Vélemény

Felelősök nélküli, felelőtlen ország

Felelősök nélküli, felelőtlen ország

2008. október 30., csütörtök
Felelősök nélküli, felelőtlen ország

Nyilván tudja, hogy egy világviszonylatban is totálisan eladósodott ország lakosai annyira nem hülyék, hogy ne ijedjenek meg egy újabb hitelfelvételtől, hát mondjuk nekik azt: ez nem az, aminek látszik. Pedig - így kommentálja a történteket Járai Zsigmond, ex-MNB-elnök - ehhez az összeghez muszáj lesz hozzányúlni, mert már sehol nincs hitelünk másutt. Sokan fakadnak ki a hírek hallatán, hogy ki fogja mindennek az árát megfizetni, hogy az unokáink unokái is ezt fogják nyögni!

Egy emberre vetítve talán nem igaz, de a kormányra vonatkoztatva a jelek szerint igen, hogy addig hiteles, amíg hitele van. A közelítő államcsődöt egyelőre sikerült elkerülnünk, mert a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Unió és a Világbank összesen 25 milliárd dolláros hitelkeretet hagyott jóvá, dugott be nekünk a spájzba, a télire eltett lekvárok és kompótok, meg a válság idején reflexszerűen kilószám vásárolt cukor és más tartós élelmiszerek mellé. Kaptunk tehát egy túlélőkészletet, most már csak az a kérdés, meddig húzzuk vele. Lendvai Ildikó, a szájára fagyott erőltetett mosollyal mindig magabiztosan a jövőbe tekintő szocialista frakcióvezető sietett is leszögezni, hogy nem hitelt vettünk fel! Amíg nem nyúlunk hozzá a kölcsön kapott pénzhez, addig a hitel nem hitel - vélekedik. Nyilván tudja, hogy egy világviszonylatban is totálisan eladósodott ország lakosai annyira nem hülyék, hogy ne ijedjenek meg egy újabb hitelfelvételtől, hát mondjuk nekik azt: ez nem az, aminek látszik. Pedig - így kommentálja a történteket Járai Zsigmond, ex-MNB-elnök - ehhez az összeghez muszáj lesz hozzányúlni, mert már sehol nincs hitelünk másutt. Sokan fakadnak ki a hírek hallatán, hogy ki fogja mindennek az árát megfizetni, hogy az unokáink unokái is ezt fogják nyögni! Igen, kedves honfitársak, így lészen. Ahogy az egyik fórumozó fogalmaz: " Isten kegyelmezzen a kisnyugdíjasoknak, a munkanélkülieknek, a kisvállalkozásoknak és végső soron majd a segélyből élőknek!" Nem alaptalan borúlátásunkban magam is osztozom, ugyanakkor belátom, valahonnan sürgősen elő kell teremteni a rendszerből hiányzó összegeket. Mert bár kézenfekvő megoldásnak tűnik a közalkalmazottakat és a valamilyen okból még nem a létminimum küszöbén élő nyugdíjasokat levenni, de nem elégséges. S bár az ezer sebből vérző adórendszer alól is a bérből és fizetésből élők tudnak a legkevésbé kibújni, s meglátjuk, rövidest a minimáljövedelmeket is meg fogják sarcolni, a közös oltárán velük hozatott áldozatok sem lesznek elégségesek a haza fényre derítéséhez. Ennél valóban jóval többre van szükség! Egyfajta - a politikai pólusok taszítását felülíró - társadalmi megegyezésre. Ehhez azonban ki kell mondaniuk a szocialistáknak, hogy utódpárként van némi közük és felelősségük a rendszerváltást is előidéző eladósodásunkhoz - és nem tanulván saját hibáikból okulni - a jelenlegi helyzet előidézéséhez is. Illene minimum bocsánatot kérniük! Hogy volt koalíciós partnerükben ez a gesztus fel sem merül, ne feszélyezze az szocialistákat. Gusztos Péter a napokban fogalmazott úgy, hogy "bocsánatkéréssel nem lehet gazdasági válságot kezelni"! Mégis el kell kezdeni valahogy, mert a nagy ellátórendszerek reformjához valószínűleg azonnal hozzá kell látni. Ez magában foglalhatja az egészségbiztosítás, a nyugdíjrendszer és a szociális segélyezés rendszerének átalakítását. S nyilván ez nagyon fájni fog! Netovább a közép- és hosszú távú munkaerő-piaci megfontolások miatt előtérbe kerülhet az oktatás, elsősorban a tömeges felsőoktatás modelljének átalakítása is. A szigor mellé konszenzuson alapuló, több évre szóló további kiadáscsökkentési programot kell párosítani, olyan mértékűt, amely adócsökkentést, azaz gazdaság élénkítését is lehetővé tesz. Mindez nem történhet meg a parlamenti politikai pártok a válság megoldásainak fő irányait együttesen rögzítő közmegegyezése nélkül. Igen, mondják ki közösen, hogy akárki kormányozza is az ország hajóját, borzasztóan nehéz évek következnek, most veszélyes vizekre sodródtunk. Lehet itt jobbra vagy balra fordítani a kormány lapátját, a széljárás ettől - belátható időn belül - nem változik! És a hitelesség kedvéért, nem csupán a bűnösöket kell megnevezni, hanem a politikai elitnek is példával kell elöl járnia, mikor csökkenti a parlamenti és az önkormányzati mandátumok számát, átalakítja az államháztartás rendszerét, valamint a jelenlegi önkormányzati modellt. Ez az ország - még ha sok mindenben hasonlít is a kádári időkre - már nem az, ami volt, s még nem az, ami lehetne.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.