Szórakozás

Kékharisnya, nagyárvíz és törpök a Somogyiban

2014. február 27., csütörtök
Kékharisnya, nagyárvíz és törpök a Somogyiban
somogyi

Kiállítás „a legszebb kékharisnyáról”, a nagyárvízről, a népszínmű atyjáról, valamint „törpös” családi délelőtt a Somogyiban.

„A legszebb kékharisnya” – Beniczkyné Bajza Lenke

175 éve született Beniczkyné Bajza Lenke (1839-1905) író, újságíró. Életét és munkásságát felidéző kamarakiállításon korabeli napilapokat, folyóiratokat, s a szerző köteteit láthatják az érdeklődők. Beniczkyné Bajza Lenke a Nővilág című lap főmunkatársaként olyan hagyományokat indított el a nőknek szóló újságírás történetében, amelyek később, a dualizmus évtizedeiben is tovább éltek más lapokban. Tudósított a külföldi divatújdonságokról, a francia divatról, világhírű színésznők és énekesnők fellépéseiről. Emellett a lapban megjelentek a lakberendezéssel, háztartással, kertműveléssel, utazással és főzéssel kapcsolatos hírek, és számos irodalmi mű. A tárlat március 6-ig látogatható a Somogyi-könyvtár második emeletén. Az írónő apja Bajza József (költő, színigazgató, kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Tásaság tagja), anyja Csajághy Júlia, Vörösmarty Mihály feleségének testvére volt. Bajza Lenke 1858-ban kötött házasságot a nála 23 évvel idősebb Heckenast Gusztáv könyv- és lapkiadóval. Bár már gyermekként is írt, írói pályája 1857-ben kezdődött, s rövid idő múlva főmunkatársa lett a férje kiadásában és Vajda János szerkesztésében megjelenő Nővilágnak. Írásai egyre-másra jelentek meg a korabeli lapokban. Eleinte tárcákat és elbeszéléseket publikált, első, Beszélyek című kötetét 1858-ban adta közre. 1863. május 19-én – miután két gyermek anyjaként elvált első férjétől – feleségül ment Beniczky Ferenc földbirtokoshoz, aki később számos fontos tisztséget töltött be: Pest vármegye főispánja, belügyi államtitkár, majd a Nemzeti Színház és az Operaház intendánsa lett. Házassága révén az írónő a társaság és a közélet ismert szereplői közé tartozott, s bekerült abba a világba, mely egyszerre lett művei tárgya és olvasóközönsége. Élete utolsó éveiben sokat betegeskedett. 1905 februárjában egy színházi előadás után hirtelen rosszullét fogta el. Kilenc napig tartó szenvedés után április 2-án, hatvanöt éves korában hunyt el. Egyik nekrológját Mikszáth Kálmán írta. „Beniczkyné élete egy szép út ebben a siralom völgyében, egy szép út, göröngyök nélkül való, mindvégig fölfelé visz s ragyogó verőfény önti el... Olyan volt ő, mintha nem is az anyja szülte volna, hanem Bajza gondolta volna ki. A híres császárfürdői bálokon, a platánok alatt, a legkáprázatosabb jelenség, a legjobb csárdás tánczosné, kit országszerte emlegetnek...” Krúdy Gyula egyik írásában „a legszebb kékharisnya”-ként említette....

Aki törp, aki nem, jöhet! – Mesés, játékos délelőtt

A hupikék törpikékkel játszhatnak óvodások, kisiskolások és szüleik 2014. március 1-én, szombaton délelőtt fél 11 órától a Somogyi-könyvtár Gyermekkönyvtárának mesés családi délelőttjén. A kicsinyek maguk is törpökké válhatnak mesehallgatás, hupikék gomfoci, ügyességi és szerepjáték, hűtőmágnes-készítés közben.

A „Nagyvíz” napjai – fotón, rajzokon, versben

A Szegedet 1879. március 12-én romba döntő nagy árvíz 135. évfordulójáról kamarakiállítással emlékezik meg a Somogyi-könyvtár. A válogatásban látható egykorú fényképeket, rajzokat, tudósításokat Jókai Mór írásaiból vett idézetek, költemények kötik össze. A katasztrófa másnapján a Hon című lap reggeli kiadásának vezércikkében Jókai így ír a katasztrófáról: „… s most zúdul a védtelenül hagyott városra a Tisza; nem a Tisza, hanem egy tenger…” Majd azonnali segítségre buzdít, hogy legalább az emberéleteket menteni lehessen: „Segítsünk, siessünk menteni: adjuk a kezére a mentő eszközöket annak, a ki legközelebb éri a vész szinhelyét! Kössünk legalább erre a rövid időre egymás között békét, (adja isten, hogy rövid legyen) s tegyük a jót a jótett ösztönéből.” A tárlat 2014. március 6-tól április 9-ig látogatható a Somogyi-könyvtár földszinti kiállítóterében.

Szigligeti Ede, a népszínmű atyja

200 éve született Szigligeti Ede (1814-1878) író, színész, rendező korának legtermékenyebb színpadi szerzője. Életművét a Somogyi-könyvtár kamarakiállítása mutatja be. Szigligeti Ede drámái, vígjátékai és népszínművei közel fél évszázadon keresztül a legnépszerűbb hazai színpadi művek voltak. Legismertebb vígjátéka a Liliomfi (1849), amelyet több idegen nyelvre is lefordítottak, s 1954-ben Makk Károly rendezésében minden idők egyik legnépszerűbb filmvígjátéka készült belőle. Emellett mintegy húsz szépirodalmi művet fordított magyarra (Shakespeare: Tévedések vígjátéka, III. Richárd, Victor Hugo, Goethe művei), de írt opera-szövegkönyvet is Dózsa Györgyről. A tárlat 2014. március 6-tól április 3-ig látogatható a Somogyi-könyvtár harmadik emeletén.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.