Szegedi stadionbotrány: a második évad

Cikkünk frissítése óta eltelt 14 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Két trafóállomás és egy bekötőút miatt fájhat a nagyok feje

Fotók: Gémes Sándor

A SZEGEDma.hu október 14-én egy olvasói levél kapcsán indította útjára azt a cikksorozatot, amelyben az érintettek megszólaltatásával próbál utánajárni a SZVSE-stadion körüli botrány újbóli feltámadásának és a háttérben megbúvó igazságnak. Előző írásunkban az Együtt a Szegedi Labdarúgásért szurkolói mozgalom és Kohári Nándor (Fidesz), a sportbizottság elnöke ismertette álláspontját. Most a SZVSE elnökével, Szokol Lajossal beszélgettünk.

A vasutas sportegyesület, a Szeviép cégcsoport és a város háromszögében zajló birok második évadját két okkal magyarázhatnánk, melyek némiképp összefüggnek. Egyrészről lejárt az az opciós szerződés, melynek értelmében az önkormányzatnál majd közösen pályázik az Etelka sori Szeol-stadionra a SZVSE és a Szeviép. Az utóbbi építőipari cég némiképp felújítva a SZVSE tulajdonába adta volna a létesítményt, cserében pedig igényt tartott a vasutasok kitűnő fekvésű, ám leromlott állapotú ingatlanjára. A sportegyesület azonban kihátrált, mert az opciós szerződésben foglaltakat nem teljesítette a cég, amely az eredeti megállapodástól eltérően kisebb területet akart átadni a SZVSE-nek. Az országosra dagadt botrány – melyet egy rendőrségi nyomozás is „díszít” – még a nyáron elült, ám az előbb említett opciós szerződés lejárta és az ezzel kapcsolatos Délmagyaroszágban megjelent – az előző cikkünk szereplői által elfogultnak nevezett – írás ismét felkavart.

Három szelettel kisebb lett a torta

„Ami az opciós szerződést illeti, több ponton nem tudta teljesíteni azt a Szeviép” – nyilatkozta portálunknak Szokol Lajos, a SZVSE elnöke.

„Egyrészt a város levágott egy bekötőutat egy bevásárlóközpont felé, így jelentősen csökkent a Szeol-pályához tartozó terület, valamint az ingatlan értéke is, egyébként erről az oldalról minden kapcsolódási lehetőség megszűnt a szomszédos területekkel. Másrészt kiderült, hogy a Tisza-part felőli oldalon hozzávetőlegesen 6000 négyzetméter elővásárlási joggal terhelt az egyik közüzemi szolgáltató távlati fejlesztési koncepciója miatt, így ott semmilyen beruházás nem lehetséges. Tehát az egyesület csak minimális üzleti bevételhez jutott volna, az ilyen tevékenységhez szükséges területek jelentős csökkenése miatt. Így a bevételek csak töredékét fedezték volna a fenntartási költségeknek, a befektetők nagy örömére, hiszen az utolsó több hektáros belterületi sportingatlant is csődeljárás során szerezhették volna meg. Harmadrészben pedig a felajánlott ingatlanon lévő trafóállomás szolgálja majd ki az építendő uszodát és a meglévő műfüves pályát, így azzal a területtel sem rendelkezhetünk szabadon. Szintén új elemként, az egész területre sporthasznosítási moratóriumot kellett volna vállalni, ami a bevételi lehetőségeket hosszú távon befagyasztja. Jelenleg is ez a helyzet a Szeol-pályán, és talán az is az oka, hogy az ország egyetlen nagyvárosában sincs még egy ilyen lepusztult önkormányzati sportingatlan. Érdekes megközelítés, hogy erről a SZVSE tehet, legalábbis bizonyos sajtóorgánum szerint. További új feltétel volt, hogy a jelenleg a Szeol-pályán működő három egyesületnek öt évig biztosítsuk a sportolási lehetőséget (térítés ellenében), ami csak a SZVSE sporttevékenységének korlátozásával oldható meg. Jelenleg is mind a Szeol-, mind a SZVSE-pálya teljes kihasználtsággal működik a délutáni, koraesti órákban. Más kérdés hogy öt év után milyen sorsot szántak ezeknek az egyesületeknek…”

Önálló hasznosítás – 2012-től könnyebb

A sportvezető kitért arra is, hogy a helyi sajtó kérdéses cikkében megjelent állítás – ami azt sugallja, hogy a létesítmény nem használható – nem igaz. A SZVSE-pálya használható! A füvet locsolják és nyírják. Az egyetlen szegedi fedett lelátó egy minimális költséget igénylő karbantartással kiváló állapotba hozható. A birkózóterem és a sportcsarnok is használható. A salakot kell majd felújítani (jelenleg is használják az atléták és a tájfutók). Az elnök hozzátette, hogy az önkormányzat az atlétáknak áprilisban hivatalosan megítélt 800 ezer forintos támogatást indoklás nélkül visszatartja, és a városban a legnagyobb létszámú, és három sportágban a legeredményesebb utánpótlással rendelkező egyesület az erre a területre kiírt pályázatokon nem tud támogatáshoz jutni.

A további tervekkel kapcsolatban Szokol Lajos úgy nyilatkozott, hogy szeretnék majd önállóan, sportcélra hasznosítani a területet. Erre nagyobb lehetőségük lesz 2012-től, amikor lejár majd az a sportmoratóriumi korlátozás, ami most nem teszi lehetővé például, hogy hitellel terheljék meg az ingatlant vendéglátóhelységek, sportszálló és egyéb rekreációs beruházások építése érdekében – ezek a fejlesztések rentábilissá tehetik az egész ingatlan fenntartását.

A SZEGEDma.hu az ügy többi érintettjét is meg szeretné szólaltatni, hamarosan olvashatják a folytatást a Szeviép cégcsoport és a városvezetés képviselőinek nyilatkozataival.

Előző sztori

Bumeráng, kenguru és szellemház a várban

Következő sztori

125 év: Ünnepelt a Somogyi-könyvtár