hogy a bajnok MKB-Euroleasing Sopron irányítója, Németh Bernadett a bronzérmes Szeviép-Szegedhez igazolt. A 28 esztendős válogatott kosaras – aki igazán remek fogásnak számít – az elmúlt években a szegediek játékát szervező Török Szilvia-Ivelina Vrancseva páros pótlására érkezett. A beilleszkedést, illetve az első hónapok felkészülését egy sajnálatos sérülés nehezítette meg, s bár továbbra sem problémamentes, Németh teljesítményével eddig maximálisan meghálálta a vezetők bizalmát.

– Szakmai berkekben sokan visszalépésnek értékelték, hogy a bajnok, kupagyőztes, Euroliga-résztvevő Sopron mezét a Szegedére cserélte a nyáron. Talán nem is alaptalan ez a felvetés, hiszen bár korábban elnyerte például az alapszakasz legjobbja címet, mégis: a Zala Volánból a hűség városába kerülve robbant be igazán az utóbbi két esztendőben a magyar éljátékosok közé. A Szeviép költségvetésében, játékosállományában eddig nem tudta tartani a lépést a két naggyal, a Péccsel és a Sopronnal. Milyen okok miatt döntött úgy, hogy a bronzérmeshez teszi át székhelyét?

– Sokan mondják, hogy visszalépést jelent számomra a Szeviép, szerintem pedig erről a szezon végén beszéljünk. Két szép esztendőt töltöttem Sopronban, nyertem két bajnoki címet, két magyar kupát, de végig ott motoszkált bennem, hogy valami pici hiányzik a játékomból, amit reményeim szerint Szegeden pótolhatok. A szegedi stílus ugyanis közelebb áll hozzám, mint a soproni. Másrészt az iskola is szerepet játszott az átigazolásomban, az itteni vezetők ugyanis maximálisan segítik a tanulmányaimat (elsős vagyok andragógia szakon, levelezőn). Voltak komoly ajánlataim Francia- és Oroszországból is, de úgy éreztem, most van az utolsó esélyem arra, hogy elvégezzek egy egyetemet, hiszen már kettőbe belekezdtem Budapesten, de az élsport miatt nem tudtam ezeket befejezni. Határozott célokkal érkeztem ide: szeretnék bajnoki döntőt játszani a csapattal. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem lesz egyszerű, hiszen az előzetes hírekkel szemben sem a Pécs, sem a Sopron nem gyengült, de azért dolgozunk, hogy felvegyük velük a versenyt.

– Mit ért azon pontosan, hogy a szegedi stílus közelebb áll önhöz, mint a soproni? Azt azért tisztán kell látni, hogy a szegedi együttes az elmúlt évek során csak bizonyos periódusokban tudott felnőni ahhoz a gyors, az agresszív, pattogós védekezésre épülő európai stílushoz, ami először a Pécset jellemezte idehaza, majd amit a Sopron is magas fokra fejlesztett. A szándék persze itt is megvolt, amit többek között a gyakori edzőcserék is jeleztek…

– Igazából arra céloztam, hogy Sopronban elmaradtak a pontok, különösen az első szezonban. Előtte Zalaegerszegen pontdobó irányító voltam, a Sopron pedig főként a palánk alatti játékra, a kiváló centereire épített, állandóan a középjátékosokat kellett keresni a labdákkal. A Szeged sokkal kreatívabb kosárlabdára törekszik, több az egy-egyezés, a kettő-kettőzés, ami persze nem jelenti, hogy egyéb figuráink ne lennének.

– És jönnek a pontok is az irányítótól, főként az utóbbi meccseken!

– Nagyon sokat jelent számomra, hogy míg Sopronban végig volt bennem egy kis feszültség, Szegeden végre igazán önmagam lehetek. Donkó Orsolya mindenben támogat, érzem a bizalmát s azt, hogy meghosszabbított jobbkezének tekint a pályán. Én az a típusú játékos vagyok, akinek jót tesz, ha fent hagyják, hogy kijavítsa a hibáit, nem pedig azonnal lecserélik, hogy a kispadon töprengjen az elrontott dolgokon.

– Amikor két éve leigazolta önt a Sopron, akkor sokan kicsit fanyalogtak: ügyes játékos Németh Betty, de nem lesz képes megoldani az MKB irányítógondjait, hiszen a rivális Pécs irányítója, Iványi Dalma egészen más klasszist képvisel. Természetesen a kérdés ennél jóval összetettebb, mégis: az eredmények azt mutatják, rácáfolt a kétkedőkre. Ezek után mit szóltak hozzá, hogy nem kíván szerződést hosszabbítani?

– Bár mint mondtam, van bennem némi hiányérzet, sokat jelentettek számomra a soproni évek, s örülök, ha úgy érzik, nekem is részem volt a klub sikereiben. Szerették volna, hogy maradjak, de én úgy döntöttem, váltanom kell. Így alakult.

– Így aztán az Euroliga, az orosz, francia, spanyol, cseh és litván sztáregyüttesek helyett maradt az Európa-kupa a Neuchatel Universitével és a Solna Vikingsszel. A zsúfolt lelátók helyett pedig a legtöbbször az ürességtől kongó újszegedi sportcsarnok…

– Természetesen hiányzik az Euroliga légköre, a rangos ellenfelek, ám számomra a második számú sorozat is kihívást jelent, hiszen korábban a Szolnokkal és a Zala Volánnal is szerepeltem itt. Úgy érzem, a Szeviéppel komoly esélyünk van arra, hogy igazán szép eredményt érjünk el az Európa-kupában, azaz a nemzetközi kosárlabdaélet figyelmét is felhívjuk az itt folyó munkára. Ami a másik kérdést illeti, valóban szörnyű érzés ilyen kevés néző előtt játszani, pláne, hogy Sopronban megszoktam a telt házat – a bajnoki döntőn még a plafonon is lógtak az emberek! Szeretném, ha többen lennének Szegeden is, hiszen ez az együttes eredményei alapján bőven rászolgált erre.

– Hogy szolgál az egészsége?

– Köszönöm, jobban vagyok, bár a meccsek után mindig érzem a hátamat, ezért délelőttönként továbbra is Thékesné Cini nénihez járok gyógytornára. Orsi szerencsére partner ebben, s bízom benne, hogy hosszú távon is játszani tudok majd így.

– A magyar női válogatott nyáron sikerrel vívta meg az Európa-bajnokság selejtezőit, így jövőre – hat év kihagyást követően – újra szerepelhetünk a kontinensviadalon. Önt a sérülése meggátolta abban, hogy részt vegyen a selejtezőn, beszélt-e azóta Rátgéber László szövetségi kapitánnyal, számít-e a játékára ezen a magyar kosárlabda számára rendkívüli fontosságú viadalon?

– Nem, egyszer sem beszéltünk azóta. Bevallom, nagyon mélyen érintettek a történtek, mert pont aznap délután választottak meg csapatkapitánynak a felnőttválogatottban, mikor délelőtt megsérültem – nem gondoltuk, hogy ekkora a baj… Amikor kiderült, hogy gerincsérvem miatt nem szerepelhetek a kvalifikáción, László azt mondta, számít rám a továbbiakban is a válogatottnál. Januárban lesz egy hosszabb összetartás, bízom benne, hogy valóban meghívót kapok. Fiatal, ambiciózus, bolondos, ügyes csapat a miénk, s gondolom, László együtt is tartja a kijutást kivívó magot.

– Két felnőtt Eb-ről maradt le a magyar női válogatott, az U20-asok és U18-asok kiestek az A divízióból, a honi pontvadászat teljesen szétszakadt, sportszakmailag nehezen értékelhetők az élcsapatok és a középső, illetve a hátsó régió gárdáinak egymás elleni összecsapásai. Miben keressük a bajok gyökerét?

– Valóban, jól látja, igen komoly mélyrepülésben van a magyar női kosárlabda, ezért is lesz különös jelentősége a jövő évi felnőtt-Eb-nek. A problémák fő okát én abban látom, hogy nagyon sok a külföldi a magyar bajnokságban, akik elveszik a fiatalok elől a lehetőséget. A legtöbb együttes a 20-22 éves idegenlégiósokat előnyben részesíti a magyar reménységekkel szemben, ez pedig kihat a korosztályos válogatottakban nyújtott teljesítményükre is.

Előző sztori

Péntek: 100 éves a Nyugat

Következő sztori

Borfujtó Szent Márton ünnepe és Márton-napi libator Ópusztaszeren