Vélemény: Gyerekek az alkohol, a drog, a lopás bűvkörében

A fiatalok egyre korábban találkoznak az egészség- és személyiségromboló „szerekkel”, amelyek jórészt befolyásolják, majd meghatározzák életük további csapásirányát is. Merthogy ma már olyan korban nyúlnak a fiatalok (pontosabban: gyerekek) az italos pohár után, amikor az alkohol még hatványozottabb mértékben károsítja őket, mint teszi azt később.

Általános iskolás gyerekek csoportja száll fel a trolira egyik szegedi belvárosi megállóban. A főleg lányokból álló csoport intenzíven rágózik, időnként valamelyikük kifújja és nagyot durrant vele, ügyet sem vetve a körülötte ülő vagy álló utasokra. A zajos társaság egyik lánytagja hangosan meséli, hogy milyen „csúcs-buliban” volt a hétvégén. Pia akadt dögivel, meséli harsányan, a barátnőm ősei nem voltak otthon, azt vehettünk elő, amit akartunk, gyorsan be is nyomtunk erősen, …zd meg! Csak az volt a baj, …zd meg, hogy már éjfél után hazajöttek az ősök és be kellett fejeznünk a vedelést, …zd meg. Arra már nem is emlékszem, hogy mentem haza...! A többiek hangos vihogása közepette egyre jobban belemelegedett az eset taglalásába, az italok márkáit sorolta, aztán azt, hogy nála ki ivott többet, közben a "…zd meg"-et kötőszóként használta. A csoport azután egyik külvárosi megállóban leszállt, az utasok többsége csak nézett maga elé, mindössze néhányan tettek elmarasztaló megjegyzést a hallottakra. Aztán minden visszazökkent a régi kerékvágásba: a jármű haladt, az emberek le- és felszálltak, mintha mi sem történt volna néhány perccel korábban. Pedig történt. Napjaink egyik olyan sajnálatos jelenségével szembesülhettünk, amely immáron nemcsak a Tisza-parti városban manifesztálódik, hanem szerte az országban. Jelesül azzal, hogy a fiatalok egyre korábban találkoznak az egészség- és személyiségromboló „szerekkel”, amelyek jórészt befolyásolják, majd meghatározzák életük további csapásirányát is. Merthogy ma már olyan korban nyúlnak a fiatalok (pontosabban: gyerekek) az italos pohár után, amikor az alkohol még hatványozottabb mértékben károsítja őket, mint teszi azt később. A 12-15 éves gyerekek többsége ugyanis már vagy ismerkedett az alkohollal, vagy teljesen otthonosan mozog a „pia világában”. A fenti megállapítás nem légből kapott, hiszen napjainkban már nemcsak a sajtóban, hanem az egészségügyben is egyre többet foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A minap olvashattunk egy szegedi példát is, miszerint az elmúlt két évben csaknem ötven százalékkal több fiatal került detoxikálóba, igaz, ők már valamivel idősebbek, mint a fent említett kategória, de nem ritka kiskorú gyermekek körében sem az alkoholmérgezés egy-egy jól sikerült hétvégi bulit követően. A leggyakoribb magyarázat a 14-15 évesek ivászatára, hogy így próbálnak idősebbnek látszani, eljátsszák, hogy ők már voltaképpen felnőttek, s képesek magukba dönteni annyi alkoholt, mint idősebb társaik. Meg ugyanazokat a „jópofa” dolgokat elkövetni, mint az alkoholmámorban dülöngélő fiatal vagy felnőtt korosztályhoz tartozó renitensek: frissen ültetett fákat kitépni, ablakokat beverni, épületeket festékkel bemázolni, játszóterek libikókáit összetörni… A közelmúltban szinte mindenütt kiverte a biztosítékot az a kaposvári egyetemi felmérés, amely szerint a gyerekek 65 százaléka nem tartja elítélendőnek a kisebb értékű lopást, 53 százalékuk 12-15 éves korban már nemi életet akar élni, 13 százalékuk pedig bizonyos helyzetben a gyilkosságot is indokoltnak tartja! Az idézett felmérés annál is inkább elgondolkodtató és kétségbeejtő, mert 1400 gyereket kérdeztek meg, akik a 8-15 éves korosztályhoz tartoznak, a kapott eredmények tehát híven tükrözik az egész társadalom e rétegének gondolkodásmódját és magatartását. A kutatók természetszerűleg ilyenkor igyekeznek azonnal megvizsgálni, azt is, hogy mi okozza az ilyen magatartást a gyermekeknél, miért neveznek „trendinek” olyan viselkedést, amely ellentétes egy egészséges társadalom felfogásával? A kérdésre sok válasz adható, adnak is a szakemberek, de a legtöbb esetben a konklúzió így hangzik: egész közösségünk erkölcsi-szellemi válságban él, ebből adódnak a bajok. Ráadásul, nemcsak nálunk van ilyen helyzet, hanem a nyugati társadalmakban is. (Mintha ez bennünket nagyon vigasztalna…) Igen ám, de azt elfelejtjük, hogy ezt az annyit hangoztatott válságot valaki előidézte, nem jutottunk bele egyik pillanatról a másikba. Évtizedek óta látjuk, hogy egyre nagyobb teret hódít a fiatalok körében az alkoholizmus, a kábítószer-függőség, a dohányzás, az agresszivitás, a kisebb-nagyobb lopás és rablás, a rombolás, a „csakúgy/csakazértis-betörések” , s be-becsúszik egy-egy súlyos testi sértés és gyilkosság is. De látják ezt azok is, akinek lépniük kellene/kellett volna. Mert valakinek, valakinek ki kellett szolgálni azokat a 18 éven aluliakat, akik azután „tökpiásak” lesznek a bulikban, vagy ilyentájt tavasszal már a parkok, a sétányok padjain üldögélve. S valakinek azt is fel kellene fognia – természetesen akkor, ha ehhez megfelelő erkölcsi tulajdonságokkal rendelkezik -, hogy ne legyenek a népszerű (gagyi) műsorok vezetői olyanok, akik tökrészegen ülnek a volán mögé és balesetet okoznak, vagy olyanok, akiket erőszakos nemi közösüléssel vádolnak… Persze, nem lehet csak ezekre fogni a tudományos felmérésben jelzett anomáliák létrejöttét. A család felelősségét is „előkelő” helyen kell említeni a fentiek vonatkozásában. Annál is inkább, mert a gyerek leginkább otthonról hozza a viselkedési formákat. Meg a normákat is. Azt mutatták ki a felmérésben, hogy a családok felében az apa és az anya egymást járatja le a gyerek előtt: hülyének, idiótának, lúzernek nevezik egymást. Nem ritkán a gyereket is. Gyakori a szülők között a hangos veszekedés, a csapkodás, a törés-zúzás, a verekedés. S mindez nem az aluliskolázottság miatt van, hiszen a diplomás szülők esetében is előfordulnak hasonló megnyilvánulások. A gyereket pedig közben belökik a tévé elé, hogy nem legyen szem- és fültanúja a nézeteltérésüknek (úgy is az lesz). A tévé pedig ontja az színvonaltalan, gyakran ordenáré valóságshow-kat, s az ott látottak lesznek azután a kialakulatlan gyermeki habitus számára a követendők… Nem tudom, hogy a bevezető sorokban idézett társaság a következő hétvégén lesz-e ismét „csúcs-buliban” Azt sem, hogy menyi alkoholt sikerül majd elfogyasztaniuk, s mikor jönnek haza a szülők, mikor zavarják meg a tinédzserek szórakozását. S azt sem, hogy a 12-13 éves gyerekek szülei megkérdezik-e: mit keresel fiam/lányom éjfél után az utcán? Mert itt kellene kezdeni. Legalábbis, véleményem szerint…