Zenélő manók és tündérek

Cikkünk frissítése óta eltelt 13 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
Fotók: Gémes Sándor

A 79. Ünnepi Könyvhét utolsó napjára kelta hangulatot varázsolt a zuhogó esőbe két fiatal szegedi zenekar: a Pucks’n’Fairies és a Tara. A tradicionális ír zene hangzásvilágára építő együtteseket interjúra invitáltuk. Ma a Pucks’n’Fairies, holnap pedig a Tara tagjai mesélnek olvasóinknak zenéről, közösségről s arról, hogy mi érinti meg a fiatalokat ebben a muzsikában.

Bemutatom a tündéreket (fairies): Végh Annamária („Panka”; fuvola, furulya, ének – felső képünkön balra), Nagy Lilla (hegedű – felső képünkön jobbra), illetve a manókat (pucks): Leporisz Viktor („Vikke”; gitár, furulya – alsó képünkön balra) és Kovács Tamás (alias „Bodhran Tom”; bodhran – tradicionális ír ütőshangszer, percussion – alsó képünkön jobbra). Tamás egyébként közös láncszem, ugyanis ő „adja a ritmust” mindkét zenekarban.

2007 szeptemberében kezdett Viktor a lányokkal együtt zenélni. Túl vannak már egy, az egyetemi zenei versenyen aratott győzelmen is. A Tarával szemben ők nem a populáris ír kocsmazenét, hanem többnyire tánczenéket, úgynevezett reeleket és jigeket játszanak.

Ütős, dögös, tökös

„A folkot, a világzenét szeretjük” – mondja Viktor. „Az a zene, ahova el szeretnénk jutni, nem kifejezetten csak a kelta, de ez volt az első felfedezésünk” – teszi hozzá Lilla. Mint mondják, sok tervük van, többek között svéd népzenét is szeretnének tanulni, de most az ír zenében érzik otthon magukat egyre jobban. „Az írek nagyon szeretik és előszeretettel használják fel a balkáni és kelet-európai zenét” – tudjuk meg Viktortól. Lilla szerint pontosan a hihetetlen szabadság az, ami ennek a zenének a sokszínűségét adja, az, hogy nagyon nyitott és egyszerű a kelta zene, és éppen az egyszerűségéből adódik, hogy sok vonalat lehet belevenni, és a számok egyediségét a díszítések adják. „Kimeríthetlen a nóták száma, a mai napig keletkeznek ezek a dalok” – mondja Viktor. „Ez a zene ütős, dögös és tökös. Igen, ez egy dögös zene, valljuk be: a maga teljességében gyönyörű, a síróstól a vigadós-táncolós részekig” – summáz a gitáros.

Jobb csinálni, mint hallgatni

„Hogy mi miért kezdtük el? Azért mert sokkal jobb csinálni, mint hallgatni” – mondja mosolyogva Panka. „Tradicionális zenét játszunk, akárcsak a Tara, meg a világon még sok együttes: ugyanaz az alap, de mindegyik más, nincs két egyforma, ettől egyrészt tradicionális, de a díszítéseink és a mi értelmezésünk révén mégis a sajátunk” – magyarázza a fuvolás tündér.

Az együttesnek születnek saját melódiái is. „Általában úgy alakulnak a saját dallamaink, hogy először improvizálunk, azután a végére egységesedik a hangzás” – meséli Lilla. A közösségi zenélés ösztönzést jelent a tagok számára. „Mikor zeneiskolába jártam, a gimis évek vége felé már fárasztónak találtam a gyakorlást, és nem is érdekelt, hogy mit hozhatnék ki a hangszeremből, megcsináltam a házit és kész. De amikor elkezdtünk együtt zenélni a Pucks’n’Fairiesben, az egy teljesen új élmény volt. Most már nagyon is érdekel, hogy mit tudnék még kihozni a hangszeremből és magamból. Igazi kihívás, és rengeteg energiával tölt fel!” – vallja Panka.

Útkeresés – múltkeresés

A Pucks’n’Fairies együttes minden tagjában igen erős a vonzódás a népzenék iránt. „Az írek a zenéjükön keresztül is őrzik és továbbéltetik a népi kultúrájukat – Magyarországon ez a fajta spontán indíttatás hiányzik, pedig minden folkzene megénekli a maga egyszerű midennapi dolgait, ebből adódik az őszintesége. A népzene a gyökerekig megy vissza, a távoli múlt szólal meg benne, és szerintem ebből jön az, amit mi próblunk újra fölfedezni, valami misztikus, amit mi már nem ismerünk, de miközben játszunk, a zene által újra visszaidézhető. Ez az útkeresés mellett a múlt keresése is” – mondja Lilla, és hozzáteszi: rengeteget alakul az ember azáltal, hogy zenél, és zenét tanul, hiszen teljesen más világ és életfelfogás nyílik meg előtte.

A zenekar honlapján olvashatók fellépéseik időpontjai, és meghallgatható demójuk.

Előző sztori

Bőséges „gyermekáldás” a Szegedi Vadasparkban

Következő sztori

Új kötet Klebelsberg Kuno igazi arcáról