Esettanulmány: „városrendezés” kontra munkahelyteremtés

Már az országgyűlési választások idején kampánytémává vált a foglalkoztatottság csökkenése, később a helyhatósági kampányban még nagyobb hangsúlyt kapott. Beszélni sokat lehet a munkahelyteremtésről, de ha cselekvésre kerül a sor, a legtisztességesebb szándék is meg tud fenekleni a Magyarországon mintegy másfél évtizede korlátlanul és minden kontroll nélkül uralkodó bürokrácia által teremtett, a józan ész számára felfoghatatlanul ostoba akadályokon.

Ezt egy tényleg a való életből vett példával tudom érzékeltetni. Véletlenül akadtam össze nemrég az ún. „kiemelt gazdasági övezet”, a volt öthalmi laktanya és környéke szabályozási tervével. Negyven éve foglalkozom városrendezéssel is, ezalatt igen sok képtelenséggel találkoztam, de bízvást mondhatom, hogy ekkorával még nem. A jó fél évtizede jóváhagyott terv deklarált célja a munkahelyteremtés volt, nyilván erről puffogtak is a frázisok a terv közgyűlési előterjesztése során, azonban az elmúlt idő alatt ebben az ügyben nem történt az égvilágon semmi. (Nb.: Németországban az ilyen jellegű tervek „kihordási ideje” jellemzően öt év...) Nem csoda, a munkahelyteremtést a jóváhagyott terv minden lehető eszközzel gátolja.