A gyerekekre nagy nyomás nehezedik már az ovitól kezdve: ki kell állni, és elmondani az első verset a csoport előtt. Aztán az általános iskolában a szóbeli elbeszélgetésen, felmérőkön meg kell felelni. Majd a középiskolai felvételin, amiért a napokban újabb botrány robbant ki.
Mégpedig a matematika feladatsorok miatt.
Egyesek szerint túl nehézre sikeredtek a tesztek, ezért több gyerek sírva jött ki a termekből. A hatodikosoknak készített feladatsor összességében tekintve okozhatott nehézséget: kevésnek bizonyult a rendelkezésre álló időkeret. Ugyanez volt a véleménye a nyolcadikosok vizsgakérdéseiről is egy középiskolai matematikatanárnak. A pedagógusok pedig egyöntetűen felszólaltak a megoldókulcs szigora ellen.
Az Oktatási Hivatal vezetője humorosan megjegyezte: matematikus diplomával a zsebében is hibát ejtett egy feladatban. Az Oktatási Hivatal elnöke, Bakonyi László persze mentette a menthetőt. Szerinte nem volt nehezebb a kritizált teszt, mint tavaly. Ez nem új jelenség: évente újra és újra megtámadják azokat szakmai szempontból. A teszt előnye, hogy objektív mérési módszer, mivel minden csemete ugyanazt a feladatsort írja. Az egyik párt mégis az oktatási államtitkárhoz fordul segítségért: nevezze meg, hogy kik készítették azokat, és vállalják a felelősséget, amiért kudarcot okoztak a diákoknak!
Ekkor felmerült bennem: vajon miért nem készül vezető hír a megpróbáltatásokról a felsőoktatásban? Hogy nem mindig azt a jegyet kapod, amit megérdemelsz: vagy azért, mert az előadónak rossz napja van, vagy nem mélydekoltált ingben mentél, esetleg nem vagy a tanár zsánere. A gyakornoki programok ugyancsak jó témafelvetés lehet: vagy kávét főzöl, vagy kihasználnak, amennyire lehet. Sőt a kezdő munkavállalók viszontagságairól sem hallunk. Szóval nem árt egyre korábban hozzászokni a kudarcokhoz, hogy nem fenékig tejfel az élet.
További ötletbörze helyett inkább megkeresem az említett matematikateszteket, és megnézem, hogy hány feladat megy hibátlanul nem matematikus diplomával a zsebemben…









Összefoglalva: igenis erősebb dolgozatok kellenek, az iskolának nevelnie kell, oktatnia is, és nem szórakoztatnia. Aki pedig porosz konzervativizmussal vádol, annak igaza van, de büszkén vállalom, mert ez az egyetlen út, ami előre visz.
Az egyetemi oktatók kérdéskörét tekintve: nem mélydekoltázsban kell sikeresen teljesíteni egy vizsgát, és igenis végtelenül pimasznak és szemtelennek tartom azt, ha valaki így akar előnyhöz jutni. Persze próbálkozni lehet, és a nagybetűs életben is bejön néha, de mivel az iskola, egyetem az életre nevel, ezt be kell válllani.
A mai oktatási rendszer egy nagy kalap hulladék. A diákokat, vegyenek részt az oktatási rendszer bármely szintjén stressz elé kell állítani. Igenis terhelni kell őket, a legjobbat kell kihozni belőlük. Igenis meg kell tanulniuk, hogy kell viselkedni, amikor nincs rendelkezésre álló időkeret, és igenis ebből is vizsgázniuk kell. Igenis differenciálni kell valahogy a diákságot. Továbbá igenis éreztetni kell a diákkal, hogy az oktatási rendszer (bármely) formáját tekintjük nem szórakoztató intézmény, ahol óhatatlanul rosszul fogja érezni magát alkalmanként, ha nem teljesít.