Vélemény: Putyin, a leleményes

Putyin szerint „aggasztó, hogy az Egyesült Államok számára immáron közhelyszámba megy a külföldi országok belső ügyeibe való beavatkozás. Amerikát egyre kevésbé tekintik a demokrácia modelljének, inkább olyan országnak tartják, amely a brutális erőre támaszkodik” – így az orosz elnök.

Sokkal vészterhesebb napokat élt át a világ az elmúlt két hétben, mint azt bárki gondolta volna. Tőlünk ugyan földrajzilag távol van Szíria, de ha az amerikaiak elindítják „megelőző légicsapásaikat”, akkor előbb-utóbb minden NATO-ország belesodródik a nemzetközi konfliktusba. Mi is. Csakúgy, mint Irakban, Afganisztánban és a többi háborús övezetben, ahol nem béketeremtő, hanem békefenntartó erőkre van szükség. Nos, a szíriai polgárháborúról viszonylag sokat tudtunk ez idáig is, azokról a harcokról, amelyeket a kormány-felkelők konfrontációjával kezdődött és a vegyi fegyverek bevetésével csúcsosodott olyan mértékig, hogy itt már a nemzetközi közösségnek is illet odafigyelni. Az augusztus 21-én történt Damaszkusz melletti robbanásnak 1429 áldozata van, közöttük 426 a gyermek! A világtörténelem második legnagyobb ilyen jellegű támadása volt ez. Meg kell jegyezni, hogy a hír vétele után most sem az ENSZ állt igazán a sarkára, vagy a nemzetközi szervezetek bármelyike, hanem az USA. Amikor tudomást szerzett a tragikus eseményről, azonmód „meglebegtette” a beavatkozás lehetőségét. Azt ugyan nem tudják sem az amerikaiak, sem más, hogy ki követte el a szégyenteljes tettet, a lényeg, hogy meg kell fenyíteni a szíreket. A gond azonban, hogy az ilyen nemzetközi beavatkozáshoz az ENSZ Biztonsági Tanácsának a felhatalmazása kell. Pontosabban kellene. Az USA-t ez nemigen foglalkoztatja, ő inkább saját szakállára foganatosít ilyen intézkedéseket, mint most is: az amerikai kongresszusnak kell „hozzájárulnia” ahhoz, hogy a bombázók meginduljanak és büntessenek. A szenátus külügy bizottsága már elfogadta a Bassar el-Aszad elnök irányította rezsim elleni beavatkozást, igaz nem túl meggyőző fölénnyel, mindössze 10:7 arányban. Mindeközben az amerikaiak már a Földközi tengeren állomásoztatják repülőgép anyahajóikat, persze, itt vannak az oroszok is… A helyzet robbanékonysága tehát nem vitatható, a katonapolitikai szakértők igyekeznek a háttér-helyzet magyarázatával elősegíteni a laikusokat abban, hogy megértsék, mi is történik ebben az országban. Roppant érdekes az a felvetés, amely szerint nem is az amerikaiaknak, hanem Izraelnek fontos a légi csapás mielőbbi megvalósítása. Tudniillik arról van szó, hogy a szíriai kormány lassan a felkelők fölébe kerekedik, ez pedig erősíti a Hezbollah-Szíria-Irán tengelyt, ez pedig a zsidó államot veszélyezteti. Elsősorban azért, mert köztudott, hogy Szíria fegyverekkel támogatja a Hezbollah libanoni szárnyát, ami szintén veszélyes Izraelre. Szóval több, mint bonyolult a helyzet, amelyben egyszerre több érdek is ütközik, több veszélyt is rejt magában. A vegyi fegyverek témájára tehát sok sallangot fűztek. S mint mindig, nagy valószínűség szerint most is, kiderül majd, hogy ez csak jó indok volt ilyen, vagy olyan katonai lépés megtételére (ne feledjük: a fegyvereket ki kell próbálni és nem utolsó sorban – el kell adni). Ha lesz beavatkozás, ha nem, már most olyan erődemonstrációnak vagyunk szemtanúi, amelyet nyugodt lélekkel kihagytunk volna…S ebben a rendkívül bonyolult helyzetben szólalt meg az orosz elnök, aki nem rejtette véka alá az amerikaiak beavatkozási politikájának káros következményeit sem. A kis ember nagy javaslattal állt elő: rá kell bírni Szíriát, pontosabban Bassár el-Aszad elnököt arra, hogy helyezze nemzetközi felügyelet alá vegyi fegyvereit és utána tárgyaljanak a helyzet békés, politikai megoldásáról! S mint kiderült, Putyin sugallata telitalálat volt, mert el-Asszad elnök szinte azonnal az orosz fővárosba repült és ott – rövid baráti eszmecsere után – azonnal ki is jelentette, hogy elfogadja a nagy ívű javaslatot. Putyin és el-Aszad is reményét fejezte ki a konfliktus békés megoldására tett lépések sikerében, s arra is utaltak: a nemzetközi ellenőrzés garancia arra, hogy ne forduljon elő a jövőben ilyen katasztrófa. Putyin ennél nem állt meg, hanem levelet intézett az amerikai néphez, amelyet a New York Times című lap közölt, s ebben alaposan kiosztja Obamát és az amerikai háború-párti adminisztrációt is. Szerinte egy ilyen beavatkozás „aláásná az iráni nukleáris probléma és az izraeli-palesztin konfliktus megoldását célzó sokoldalú erőfeszítéseket, destabilizálná a Közép-Keletet és Észak-Afrikát, kibillentené egyensúlyából a nemzetközi jogrendet”. Bírálta továbbá Amerikát és szövetségeseit, hogy fegyverekkel látják el a szíriai kormány ellen küzdő felkelőket, amelyek közül kettőt maga az amerikai kormány is terroristaként jelölt meg! Fricskát adott az amerikai elnöknek azért is, mert a napokban a nemzethez intézett beszédében az USA kivételezettségét hangsúlyozta. Putyin szerint „aggasztó, hogy az Egyesült Államok számára immáron közhelyszámba megy a külföldi országok belső ügyeibe való beavatkozás. Amerikát egyre kevésbé tekintik a demokrácia modelljének, inkább olyan országnak tartják, amely a brutális erőre támaszkodik” – így az orosz elnök. S emellett kifejezte reményét, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete nem jut az egykori Népszövetség sorsára, azaz, hogy egyszerűen eltűnik a süllyesztőben, miután nem képes befolyásolni sem a konfliktusok megakadályozását, sem a világbéke stabilitását. Putyin tehát jól odamondogatott az amerikaiaknak, és nemcsak a levegőbe beszélt, hanem kézzelfogható javaslattal is állt elő. Kíváncsiak leszünk, vajon markáns kiállása mire lesz elegendő. Mégpedig nemcsak a szíriai válság kapcsán, hanem a világ nagyjainak további viszonyát illetően is.