Metál és háború II.

A múltkori bevezető után ismerkedjünk meg a Sabaton új albumával, 40 percre visszatérve a második világháború földön-vízen-levegőben tomboló őrjöngésébe, az utókor emlékezetében letisztuló-megszépülő legendákhoz, hőseposzokhoz.

Lássuk, hogy milyen is ez az új album, a Coat of Arms. Ez az első, tisztán második világháborús témákból építkező album a zenekar történetében. Mivel egy konceptzenekar konceptalbumáról van szó, az átlagos hallgatónak eléggé egyformának tűnhet minden szám, azonban, ha egy kicsit jobban figyelünk, felfedezhetjük, hogy mind tematikájában, mind kivitelezésében 10 különböző nóta dübörög fel a hangszórókból.
Elsőként rögtön a címadó dal, a Coat of Arms („címer, címerpajzs”), mely az 1940. október 28-án kitört olasz-görög háborúnak állít emléket a védekező görögök szemszögéből, harcukat az ókori görögséggel, elsősorban a thermopülai csatával, a spártai 300-zal és Leonidásszal párhuzamba állítva. Valódi power metal, ütős, pörgős darab, kétségkívül az album egyik legjobbja.

Az alábbi “házilag barkácsolt”, ám egészen ügyes videóban archív felvételek láthatóak, illetve részletek a 300 c. filmből, a dal angol és görög szövegével feliratozva:

Ezután ugrás térben és időben: Midway. Helyszín a Csendes-óceán, időpont 1942. június 4–7. Elsőre nem tetszett, kell pár hallgatás hozzá, hogy megemésszük a rádióforgalomszerűre torzított szövegrészeket és inkább a dallamosabb, sodrólendületű átvezetésre és refrénre koncentráljunk. Ez a dal egyébként is szóképekkel próbál operálni az epikusabb történetmesélés helyett.
Harmadik szám: Uprising („felkelés”). Vissza Európába: Varsói felkelés, 1944. augusztus 1. – október 2. Szintén az egyik legjobbja az albumnak. Erőteljes, patetikus kórussal megtámogatott hőseposz a varsói felkelésben vállvetve harcoló férfiakról, nőkről és gyermekekről, hatásos képekkel kiegészítve. A Sabaton egyébként is szereti dalaiban feldolgozni az esélytelenek hősiességét, a lengyeleké, finneké pedig különösen szimpatikus lehet számukra, hiszen dalaikban több epizódot is kiemelnek e két, példaként említett ország második világháborús történetéből. Az együttes nem túl népes videó-repertoárja épp a nyár folyamán fog gyarapodni e dal videóklippjével, melynek werkfilmje megtekinthető a csapat honlapján.

Amíg a hivatalos videó el nem készül, addig itt egy összevágás archív felvételekből:
Update: Augusztus 4. óta elérhető a dal hivatalos videóklipje!

Screaming Eagles („Vijjogó Sasok”) – ez a negyedik dal és egyben az album legjobbja, hihetetlenül lendületes adrenalinlöket, egy teljesen átlagos, 1944. június eleji, normandiai éjszakai ejtőernyősugrás minden feszültségével. A Sabaton ezzel a számmal állít emléket a legendás amerikai 101. ejtőernyős hadosztály, a „Vijjogó Sasok” második világháborús szereplésének, kiemelve Normandiát, majd az arnhemi keserű vereséget és Bastogne védelmét (1944. december 20-27.). Utóbbi volt a legnagyobb megmérettetés – az ejtőernyősök a leghidegebb télben, az utolsó nagy nyugati német ellentámadás (az ardenneki offenzíva) főcsapását kellett megakasszák Hasso von Manteuffelestül, Királytigrisestül és Halál ötven órájástul. Bastogne-t körbezárták a német páncélosok, de az amerikaiak kitartottak, végül Patton erői mentették fel őket.

Az Elit alakulat c. filmsorozat vonatkozó epizódjaiból összevágva itt egy egészen hatásos videó:

Az ötödik dal, a Final Solution („végső megoldás”) elrugaszkodik a hadtörténeti témától és a holokausztnak állít emléket. A tempó természetesen lassabb, sokkal érzelmesebb a tematika miatt. Kérdéses, hogy a holokausztról metálballadát írni mennyire szerencsés, mennyire marad meg a jó ízlés határain belül. Zenei szempontból sem biztos, hogy jó választás power metalhoz, amely alapvetően – és lendületéből illetve melodikusságából adódóan – sokkal optimistább hatású zene, mint a heavy metal egyéb alfajai.
Aces in Exile („száműzött ászok”) – ez következik hatodikként, visszatérve a heroikusabb tónusokhoz, egyúttal elrugaszkodva a földtől és a hallgató elé tárva az angliai csatát, az angol légtérért vívott légi ütközetek kavalkádját. A címbeli száműzetés pedig meg is határozza, hogy egészen pontosan kiknek a hőstörténeteit halljuk: megszállt, leigázott hazájukból katonai emigrációba kényszerülő lengyel és cseh pilótákét, illetve mellettük a brit korona fennhatósága alá tartozó kanadai önkéntesekét – utóbbi kicsit ki is lóg emiatt a felsorolásból. Az angliai csata idején ezen országok pilótái alaposan kivették a részüket a brit légtér védelméből. A Royal Air Force kötelékében ekkor összesen 145 lengyel (302. és 303. vadászrepülő-század), 88 cseh (310. vadászrepülő-század) és 112 kanadai (401. vadászrepülő-század) pilóta szolgált.

Ennek a dalnak is van egy jó, nem hivatalos klipje, egy itthon nem túl ismert 2001-es cseh film, a Sötétkék égbolt (Dark Blue World – Tmavomodrý svet) jeleneteiből:

A hetedik szám a Saboteurs („szabotőrök”) címet viseli és kimondottan egy híres szabotázssorozatnak kíván emléket állítani, mely a norvégiai Vemork közelében épült nehézvíz-előállító üzem és a német atombomba-fejlesztés ellen irányult. A vemorki gyárat végül 1943-ban sikerült elpusztítania a Skóciában kiképzett norvég hazafiaknak, bár Németország még így is nagyon messze volt az atombomba előállításától.
Hogy a a hadviselő felek közül a másik oldal se maradjon ki, a kilencedik dal a Wehrmacht címet viseli. Sötétebb hangvételű nóta, mely az ezeréves birodalom ígéretével megszédített német katona szemszögéből morális kérdéseket feszeget: áldozat-e az egyszerű katona vagy egy magasztos cél elérésében segédkezik, felmérhető-e mind az a pusztítás amit a háború okoz.
Ha már fentebb szóba kerültek a finnek, erről az albumról sem maradhatott le egy szimpátia-dal, White Death („fehér halál”) címmel. Ezúttal egy finn mesterlövészről, Simo Häyhäről van szó, aki a világ legeredményesebb mesterlövésze volt: finn adatok szerint több, mint 700 (mértéktartóbb vélemények szerint is jóval több, mint 500) szovjet katonát ölt meg a finn-szovjet téli háború négy hónapja alatt. A White Death is egy jól sikerült tempós darab.

Szintén archív felvételekből összevágott házivideó a finn-szovjet téli háborúról, a Sabaton zenéjével alákeverve:

Az album záródala elüt a koncepciótól, a korábbi lemezek utolsó dalaihoz hasonlóan, a Metal Ripper is tisztelgés a heavy metal nagyjai előtt, ez már a hangszerelésben és a zenekar tagjainak összénekében is hallatszik – klasszikus 80-as évekbeli metalt idéz.

0 hozzászólás

Kattintson ide! (automatikus fordítás)


Kattintson ide a kép beszúrásához.