Pár hónapra talán még a liberális szavazóknak is szükségük van ahhoz, hogy megemésszék: a pattogó pannon puma meg a minden jól megy meg a lopstop mind-mind hazugság volt.
„Kizárólag szakértői kormány vezetheti ki a politikai és a gazdasági kátyúból Magyarország szekerét” – mondta Fodor Gábor a közelmúltban. Van tehát itt egy szekér, az országé, amely – ki tudja, hogyan – a politikai mellett belekerült egy „gazdasági kátyúba”. Tudják, csak „úgy”. Magától belegurult. Nem lehetett mit tenni. De most már aztán nagyon kéne valamit.
De persze ne ma parlament feloszlatását, mert – amint azt Sándor Klára szegedi országgyűlési képviselő fogalmazott – az országot a káoszba taszítaná. Hát persze…
Csakhogy, kedves Fodor Gábor és Sándor Klára, az emberek nem hülyék. Pontosan tudják, hogy ezt a bizonyos szekeret hat éven át – egészen a közvetlen közelmúltig – az MSZP az SZDSZ-szel együtt kormányozta, és hogy a gazdaságért hat éven át véletlenül épp az SZDSZ prominensei feleltek strabagostul. Több szerénységre lenne talán szükség. Pár hónapra talán még a liberális szavazóknak is szükségük van ahhoz, hogy megemésszék: a pattogó pannon puma meg a minden jól megy meg a lopstop mind-mind hazugság volt – és ha más nem is, ők azért elhitték mindezt a szabad demokratáknak, és szavazatukkal támogatták is ezt a kalandorpolitikát.
Az SZDSZ suta tánclépései közben – ha ez nem is kapott nagy médianyilvánosságot – nemrég III. Országos Gyűlését tartotta Lezsák Sándor vezényletével a Nemzeti Fórum. A húsz évvel a második lakiteleki találkozó után megtartott rendezvény méltó volt a sátor szellemiségéhez. Személyesen is megtapasztalhattam, hogy az országos gyűlésen nem az evés-ivás, de nem is a pártpolitikai hőbörgés játszotta a főszerepet: akárcsak két évtizede a Magyar Demokrata Fórum, akárcsak néhány éve a Nemzeti Fórum, úgy most ez az összejövetel is értékek mentén szerveződött.
A tanácskozás első napján az elmúlt évtized három akadémiai elnöke – Glatz Ferenc, Vizi E. Szilveszter és Pálinkás József – nyilvánosság előtt először szerepelt együtt úgy, hogy valamennyiük vízióját meghallgathattuk a jövő Magyarországáról. Ugyancsak tanulságos volt Széles Gábor vállalkozó, Csatári Bálint geográfus és Bábel Balázs érsek előadása. És a résztvevők nem fáradtak, nem csüggedtek: két napon át szekcióüléseken vitatták meg a hazát érintő legfontosabb sorskérdéseket, s a „kiselőadásokból”, hozzászólásokból, vitákból olyan ajánlásokat is megfogalmaztak, melyek a Nemzeti Fórum polgári oldal számára írt programjának fundamentumául szolgálhatnak.
Mert hiába: van olyan politikai formáció, amelynek fő témája, oka és célja mind kormányon, mind ellenzékben a hatalom (meg- és visszaszerzése, illetve megtartása), ám van olyan – a lakiteleki szellemiséget fáklyaként továbbhordozó – felelős közéleti erő, amely még ellenzékből is az ország problémáival, azok megoldásával foglalkozik. Tessék választani!
