Sport

Egy szegedi blogja a jégkorong-vb-ről: 4. nap + FOTÓK

2011. április 23., szombat

Egy szegedi blogja a jégkorong-vb-ről: 4. nap + FOTÓK

Kétosztálynyi különbség

Dél-Korea szerdai teljesítményével mindenkit elaltatott, a holland válogatottat is. Laza harmincperces csúszkálás után robbantott és percek alatt három góllal elhúzott ellenfelétől, ezzel gyakorlatilag eldöntötte a 3-5. helyek sorsát. Mert azt is nehezen tudom elképzelni, hogy Spanyolország ma nem kap ki az ázsiaiaktól, de azt már végkép nem hiszem, hogy esetleg olyan arányban győz, hogy a jelenlegi állást hármas körbeveréssel megváltoztassa. S ezzel mindjárt érthető Dél-Korea takarékos játéka az olaszok ellen. A bronzérem mégiscsak érem, és teljesülhet Kim Hee Woo szövetségi kapitány célkitűzése, a két győzelem. Tegnap este a magyar csapat olyan ország válogatottja ellen játszhatott, akiknél a jégkorong infrastruktúrája szerényebb. Az igazolt felnőtt férfi játékosok száma még közel azonos, ám utánpótlás-játékosaink száma már négyszeres, és fedett csarnokokkal is jobban állunk. Ez nagyjából ki is jelöli a csapatok útját. Rengeteg videót és képet láttam a tavalyi mexikói divízió 2-es vb-ről, és kicsit irigykedtem is a spanyolokra. Mexikóvárosban egy szabadtéren felállított pályán, napsütésben, pálmafák tövében zajlott az a torna, s a felvételek alapján remek buli lehetett. De ez a játék ritkán szól a remek bulikról. Az esti mérkőzésre mindenki plüssmacival vagy valamilyen plüssjátékkal érkezett, a rendezők ismét meghirdették az első magyar gól utáni „Dobj egy mackót” jótékonysági akciót. Nos mintegy tíz percet kellett várni, Pozsgai kékvonalas bombája után az Aréna jegét hosszú percekre elborították az ajándékfigurák. S bár az akcióra mindenki felkészülhetett, a spanyol játékosokon látszott, erre azért nem számítottak, és a végén néhányuk beszállt a „takarításba”. Valóban úgy tűnt, nem esett jól nekik a pihenő, pillanatok alatt újabb két góllal növeltük előnyünket. Ritkaság, hogy egy szövetségi kapitánynak már az első harmad derekán időt kelljen kérnie, ez most a spanyoloknál megtörtént. Talán fohászkodtak taktikai megbeszélés helyett, mert egy ütközés után a magyar kapu mögött darabokra tört a plexi, nyolc perccel a harmad vége előtt a bíró elrendelte az első szünetet. Az ibériai csapaton ez sem segített, a hosszú középső harmad elején csapatunk újabb két góllal bizonyította, kiről szól ez az este. A folytatásban sem változott a mérkőzés képe, macska-egér játék zajlott a spanyolok védekező szektorában. Néha úgy tűnt, csak ajtó-ablak helyzetben zörgetjük meg a hálót, vagy még akkor sem. S ez talán így maradt volna minden és a spanyol cserekapus szerényebb „ajándékkal” is megúszhatta volna a záró harmadot, de nyolcgólos hátránynál egy kósza ellentámadás után távoli lövésből szépített az ellenfél. Nos ezt nem kellett volna. Sebességet váltott válogatottunk, a spanyol játékosok pedig 15-20 másodpercenként kértek cserét. Kértek? Inkább könyörögtek, némelyikük már kopoltyún vette a levegőt. A hátralévő mintegy tíz percben még berámoltunk öt gólt, ezzel teremtve fiesztát az Arénában. Úgy láttam ezt nem igazán élvezte az ünneplés e műfajához közelebb álló ellenfelünk. Már csak egy nyitott kérdés van a tornán: ki nyeri a budapesti világbajnokságot? Ha a fantasztikus magyar szurkolókon múlik, akkor ez már nem kérdés. De ott lesznek az olasz játékosok, akiktől még mindig nem láttuk, miért voltak A csoportosok. Remélem ma este bizonyítjuk, miért leszünk mi azok. Hajrá magyarok, hajrá Szeged!