Kultúra

Kligl: „Az álmaimat megtartom magamnak”

Kligl: „Az álmaimat megtartom magamnak”

2010. június 29., kedd
Kligl: „Az álmaimat megtartom magamnak”

Örökséget formáz a Szegeden élő szobrász

Hét kitüntetettnek adományoztak Magyar Örökség Díjat június 19-én, a Magyar Tudományos Akadémián. Kligl Sándor, Szegeden élő és alkotó szobrászművész plasztikai világa is bekerült a magyarság szellemi múzeumába, így immár a magyar örökség része. Kligl Sándor dinamikus, szuggesztív, vitázó alkat a személyiségéhez illő eleven, sosem statikus szobrászattal, amely emelkedett ars poeticát valósít meg a nemzeti értékek tiszteletével – így összegezte laudációjában Feledy Balázs művészeti író a szobrászművész művészetét. Gyerekként már a gombfestékkel is festegetett, és ma is vannak képei, mégis, inkább a szobrászat mellett döntött. A 65 éves szobrászművész munkái többek között Baján, Békéscsabán, Budapesten, Makón, Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Gyöngyösön, Kaposváron, Szolnokon, Lakiteleken stb., illetve Brassóban, Temesváron, Szabadkán, Nürnbergben és Göttingenben is láthatók. Alkotásainak témái között ott találjuk a történelem nagyjait, Szent Istvántól Széchenyiig, Szent Ferenctől József Attiláig. – Adytól az Aranycsapatig szerepelnek nagyok a magyar örökségben. Érez szellemi kötődést a díjhoz? – Természetesen. Nem kényeztettek el díjak tekintetében, de ez nem is hiányzott. Nekem az volt a fontos, hogy szobrokat mintázhassak, és most örülök, hogy észrevették a munkámat. A mostani díjazottak közül többhöz is kötődöm: Erkel és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának zenéjét nagyon szeretem, a szintén kitüntetett Hódmezővásárhelyen a Művésztelepen dolgoztam 1971-től 1980-ig, illetve a magyar örökség részévé nyilvánították a Kárpát-medencei magyar középiskolák nemzetmegtartó szellemiségét is – a családom egyik felmenője, Székely László tervezte a temesvári főgimnáziumot. – Hogyan jellemezné, milyen az ön – immár kitüntetett – plasztikai világa? – A plasztikai világomban a szabadon komponált szobrokon kívül – mert mint tudjuk, a szobrászat önálló kifejezési forma – több olyan emlékművet és szobrot mintáztam, mint például Kovács Béla, Szent Ferenc, József Attila vagy a doni áldozatok szobra, melyek egyértelműen jelzik világnézetemet, hovatartozásomat. Ha ezért díjaztak, ez is nagyon megtisztelő, de ez számomra természetes, magától értetődő. Ugyanakkor ha a szobrok megformálására gondoltak, az is döntő fontosságú, mert a szobroknak humánusan kell hatniuk és megszólalniuk. Soha nem törekedtem arra, hogy egy speciális modorosság jellemezze a szobraimat. A szobrászattól elvárják – és ez sokszor szép feladatot jelent –, hogy emléket állítson nagy személyiségeknek és nagy eseményeknek. Mint minden ember, én is szoktam álmodni, de az álmaimat megtartom magamnak, nem terhelem ezzel a közösséget, hanem megpróbálok közérdeklődésre számot tartó témákat megvalósítani. Mindig szobrokban gondolkodom, mert a szobor az én világom.

A konzervativizmus mint értékmegőrzés

– A laikus szemlélő számára kifejezetten szimpatikus vonás, hogy figurális szobrokat készít. – Számomra a konzervativizmus értékőrzést jelent, nem elmaradottságot, csak ennek a szónak is a jelentését Magyarországon a feje tetejére állították a rendszerváltozás előtt. Ezért van az, hogy alapfogalmakat kell tisztáznunk, és olyan dolgokról beszélgetünk, amelyek boldogabb helyeken evidensek. – Mennyire érzékeli a szobrászművészet fényének a kopását? – Nem érzem korszerűtlennek a szobrászatot. A 19-20. századi robbanásszerű technikai fejlődése sok mindent megváltoztatott az életünkben, de én képzőművészként a technikát nem kifejezni akarom, hanem használni. Az ezeken keresztül átjövő emberi üzenetek érdekelnek. Az iparesztétikának óriási a vonzása, és nagyon agresszív. Ha egy autó fényezésén egy vékony karcolást látunk, akkor ideges lesz a tulajdonos, mert odavan az autó esztétikai üzenete. Közben pedig a legmenőbb kocsit is unjuk egy év múlva – ezt persze sohasem mondanánk Mozartról vagy Liszt Ferencről. Egy szobor el tudja viselni a sérülést, ha hiányzik mondjuk a karja, az nem egy dráma, attól még lehet érték, egy fél autó viszont nehezen. A szobornál nem gond a kopás. Az olajfestmény is csak még „eredetibbnek” hat, ha megrepedezik rajta a festék.

Adósságok szobrokban mérve

– Sok kutatómunkával jár egy szobor elkészítése? – Mindig alaposan utánanézek a témáknak, de a felkérések nagy része nem ért készületlenül, persze nem gondoltam volna, hogy például Kovács Béla-szobrot mintázok majd egyszer a Parlament mellé. Abból a szempontból viszont nem ért váratlanul a feladat, hogy az üldözött, meghurcolt politikusoknak egyszer emlékművet szerettem volna állítani – annál is szebb volt, hogy a kommunizmus áldozatainak emléknapjára készült el. A legutóbbi bronzszobrom, a Megyeháza előtti, doni áldozatoknak készített emlékmű kapcsán a családban is volt érintett. A megformázásra váró alkotások terén még sok az adósságunk. Az államalapító Szent István szobrát például 1990 előtt nem lehetett megalkotni. A nyolcvanas években nyertem egy pályázatot, mely az első utcaszobor lett volna Magyarországon, Békéscsabára készült volna, viszont budapesti, úgynevezett értelmiség körökből jött támadás miatt a szobrot több mint húsz év után sikerült csak felállíttatni. – Van olyan témája, amit mindenképpen szoborba öntene? – Sok ötletem és tervem van, az országban több helyről kapok felkérést, igaz, Szeged nyolc éve keresett meg. Ugyanakkor most a Roosevelt téri ivókút rekonstrukcióját készítettem el a Szegedi Vízmű felkérésére. Szívesen megmintáznék egy reprezentatív emlékművet Ronald Reagen amerikai elnökről – akinek véleményem szerint a rendszerváltást köszönhetjük –, illetve Apponyi Albert is megérdemelne egy szobrot.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.