A hetekben több közintézmény ünnepli Szegeden fennállásának a 125. évfordulóját. Nem véletlen az egybeesés, hiszen a Somogyi-könyvtár, a Szegedi Nemzeti Színház, az Alsóvárosi Általános Iskola és az SZTE Ságvári Endre Gyakorló Általános Iskola és társaik esetében is a nagy árvíz után újjáépült város akkor létesített intézményeiről van szó, melyek a mai napig állnak, és ugyanabban a funkcióban működnek is. A Ságvári Endre Gyakorló Általános Iskola csütörtökön a József Attila Tanulmányi és Információs Központban (TIK) egy szép gálaműsorral emlékezett meg az évfordulóról.
„Az iskola eredeti épülete az Árpád téren található, ahol ma az egyetem számítóközpontja működik” – mesélt a kezdetekről az intézmény igazgatója Sípos Ibolya. „Akkor Belvárosi Fiú Népiskolának keresztelték. Azóta jogfolytonosan közoktatási intézményként működik. 1958-ban az a művelődésügyi miniszter utasítására a felsőoktatási intézményeknek gyakorló iskolákat kellett működtetniük. Így kapcsolódott az egyetemhez a Ságvári, és azóta is nálunk végzik gyakorlótanításaikat a pedagógusjelöltek.”
Ünnepi gála a TIK-ben
A TIK-ben csütörtökön délután az irodalom, a zene nyelvén szólalt meg a Ságvári Endre Gyakorló 125 éves történelme, egykori és jelenlegi diákok, szülők, ma is dolgozó és régi tanárok adták „kölcsön” hangjukat, lelküket e szép emlékezéshez. Az iskola egy évkönyvet is készített, és több oklevelet adott át az oktatási intézmény életében fontos szerepeket betöltő személyeknek. Szűkös másfél hónap állt rendelkezésünkre a jubileumi ünnep, kiadvány megvalósításhoz, ahol hűen tükröződik az iskola szellemisége. A SZEGEDma.hu kérdésére, hogy mi a titka a Ságvári rangjának, az igazgatónő úgy felelt, hogy a diák, a szülő és a tanár is igyekszik megérti, követni az intézmény oktatásfilozófiáját.
A gyermek az egy lehetőség
„Nem szeretjük az elitiskola jelzőt, de az tény, hogy a Ságvári kivívott magának egy rangot a városban” – folytatta Sípos Ibolya. „Mi arra törekszünk, hogy azok a szülők, akik ide iratják gyermekeiket egyetértsenek az iskolánk filozófiájával. A beiratkozások alkalmával van, hogy egy órát is elbeszélgetek a gyermekek szüleivel. A szülői munkaközösségünk elnöke jogász, nem véletlenül. Segít a különböző jogi kérdések tisztázásánál. Az iskola működését meghatározó dokumentumként egységesen fogadta el a házirendet a szülői szervezet, a nevelőtestület és a diákönkormányzat. Leírtuk benne például, hogy jogszabály ugyan nem tiltja, de ide ne jöjjön olyan viseletben a gyerek, ami egészségtelen filozófiát közvetít. Fontos, hogy közös legyen a célunk, és hasonlóan formáljuk a gyereket. Mindenkinek el kell fogadnia azt az értékrendet, amit az iskola képvisel. Nem vezet előre, ha a szülő és a tanár különböző irányok felé tereli a nebulót. A gyermek az egy lehetőség. Az iskola épületén belül ezt a lehetőséget nekünk kell valóra váltanunk. A családoknak pedig otthon folytatni a mi munkánkat. Sajnos egyre kevesebb idő marad odahaza az együttlétre, odafigyelésre. Pedig a fiataloknak fontos, hogy ha hazamennek, legyen, aki meghallgatja őket, törődik velük, figyel rájuk. Ma ez hiányzik a legjobban a gyermekeknek, ezt viszont az iskola egyedül nem képes megadni.”
