Kiállítás a „palotás Szeged” megteremtőjének emlékére
Fotó: Gémes Sándor
A Móra Ferenc Múzeum Történeti Osztálya kamarakiállítással emlékezett meg gróf Tisza Lajos halálának 100. évfordulójáról. Tisza az 1880-as évek elején kormánybiztosként irányította az árvíz által elpusztított Szeged újjáépítését és a ma ismert arculatú város, a „palotás Szeged” kialakítását.
A tárlaton az uralkodótól „szegedi gróf” címet kapott Tisza Lajos fényképei és személyes tárgyai mellett az új városról készült tervrajzok, valamint az árvíz és az újjáépítés idején készült fényképfelvételek kerültek bemutatásra. A kiállítás 2008 október végéig tekinthető meg a Somogyi utca és a Kelemen utca sarkán álló Fekete házban.
Pusztulás és újjászületés
1878 tele szokatlanul hideg volt Szegeden, ami után várható volt a magas vízállás és kilátásban volt az áradás is. A helyzetet súlyosbította, hogy 1879 februárjában a Tisza mellékfolyói is megáradtak. 1879. március 12-én hajnali fél kettőkor öntötte el a folyó a várost. Először Fölsőváros és Rókus városrészek kerültek víz alá. Hajnali négy órakor már a Dugonics térre, reggel hatkor pedig az Egyház térre (a mai Dóm térre) is elért a víz. Az alacsonyabb fekvésű Alsóvárost hét órára öntötte el az ár. A Városháza, a Szent György téri – templomból átalakított – tornyos iskola, az árvaház, a fölsővárosi minorita kolostor épülete és még néhány magasabb területre emelt épület szigetként emelkedett ki a „tengerből”.
Március 12-én a városban maradt szegediek nagy része ezekbe a házakba menekült, illetve a házak tetejére vagy vastagabb fákra húzódva próbálkoztak a víz elöl elszökni. Március 19-re a város 6000 házából már csak alig 260 állt. Az árvíznek hivatalosan 151 halálos áldozata volt, de holttesteket még májusban is találtak és a nagy kiterjedésű Szeged környéki tanyavilágban is követelt emberéletet az áradás. Így a halottak száma meghaladhatja a 200-at. Március 17-én a víz által sújtott városba látogatott a király. Ferenc József – akit a kortársi visszaemlékezések szerint a hajléktalanná és koldussá vált szegediek nyomora őszintén megdöbbentett – a kötelező protokolláris részvétnyilvánításokon és gesztusokon túl valóban élt befolyásával és föllépett a város újjáépítése érdekében.
1879 júniusa és augusztusa között 120 nagy teljesítményű gőzszivattyú dolgozott a városban és 33 millió köbméter vizet távolított el. Az újjáépítés 1880 tavaszán indult meg. A várost Lechner Lajos mérnök tervezte meg, megalkotva a mai körutas-sugárutas szerkezetű Szegedet. Első lépésként a területet kellett rendezni: az új várost magasabban, a folyó vízszintjénél jóval följebb kezdték építeni. A belvárost körülölelő nagykörút egyes szakaszait – a páratlan méretű európai összefogás és anyagi támogatás emlékére – Európa fővárosairól nevezték el: Bécsi – Berlini – Londoni – Párizsi – Brüsszeli – Római körút. Ezekben az években épült meg az első állandó szegedi híd is, amely Szegedet és Újszegedet kötötte össze.
Szeged grófja
Tisza Lajos régi bihari nemesi család tagjaként született Geszten 1832. szeptember 12-én. A miniszterelnöki széket tizenöt évig (1875-1890) betöltő Tisza Kálmán két évvel fiatalabb öccse volt. Tanulmányait Debrecenben, majd Berlinben folytatta. Politikai pályája 1861-ben indult, amikor országgyűlési képviselőként a Határozati Párt híve volt. 1865-ben a Felirati Párthoz – Deák Ferenchez és csoportjához – csatlakozott, s fontos szerepet vállalt a kiegyezés (1867) előkészítésében.
1867-től Bihar vármegye főispánja lett. 1870. június 23-tól a Fővárosi Közmunkák Tanácsának első alelnöke volt. 1871. június 21. és 1873. december 19. között – lemondásáig – több kormányban (Andrássy Gyula, Lónyay Menyhért és Szlávy József kabinetjében) töltötte be a közmunka- és közlekedésügyi miniszteri posztot.
A nagy szegedi árvíz után 1879 áprilisa és 1883 decembere között Szeged város újjáépítésének királyi biztosa. Ebben a minőségében Lechner Lajost hívta maga mellé tervező mérnöknek. Szeged újjáépítésében játszott elévülhetetlen érdemei elismeréseként az uralkodó 1883-ban grófi címmel ruházta föl és a „szegedi” nemesi előnevet adományozta neki. Megbízatása lejártával Szeged vezetősége díszpolgárrá, a város közönsége pedig országgyűlési képviselőjévé választotta. 1892. november 19. és 1894. június 10. között Wekerle Sándor – az első polgári származású magyar miniszterelnök – első kormányában király személy körüli miniszter volt. 1875-től haláláig az Országos Erdészeti Egyesület elnökeként tevékenykedett. 1898. január 26-án hunyt el Budapesten.
Szeged újjáépítőjének emlékét a városban a róla elnevezett kiskörút és egy alsóvárosi utcanév őrzi. A város központjában, a Széchenyi téren 1904-ben avatták föl gróf Tisza Lajos Fadrusz János készítette szobrát.
