Hitelesen képviselni a házasság értékét

„Legyen az évben egy hét, amikor a házasságot ünnepeljük!" - e szavakkal nyitották meg a Házasság Hete rendezvénysorozat központi szegedi eseményét szerdán a Dugonics téri Katolikus Házban. A négy neves előadó „A házasság mint érték a 21. században" című kerekasztal-beszélgetés során osztotta meg gondolatait és több évtizedes tapasztalatait a zsúfolásig megtelt nagyterem hallgatóságával.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői mindannyian a család és a házasság témáját járták körül megszólalásaikban, ki-ki saját szakterületének és személyes életének tapasztalatait ismertetve.

Az élettársi kapcsolat nem „házasság-szerű képződmény"

Balogh Elemér

alkotmányjogász, egyetemi tanár elmondta, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányának 15. paragrafusa mindössze egy mondatban foglalkozik a házassággal: „A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét." Emiatt különösen lényeges volt a házastársi viszonnyal azonos jogokat biztosító, ún. bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó törvényjavaslat, amit az Alkotmánybíróság tavaly év végén megsemmisített. A jog általában elfogadja a kialakuló társadalmi helyzeteket, amik nem ütköznek a jogrenddel. Ezért aktuális az élettársi kapcsolatok kérdésének szabályozása. Az említett javaslatot azonban azért tartotta alattomosnak, mert az alapvető szándéka mellett a házasság intézményét próbálta meg gyengíteni. „Megkísérelték valami házasság-szerű intézménnyé tenni, relativizálni a lényegét. Ma ez a törekvés az élet minden területén jellemző: mindenki csak az előnyökkel szeretne azonosulni, de a kötelességeket nem akarják felvállalni" - fogalmazott Balogh Elemér.

Válságban vagy változásban?

Kissné Novák Éva

családszociológus, egyetemi tanár szerint a házasságnak jelentős előnyei vannak, hiszen aki benne él, egyfajta biztonságot, védettséget, lelki támaszt nyer belőle. „A lelki békét a családnál jobban egyetlen társadalmi csoport sem tudja biztosítani. Igyekszünk gyermekeinket úgy nevelni, hogy úgy érezzék: az ő családja a legjobb, legszebb, legtökéletesebb - így majd a saját majdani családjukban is ezt a légkört fogják megvalósítani, megélni" - így a családszociológus. A szociológia kutatásai alapján viszont - mivel ez a tényeket vizsgálja - a házasságok másik oldalát is látnunk kell. A családok ugyan nincsenek válságban, de komoly változásoknak van kitéve. Ma a legtöbb kapcsolatban mindkét fél, mindkét szülő dolgozik, az emberek általában többszöri pályamódosításra kényszerülnek, így hiába a család a társadalom legrugalmasabb intézménye, mégis megsínyli ezeket a változásokat. A válások első hullámhegye a házasságkötéstől számított ötödik évben látható, a következő pedig a huszadik év környékén jelenik meg. Ez utóbbinak az lehet az oka, hogy addigra a felek belefáradnak a közös dolgaikba, rugalmatlanokká válnak, egymás túlzott megismerése unalmassá teszi a másikat, a közös feladatot elvégzettnek érzik - így már nincs semmi, ami összekötné őket. Az unokák születése és a saját korosztálybeli barátok támogatása, társasága segíthet ezt a krízist legyőzni.

A házasság: életszövetség

Somfai Béla

jezsuita teológus professzor egy érdekes megállapítással kezdte előadását: egy református teológus szavaira hivatkozva azt mondta, a római katolikus klérus házasságról kialakult képe eltorzult, mert a papok nem házasodhatnak és a hívek szinte csak a családi nehézségeikkel keresik meg őket. Ezen úgy lehetne javítani, ha a családok közelebbi kapcsolatba kerülhetnének a papokkal és az örömeiket is megosztanák velük. Hallgatói kérdésre válaszolva kifejtette, ő a cölibátust sosem tilalomként, hanem hivatásként fogta fel, mivel így az egy családra leszűkített gondolkodás helyett az egész rábízott közösséget szolgálhatta. A II. vatikáni zsinat úgy fogalmazott, a házasság egy életszövetség, mely a kölcsönös szerelem által Istent hozza közénk. A gyermekáldás ennek gyümölcse. A családtervezésről beszélve kijelentette, hogy a gyermekek számának eldöntése a szülők felelőssége és feladata. A fogamzásgátlók használata egyéni döntés, az egyház által elfogadott eszközök közül a nők termékenységi ciklusához alkalmazkodó együttléteket emelte ki. Az atya szerint az időszakos önmegtartóztatás a házasfelek kölcsönös szeretetének megélését is segíti. „Ezt a módszert a hívek a hivatalos ajánlás ellenére sem alkalmazzák eléggé, de el kell ismerni, hogy az egyház részéről is hiányzik a megfelelően hatékony érvelés" - mondta a teológus professzor.

Családterápiával a válások ellen

Szásziné Fehérváry Anikó

családkonzultációs szakember úgy látja, a családok olyan műhelyek, ahol a benne élők megtanulhatják a különbözőségek kezelését, melyek természetüknél fogva mindig konfliktusokat szülnek. Ez azért is fontos, mert a keresztény családok sem védettek a problémáktól, de ennek tagjai mindig egészségesebbek lelkileg és testileg, mert folyamatosan gyakorolják az önzetlenség, a szolidaritás kultúráját. A házasságokban most a párbeszéd-készség, a nyitottság, az erőforrások keresése a leglényegesebb elvek. A házasságban élőknek sok kérdés kapcsán radikálisan meg kell változtatni korábbi hozzáállásukat, például a gyerekek születésekor, közeli hozzátartozók elveszésekor vagy éppen a kamaszkorba érő csemeték kapcsán. Ezekre a két félnek saját, közös megoldását kell megtalálni, ami csak sok párbeszéddel és összefogással érhető el. A szerető, biztató jelenlét nagyon fontos a másik számára. A konfliktusok megoldását az Istennek való önátadás és a világra nyitott szemlélet segítheti elő. Családterapeutaként fő feladatát úgy fogalmazta meg, hogy megpróbál segíteni szeretni tanulni. Az igazi szeretet nem múlik el, mély nyomot hagy a lelkünkben - ezért a kríziseket is erre visszavezetve lehet leghatékonyabban megoldani. Egy házasságtörés nehézségeinek feldolgozása például legalább egy évig tart. Először az eset kiderülésének traumáját kell megélniük, aztán közelíteni a házasfeleknek egymáshoz és csak ezután kell közösen kielemezniük az okokat, amik elvezettek odáig.

Házasság vagy együttélés

Az előadásokat követő hallgatói kérdések a házasság előtti együttélés megítélését, illetve a polgári és a szentségi házasság közötti különbséget vetették fel. Novák Éva azt tapasztalta, hogy az érzelmek változékonysága miatt lépnek ki könnyebben a kapcsolatokból az emberek. A szociológus elfogadhatónak tartotta a házasság előtti együttélést, ha azt a házasság „előszobájaként" fogják fel a felek, hiszen a mondás szerint „lakva ismerszik meg az ember". Szerinte ebben az esetben nem vétenek a szeretet törvénye ellen, csak egy régi társadalmi szokást lépnek át ezzel. Egyedül a meggondolatlan összeköltözéseket ítélte el, amik néhány héten-hónapon belül véget érnek a résztvevők felelőtlen gondolkodása miatt. Szásziné véleménye, hogy az egyházi iskolák - szemléletük és lelkiségük miatt - a házasságra, nem pedig a próbaházasságra készítik fel a fiatalokat, ezért az onnan kikerülők esetében még kevésbé elfogadható az együttélés. Balogh Elemér úgy fogalmazott: „A polgári házasság egy polgárjogi szerződés, se több, se kevesebb. Sajnálatos, hogy már ettől is elidegenedett a társadalom fele. A szentségi házasságnak viszont csak akkor van értelme, ha mindkét fél érzi ennek szükségét és megérett rá, mert kizárólag abban az esetben van kegyelmi hozadéka, ha valódi hitből fakad. Úgy érzem, nagy kincstől és erőforrástól esik el, aki ebből kimarad." Somfai Béla szerint a házasság előtti együttélés leginkább a vallásos közegből érkezett embereknek okoz problémát az egyház merev álláspontja miatt. A teológus úgy vélte, a gyorsan változó világra az egyházi jogrend nem tud elég gyorsan reagálni: „Tapasztalataink szerint mára jelentősen kitolódott a házasságkötések életkori időpontja, mert az ehhez szükséges feltételek később alakulnak ki." Példaként az anyagiak mellett a személyes felelősségvállalást említette. A szentségi házasságról pedig azt mondta, „a szentségekre nem Istennek van szüksége, hanem nekünk." Zárszóként az előadók mindannyian megfogalmazták és megerősítették a Házasság Hetének jelmondatát: „A házasság erő és örömforrás". Kijelentették, hogy a családok felelőssége a gyermekeik számára pozitív értékrend szerinti társaságot biztosítani - így bízhatnak benne, hogy felnőve ők is igényelni fogják a hasonló közösségeket. Mindenki a maga helyén, a saját életében, környezetében, munkahelyén képviselje a keresztény értékrendet (és ezen belül a házasság jelentőségét) - mert ha ezt hitelesen tesszük, biztosan tovább tudjuk adni a következő generációnak is. A legfontosabb erőforrás a gyerekek számára, ha azt látják, hogy a szülők szeretetben élnek. Amíg a felnőttek a fórumon vettek részt, gyermekeik kézműves foglalkozással és játékkal töltötték idejüket. A Katolikus Ház aulájában iskolás gyerekek rajzait állították ki, amiket a házasság és a szerelem témájában készítettek.