Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

Közélet

Őszintén a halálról

Őszintén a halálról

2010. november 1., hétfő
Őszintén a halálról
Ha nem rázza meg életünket egy-egy közeli haláleset, a halállal általában novemberben, a mindenszentek és a halottak napján szoktunk foglalkozni. De az utóbbi időben, úgy tűnik, mind gyakrabban találjuk magunkat szembe a halállal, a modern világ egyik tabutémájával, amelyről akkor beszélünk, ha elkerülhetetlen, akkor is halkan, szorongással, nyugtalansággal telve. Emellett mind gyakrabban szembesülünk halálos kimenetelű eseményekkel, balesetekkel, természeti katasztrófákkal, gyilkosságokkal. A halállal, meghalással foglalkozó tudományág, a tanatológia szakemberei úgy tartják, hogy annak ellenére, hogy nap mint nap, közvetlen vagy közvetett úton, a filmek, a televízió közvetítésével mindenki szemtanúja lehet a halálnak, nehéz szembesülni vele, beszélni róla. A szülőkben, nevelőkben felvetődik ilyenkor a kérdés, hogy a gyerekeket meg kell-e kímélni az olyan szomorú témáktól, mint a halál, a temetés, az elmúlás. Ez még akkor is aktuális kérdés, ha tudjuk, hogy a halál az élet része, ugyanúgy, mint a születés és az öregedés is, ugyanúgy, mint ahogyan az élet és a természet részei a növények, a virágok, a parkok, a sírkertek, a temetők is.

Beszéljünk róla, hogy megértsük

A világ számos országában oktatják, felkészítik a halál megértésére, elfogadására az embereket már egészen kisgyermekkoruktól kezdve, óvodai, iskolai oktató-nevelő programok része ez a sokak számára igencsak kényes kérdés. Azért foglalkoznak már az óvodában, iskolában ezekkel a témákkal, hogy a gyerekek, amennyire tudják, megértsék a halál fogalmát, és hogy a felnőtteknek is könnyebb legyen e fájó dolgokról beszélni. A régmúlt időkben, amikor még a természet sokkal közelebb állt hozzánk, az emberek otthon születtek és haltak meg, a gyerekek már egészen kisgyermekkortól kezdve közvetlen kapcsolatban voltak a halállal, a modellek útján való tanulással elsajátították azokat a szokásokat, rítusokat, amelyek a halál, a temetés részei voltak, és nem tűnt olyan nagyon távolinak, ismeretlennek és félelmetesnek a halál. Réges-régen még a karon ülő kicsiket is odavitték a haldoklóhoz elbúcsúzni. Megvolt a gyermekek szerepe a házban, a templomban, a temetésen. Énekelni, imádkozni, szentelt gyertyát égetni, osztogatni a temetés utáni fonottas kalácsot, kiflit, majd segíteni virágot öntözni a síron, beszélgetni, emlékezni azokra, akik meghaltak, és tudni, hogy a rítusok mit jelentenek. Amikor valaki így nő fel, természetesen belenő a halál fogadásába, a halál ismeretébe. Őseink tudták, hogyan kell a gyászolókhoz szólni, tudták, mit jelent a gyász. És mindennek megvolt a miértje. Tudjuk, milyen az, amikor kórházban, de váratlanul hal meg a nagyon közeli hozzátartozó, amikor felkészületlenül, lelki védőpajzs nélkül ér bennünket a halálhír. Felkészülés nélkül pedig nagyon nehéz a halállal találkozni. Pedig az előbb-utóbb mindenkinél bekövetkezik, barátainkat, családtagjainkat veszítjük el, és végül magunk is meghalunk.

Mi a tanatológia?

A legnehezebb feladat, az, amikor a gyermekkel kell tudatni valamelyik szülő, nagyszülő halálának tényét. Bennünk, felnőttekben pedig felmerül: hogyan kezeljük mi a halál kérdését? Hogyan segítsük a gyerekeket eligazodni? Mit mondjunk, ha kérdeznek? Szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a gyermekek halállal kapcsolatos problémáira nem tudunk válaszolni, mivel magunk sem tisztáztuk a kérdést. Nem tudjuk, hogy mitől félünk, nem tudjuk, mi történik, nem illik beszélni róla. Vannak, akik egyenesen elutasítják, hogy a halállal foglalkozzanak. Hogy minél könnyebb legyen a gyermekünkkel e nehéz témáról beszélgetni, magunknak is minél többet meg kell tudnunk róla. Ebben segítenek nekünk azok, akik kutatták, tudományos megfigyelés tárgyává tették a halál és a gyász jelenségét. Nagy Mária Ilona 1936-ban mérte fel először, tette kutatás tárgyává, hogyan alakul, hogyan fejlődik a gyermekek haláltudata. (Számos nyugati lexikon szerint vele kezdődik a halál tudományos megismerése, a tanatológia.) Akkori felismerései még ma is érvényesek. Nem szabad kihagyni Polcz Alaine ismert magyarországi tanatológus munkásságát és könyveit sem, amelyek közül kiemelhetjük az Élet és halál titkai címűt, amely megkönnyíti a szülőknek, hogy természetes, egyszerű módon válaszolhassanak a gyermekekben felmerülő kérdésekre. A kevés, gyerekekhez szóló könyv közül kiemeljük a Janó Manó-sorozatban megjelent Victoria Ryan Ha meghal a nagyszülő vagy Ted és Jenny O' Neal Ha rossz dolgok történnek című kötetét, amely sokat segít szülőknek és gyerekeknek megbirkózni a veszteségekkel járó fájdalommal.
Mindenszentek Nagy Mária Ilona tanatológia halottak napja Polcz Alaine haláltudat

Ez is érdekes lehet

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

Regionális hírportálok
Bács-Kiskun - baon.hu Baranya - bama.hu Békés - beol.hu Borsod-Abaúj-Zemplén - boon.hu Csongrád - delmagyar.hu Dunaújváros - duol.hu Fejér - feol.hu Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu Hajdú-Bihar - haon.hu Heves - heol.hu Jász-Nagykun-Szolnok - szoljon.hu Komárom-Esztergom - kemma.hu Nógrád - nool.hu Somogy - sonline.hu Szabolcs-Szatmár-Bereg - szon.hu Tolna - teol.hu Vas - vaol.hu Veszprém - veol.hu Zala - zaol.hu
Közélet Gazdaság Magazin Bulvár Szolgáltatás Rádió
Bács-Kiskun - baon.hu Baranya - bama.hu Békés - beol.hu Borsod-Abaúj-Zemplén - boon.hu Csongrád - delmagyar.hu Dunaújváros - duol.hu Fejér - feol.hu Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu Hajdú-Bihar - haon.hu Heves - heol.hu Jász-Nagykun-Szolnok - szoljon.hu Komárom-Esztergom - kemma.hu Nógrád - nool.hu Somogy - sonline.hu Szabolcs-Szatmár-Bereg - szon.hu Tolna - teol.hu Vas - vaol.hu Veszprém - veol.hu Zala - zaol.hu
© 2023logo