Múltidéző: Az Anna Fürdő százhuszonnyolc éve

Az 1879-es nagy árvíz után egyetlen közfürdője volt Szegednek. A város lakói annak ellenére is nagyon szerették és szívesen látogatták, hogy nem a legmodernebb és nem a legjobban fölszerelt volt. Ekkor fogalmazódott meg az igény egy új, a kor igényeinek megfelelő fürdő kialakítására. 

Török mintára épült

A város Ádok Istvánt bízta meg, hogy utazzon Törökországba, és tanulmányozza az ottani, évszázados hagyományokkal bíró fürdőkultúrát. Az ott szerzett tapasztalatok voltak az alapjai az új szegedi fürdőnek. A városvezetése az 1890-es évek elején megvásárolt egy Tisza Lajos körúti telket, amelynek fürdő célú beépítésére pályázatot írtak ki. A tervpályázatra összesen öt pályamű érkezett, ezek közül a zsűri egy bécsi tervezőiroda két tervezőjének, Steinhardt Antalnak és Lang Adolfnak terveit ítélte meg a legjobbnak.

Az osztrák mérnökök egy elegáns utcai homlokzatú, gazdagon díszített fürdőépületet álmodtak meg, amelyben a férfi és női vendégeket térben elkülönítették. Ezek a tervek azonban túlságosan nagyratörőek voltak, ezért a városvezetése már a tervezési pályázat során lemondott teljes megvalósításról. Végül a városatyák úgy döntöttek, hogy nem lesz külön férfi és női fürdőrész a két nem elválasztását a nyitvatartás szabályozásával oldják meg.

A millenium évében nyitotta meg kapuit

A tervezőknek nem egy „hagyományos” területre kellett megálmodniuk a fürdőépületet, mivel az két utca által közrefogott, szabálytalan háromszög alaprajzú telken épülhetett meg. A Tisza Lajos körút, Takaréktár utca, Széchenyi tér háromszög ma is jól kirajzolódik a térképeken. Végül egy elliptikus alaprajzú belső udvar köré szervezett és hátsó udvarral határolt, historizáló stílusú, a belsőben szecessziós elemekkel gazdagított, egyszintes fürdőépület épült, amely pavilonokkal és tornyokkal tagolt. A fürdőt végül 1896. szeptember 6-án nyitották meg.

Az Anna-víz hozta a változást

Mivel a városnak nem volt kapacitása az intézmény működtetésére, így pályázatot hirdetett az üzemeltetésre, amit Antal József szentesi vállalkozó nyert el. Gyorsan kiderült, hogy a forráshiány okozta spórolás miatt hiányosságokat kell pótolni, ami elengedhetetlen volt a gazdaságos üzemeltetéshez. Mivel a városnak nem volt pénze erre hitelt kellett felvennie és a kezdeti toldozgatások után 1906 és 1909 között jelentős átalakításon esett át a fürdő.

A gőzfürdő gyorsan kedvelt lett, majd jött egy nagy fordulat. A fürdő közvetlen szomszédságában 944 méteres kutat fúrtak 1927-ben, amelyből az 52 fokos, emésztési panaszokat és a pajzsmirigy megbetegedéseit orvosló Anna-víz tört fel. A kút később innen kapta a nevét. A gyógyvizet bevezették a fürdőbe is, amelyet 1938-ban gyógyfürdői rangra emeltek.

Az ötvenes években volt az első nagy átalakítás

A II. világháború éveiben 50 fős óvóhelyet építettek a fürdő alagsorában, majd az ötvenes években több átalakítás is történt. Az eredetileg üzleteknek otthont adó földszinti helyiségeket átalakították és összevonásukkal iszapgyógyászatot hoztak bennük létre. Az addigra leromlott állapotú fa tetőszerkezetet a formavilág megtartásával vasbetonra cserélték. Ezekben az években kezdett el működni a fürdőben az állam által finanszírozott gyógyítási tevékenység, amihez egy gyógyítási részleg is kapcsolódik.

Az ötvenes évek után kisebb felújítások ugyan történtek az épületben, azonban a fürdő teljes rekonstrukciója elmaradt. 2002-ben kénytelenek voltak bezárni és ekkor végül megtörtént a mindenre kiterjedő felújítás, majd 2004 augusztusában egykori pompáját is felülmúlva nyitotta meg újra kapuit. Az egykori Városi Gőzfürdő ma Anna Fürdő néven várja vendégeit, a modern fürdőkultúrának megfelelő szolgáltatásokkal és gyógyító részleggel.