Moziajánló: csapda szerdáig

Cikkünk frissítése óta eltelt 12 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Egész nyáron azon siránkoztam, hogy a kánikulában adná magát a légkondis vetítőterem, csupán a nézhető filmek fogytak el a mozikból, még premierek is alig voltak. Most, hogy itt a szeptember megváltozott a helyzet, jelentősen bővült a felhozatal. Mégis, szokásomtól eltérően, csupán egy alkotást ajánlok különösen azoknak, akik a bulvárújságok felhívásaira néhanap a zsebükbe nyúlnak és segíteni próbálnak ott, ahol és ahogy lehet. Bár ez esetben máról szól. (A mozik aktuális kínálata a videóbejegyzést követően.)

A szomszédban pont olyan emberek élnek, mint mi, csupán egy két apróságban mások. Velük csupa olyan dolgok történnek meg, melyek velünk aligha, hiába mások ők. Legalábbis szeretnénk ezt hinni…
Velünk nem történhet meg, hogy amúgy is átlagos boldogságba nem fúló életünket az vigye még nagyobb válságba, hogy kiderül, gyerekünk beteg, nem kicsit, nagyon, harmincezer euróért gyógyíthatóan, illetve gyógyíthatatlanul. Hogy gyógyírt keresve nyakunkba vesszük a várost, a barátokat, kollégákat… Hogy hirdetést feladva könyörögjünk pénzért, “jó szándékú” embereknek, “minden megoldás érdekel” jeligével. Hogy valaki életet az életért kínáljon, megváltást és poklot. Nem, ez velünk nem történhet meg! Bízzunk benne. De addig is – a Belvárosiban szerdán még vetítik -, aki nem látta, nézze meg, hogy fest a csapda belülről.
“- Harmincezer? A te fiad életét megmentheti, de van, akinek ez az összeg semmit nem jelent! Max egy roncsautót. És nem ér minden élet ugyanannyit, ezt jól jegyezd meg. Ezt az amerikaiak is megerősítették szeptember tizenegyedikét követően, az áldozatok családtagjai kártalanítást kaptak az államtól, de nem egyenlő mértékben: a mexikói takarítónőért ezer, a könyvelőért százezer, az üzletemberért egy millió járt…”
Az egy éve bemutatott film, Szerbiában minden képzeletet felülmúló fél milliós látogatottságot produkált az első hónapokban, ami nem csoda, a színészi játék pazar, a képek a kelet-európai népek hétköznapjainak tökéletes lenyomatai, a kilátástalanság pillanatképei. Srdjan Golubovic “Csapdája” engem rabul ejtett és többnyire jó kritikákat kapott itthon is.

Belvárosi Mozi
Grand Café Moziterem
Cinema City Szeged

Előző sztori

Lélekbe fűzött szavak

Default thumbnail
Következő sztori

Kedd: Közéleti Kávéház és Szent Gellért Fesztivál

Legutóbbi hasonló cikkek