Tíz óra alatt ért be az első szegedi vonat Budapestre + FOTÓK

Százhatvan évvel ezelőtt, 1854. március 4-én indult első útjára a Szegedin nevű gőzmozdony, mellyel a Tisza-parti városban is megindulhatott a vasutas tömegközlekedés. Kedd délután a Nagyállomáson koszorúzással emlékeztek meg az évfordulóról, valamint egy vasúttörténeti kiállítást is megnyitottak.

Pontosan 160 évvel ezelőtt, 1854. március 4-én futott ki a szegedi állomásról a Szegedin nevű gőzmozdony. Az ünnepi járat, melynek fedélzetén

Albrecht

főherceg is utazott, nagyjából tízórás menetidővel robogott fel budapesti célállomására - bár napjaink tömegközlekedésének viszonylatában ez komótos cammogásnak tűnik, akkor egy hatalmas mérföldkőnek számított. E történelmi esemény a szegedi vasút születését jelentette, amely a bő másfél századnyi története során a Délvidék fontos csomópontjává tette városunkat. Kedd délután a peronon koszorúzással és ünnepi beszéddel emlékeztek meg a nevezetes évfordulóról. "Szegeden is korán elkezdődött a vasutazás álmodozása, hiszen már 1846. március 9-én megalakult a Szeged- kecskeméti, majd ugyanebben az évben a Szeged-temesvári Vasúttársaság. 1847. augusztus 22-én pedig a szegedi városháza nagytermében összehívott rendkívüli ülésen a vasúttársaságok összefogását is elhatározták, és a Szegedi Vasúttársaság kézbe vette az irányítást" - idézte fel a vasút hőskorát

Mondi Miklós

, a Vasúttörténeti Alapítvány kuratóriumi elnöke. Mint mondta, a '48-as forradalom ugyan némiképp visszavetette a vasútépítési lázat, ám a régiót néhány évtized alatt körbeszőtte a sínpár. Nagy visszaesés a trianoni felosztás, majd 1944-ben a vasúti híd megsemmisülése okozott. Ekkor végleg fejállomás lett a szegedi, a Dél-Alföld gazdaságában betöltött fontos feladatát azonban továbbra is ellátta. A megváltozott közlekedési és szállítási igények ugyan formálták és jelenleg is formálják a vasút szerepét, mégis meg tudta őrizni vezető helyét a közlekedésben - tette hozzá az elnök. Tíz évvel ezelőtt, a másfél százados évforduló kapcsán

Lapis András

szobrászművész egy emléktábláját is felavatták a peronon, melynél a művésszel együtt a vasút helyi képviselői is elhelyezték koszorújukat. A a váróterem üvegpavilonjaiban pedig egy vasúttörténeti kiállítás is megnyitotta kapuit, melynek segítségével az állomáson várakozók is megismerhetik, hogyan utaztak az emberek hosszú évtizedekkel ezelőtt.