Nyílt levélben fordult portálunkon szerdán Kasza Péter Ferenchez, az SZTE Állam- és Jogtudományi Kar adjunktusához v. Szilágyi Árpád, a Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesület elnöke. A jogi kar oktatója korábban több hozzászólásban fejtette ki szakvéleményét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság huszáremlékművel kapcsolatos döntéséről. Alább a városvédők elnökének nyílt levelére adott válaszát olvashatják el.
Nyílt levél v. Szilágyi Árpádhoz
Tisztelt Elnök Úr!
Nagyon sajnálom, hogy belekeveredtem a Lófara körüli politikai vitába. Higgye el, a jogi kar épületének ablakaiból – miközben a hallgatóim éppen dolgozatot írtak – nagyon sokszor akár egy órán át is „gyönyörködtem” már a szoborban és környékében. Volt időm elgondolkozni azon, hogy ez a terület megérett-e a rekonstrukcióra. Szerintem igen. Ha a város lakosságát erről kérdeznék meg, valószínűleg a 80%-uk elismerné ugyanezt. Már csak a mikéntjét kellene kitalálni. Akár kompromisszumok árán.
A városvezetéssel folytatott vitájukat a szegedi internetes oldalakon, így elsősorban a www.szegedma.hu portálon keresztül hosszú ideje nyomon követtem. Szakmai szempontból nagyon érdekelt az ügy, hiszen végre egy olyan „hallgatóközeli” eljárás, ahol szemléltetni lehet például a civil szervezetek ügyfélképességét, annak minden buktatójával. Nagyon megörültem, amikor megláttam az „Itt a határozat: a Lófara kegyeleti emlékhely!” című írást, alatta egy fényképpel, ahol egy papírt mutatnak be. (Jobban megnézve kiderül, hogy ez a Gách család levele, nem pedig a határozat.) A cikk címe azt sugallja, hogy valamilyen döntéshozó fórum elbírálta az ügyet. A cikk alatt a galériában megtaláltam az első hivatalos iratot, amit eddig ebben az ügyben láttam. Megörültem neki.
Annál nagyobb volt a csalódásom, amikor megismertem ennek a tartalmát, és rájöttem, hogy közel sem az, mint amit a cím sugall. Csalódottságom vitt rá, hogy írtam egy hozzászólást. Ha olvasta, ez a „Tisztelt Szerkesztőség!” megszólítással kezdődött. Elismerem, hibáztam, hisz a „véres kard” kitételemmel akaratlanul megszólítottam Önöket is. Szombat reggelre úgy gondoltam, le is zárom magamban az ügyet.
Ezek után tegnap meglepődtem, amikor Pintér M. Lajos (teljesen korrektül) megérdeklődte, hogy valóban én állok-e a hozzászólások mögött. Tájékoztatott arról, hogy birtokában van egy nekem szóló nyílt levél, amit közzé fognak tenni és meg kívánják adni a válaszadás lehetőségét. Ezt teljesen tisztességes eljárásnak tartom, bár, mint írtam, nem kívántam az üggyel foglalkozni. Most viszont újra magyarázkodni kényszerülök.
Úgy tűnik, ez nálunk családi hagyomány. Nagyapám futballbíró volt, visszavonulása után szívesen írt kommentárokat vitatott játékvezetői ítéletekről a Délmagyarország hasábjain. A lelátókon a ’70-es években állítólag szlogenné vált minden egyes meg nem adott gólnál: „Majd a Kasza megmagyarázza!”
Úgy tűnik, most én kényszerülök hasonló szerepbe. Hát, lássuk:
1, Már elsős egyetemista koromban, római jogból Molnár Imre professzortól megtanultam, hogy a normákat ius/fas/mos, jogi/vallási/erkölcsi kategóriákra lehet osztani. (Legalábbis a római jogászok szerint.) Mindegyik normatípus más formában ölt testet (törvény/szent írások/szokás), kikényszerítésükre más eszközök állnak rendelkezésre. Nem szerencsés ezeket keverni. Olyan, mintha egy focimeccsre kosaras trikóban, kézilabdával mennénk ki játszani. Aztán csodálkozunk, hogy már a kezdődobást lefújja a játékvezető. Esetleg pályára sem enged lépni ujjatlan mezben.
2, A kegyelet kérdése elsősorban vallási, másodsorban erkölcsi kérdés. Jogi kérdéssé csak a temetkezési törvény emelte. Félve jegyzem meg, de vallási aspektusból nagyon kíváncsi lennék Dr. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök vagy akár Dr. Erdő Péter bíboros véleményére. Utóbbiéra már csak azért is, mert egyházjogászként a jogi érvelés tudománya is a birtokában van. (Róluk még nem hallottam, hogy megszólaltak volna az ügyben, ha bármelyikük megtette, kérem, írják meg, hol lehet mindezt elolvasni.)
A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény létrehozta a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságot, ezzel az erkölcsi normák egy szűk körét jogi normává tette. A törvény és a hozzá kapcsolódó 146/1999. (X. 1.) kormányrendelet a Bizottságot nem túl széles körű döntéshozatali jogkörrel (hatáskörrel) ruházta fel. Ha, mint ahogy önök írják, a törvény szellemét is vizsgáljuk, arra a megállapításra jutunk, hogy az Orbán-kormány idején sem kívántak túl nagy mozgásteret biztosítani ennek a testületnek. Esetünkben mindez addig terjed, hogy a Bizottság határozza meg a kegyeleti emlékhelyeket.
3, A fenti, kegyeleti emlékhelykénti meghatározásnak az eljárási szabályai a jogszabályokból nem derülnek ki. Pedig nem ártana, mert a jogorvoslathoz való jog alkotmányos alapjog. Így amennyiben a testület határozatot hoz, akkor azzal szemben biztosítani kell a bírósághoz fordulás jogát. Ugyanis a törvény szellemének és erkölcsi tartalmának megítélése nem egy városvédő civil szervezet, nem egy egyetemi oktató, hanem a független bíróság, végső soron az Alkotmánybíróság jogköre Magyarországon. És ez így van jól. Ezt a Bizottság elnökének, Dr. Boross Péter egykori miniszterelnöknek ugyanolyan jól kell tudnia, mint a Bizottság elnökhelyettesének, Dr. Zlinszky János egykori alkotmánybírónak.
4, A Bizottság tartózkodott is attól – az Önök által közölt levél alapján –, hogy a szobrot övező kertet is határozatban kimondva a kegyeleti emlékhely részének minősítse, csak Katona Tamás szakvéleményét idézi ennek alátámasztására.
Megjegyzem, hogy egy közigazgatási eljárásban a szakvélemény nem kötelező erejű, ugyanúgy szabad mérlegelés tárgya, mint az ügyfelek nyilatkozata vagy a tanúk vallomása. Az ügyben érintettek kérhetik ellenszakértő kirendelését is. Ezekben a kérdésekben a hatóság dönt.
5, Abban Önnek tökéletesen igaza van, hogy kegyelet tárgyában nem rendelkezem olyan tudással, hogy ilyen célra jött bármilyen bizottságnak tagja legyek. Én jogász vagyok. Hitvallásom az, hogy jogászként először ismerjük meg a tényállást, majd nézzük meg hozzá a pontos jogszabályszöveget. Ezek ismeretében próbáljuk a kettőt egymásnak megfeleltetni. Én ezért boncolgatom az átirat betűit, mint az ügyben ismert egyetlen hivatalos dokumentumot. Az emberek többsége viszolyog attól, ha bármely szakma képviselője (legyen az orvos, villanyszerelő vagy bárki) mélyen boncolgat a többség számára érthetetlen szakmai kérdéseket. Úgy tűnik, csak a jogászokon kérik ezt számon.
6, Ön felrója a Jogi Kar oktatóinak, hogy nincs merszük az ügyben nyilvánosan megnyilatkozni. Látja, én is csak abban az egy kérdésben teszem, ahol volt lehetőségem konkrét, hivatalos irat megismerésére. (Jegyezzük meg, hogy a jogszabályok alapján nincs is iratbetekintési jogom, tehát amennyiben bemennék bármely hatósághoz, az teljesen jogosan tagadná meg ez iránti kérésemet.)
Kérdem én, hány valódi orvossal találkozott, aki egy telefonhívás alapján komplett diagnózist állít fel? Aki ezt teszi, azt kuruzslónak tekintjük. Erre a szintre szerencsére egyik kollégám sem kívánt lesüllyedni.
7, Oktatóként én a fentiek szellemében kívánok felelősségteljes jogászokat nevelni. Higgye el, nagyon nehéz mindezt olyan társadalmi közegben tenni, ahol a sajtó sokszor jogi kuruzslók véleményeit szajkózza, csak azért mert az a nagyközönség számára fogyasztható. Olyan közegben, ahol a jognak mint egyetlen állami úton kikényszeríthető normarendszernek az erkölcstől, vallástól való különbözőségét kell magyarázni egy nyílt levélben. A magam részéről már azt sikernek tartom, ha öt év alatt ez a joghallgatókban tudatosul. Az meg valóban a legkiválóbbak sajátossága, ha a jog ismeretében, tudásukat a jó erkölcs alapján használják. Bízom benne, hogy egyre többen vannak ilyenek.
Végezetül engedjen meg egy személyes megjegyzést. Én úgy gondolom, hogy vallási, erkölcsi alapon senkinek nincs joga a személyes véleményét egyedül üdvözítőnek feltüntetni. Minden játékban el kell fogadni a játékszabályokat és azok szerint játszani. Nem pedig a szurkolókat hergelni egy-egy nekünk nem tetsző játékvezetői döntés nyomán. Erkölcsi magaslatokra csak azt emeljük, aki hajlandó elfogadni a másik érveit, a döntéshozatali joggal felruházott személy vagy szervezet határozatát. Tudom, Önöknek jobb lenne, ha a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság rendelkezne az ügyben döntéshozatali joggal. Ez azonban egy tíz évvel ezelőtti, jobboldali többségű parlament akaratából nem így van. Ezt a döntést pedig mindenkinek, így Önöknek is el kell fogadniuk. És felvenni a focimezt, a stoplis cipőt és focizni végre kézilabdázás helyett.
Szeged, 2009. július 16.
Üdvözlettel:
Dr. Kasza Péter Ferenc
adjunktus
Töltés ...
ügye=üde
Élvezettel olvastam Kasza Tanár úr,szellemes verses válaszát,ügye színt hozott a névtelen,arctalan hozzászólások közé.
Nagyon kíváncsian várom szakmai véleményét a civilek ügyfélképességéről,illetve annak megtagadásáról.
Kedves Tanár úr,egyik előző írásában a politika,és a civilek szükséges komprumisszumáról szólt ,de nehéz úgy megegyezést remélni ha a politika nem áll szóba a polgárokkal,mi labdarúgó szurkolók 2007 decembere óta keressük Botka úrékkal a párbeszédet,megkereséseinkre a mai napig egyetlen visszajelzést sem kaptunk.
Remélem jól anticipáltam egy közös érzeményünket,a szegedi labdarúgás szeretetét,ezért igy búcsúzok. :
HAJRÁ SZEGED,CSAK ELŐRE
np hazudsz?
Lassan kezd a téma a néhai görög drámára hasonlítani, ahol ugyan a zsarnok a jog minden erejével megtiltotta, hogy bizonyos halottakat nem lehessen eltemetni, de volt egy gyönge leányzó, aki az erkölcs és a hit erejében bízva vállalta, hogy ő bizony tesz a zsarnok törvényére és eltemeti a halott testvéreit. A mi halottjaink pl. a szegedi huszárok is, akinek füle van a hallásra, az megérti, hogy az emléküket ide-oda pakolgatással és egy rongy kávéházzal erőből nem lehet soha ledúrni!
Megfigyelő, kíváncsivá tettél. Beütöttem a Google keresőbe, hogy “agóra szeged”. Csinos történetek jöttek elő. Kiderült, hogy a jobb terveket mindenféle bürokratikus marhaságok miatt kizárták, vannak akik törvénysértést is emlegetnek, és maradt ez az “inkább funkcionális, mint szép”. Az nem derült ki, hogy azt ki nyomta be első helyre, de valami nagyon tényleg nagyon büdös.
Ja! Anasztáziának egyébként igaza van, hogy valami nem stimmel a tervezés körül. Kézenfekvő lett volna, hogy az vigye tovább a tervezést -egységes szemléletben, ne pedig egy kertész! – aki a környéket tervezte. Valami nagy “sumákság” van itt! Mint a Csodák Palotájánál is! A napokban láttam egy tervet “Csodák Palotájáról”, a riporter nagy jóindulattal azt írta, hogy a terv inkább funkcionális, mint szép. Ott sincs rendben valami!
Nem volt az rossz ötlet Cyranoval! Elmés, és igen szórakoztató Kasza Tanár Úr -csapa nagybetű- Julinak írt válasza. Én nem ismerem személyesen Kasza Tanár Urat, de itt, ez oldalon történt megnyilvánulásaiból az derül ki, hogy ízig-vérig TANÁREMBER, és “nem középiskolás fokon”. Minden alkalmat megragad a tanításra, és van erkölcsi muníciója, ami ezt megalapozza. Úgyhogy ne adja fel Tanár Úr, még ha hálátlanok is a magukat “tanítványnak” nevezők, hosszú távon beérik a termés!!
A választ nem fogadom el. A felvetés így szólt:
“A fő tervezőről kiderült, hogy nem építész, nem városépítész, hanem kertész! ” Ebben az esetben is erről van szó.
Simlis alakokkal minek társalogni?
Kedves Anasztázia!
Tudja, nálunk szabad oktató- és nem szabad hallgatóválasztás van. Ha rajtam múlna, nagyon gyorsan kiszűrném azokat a tanítványokat, akik az érettségit sem igazán érdemelték meg. Akkor talán nagyobb lenne a szakma presztízse. Vannak, akiknek szívesen tekintem magam a mesterének, de ők, ha kritikát írnak bárhová, nem bújnak el beazonosíthatatlan nickek mögé. És megadják a másiknak azt a tiszteletet, hogy legalább a szóközöket kirakják a hozzászólásukban.
Nem vagyok költő. Cyranot idecitálni abban a pillanatban jó ötletnek tűnt. Sajnálom, ha Önnek nem nyerte meg a tetszését.
Teljesen egyetértek mérgessel, a terv annyira primitív, gyermeteg, hogy említésre sem méltó. Kérdem miért nem az eredeti tervező, a Kárász utca, a Klauzál tér tervezője folytatta a munkát. Kasza úr Julit nem kell leszólni, “a mester olyan mint a tanítvány”, saját magában is találhat elég hibát, a versikéje meg elég szánalmas, egy egyetemi oktatótól én többet vártam volna nemcsak a költészet területén, de emberileg is.
Általában nem szokok zsombékszintre ereszkedni, de ha már zsombék annyira kíváncsi, csak leszólok oda, hogy a Kárász utca meg a Klauzál tér tervezője lehet, hogy nem egy világhíresség, ráadásul úgy hallottam nem is Botka elvtársék csókosa, de azért amit a “textilművésznő” és csapata elkövettek , ahhoz az ő munkája úgy úgy viszonylik, mint a Fogadalmi templom harangja a békakuruttyoláshoz a zsombékon.
mérges
Semmi mást nem teszel csak minősítgetsz. Akinek a véleménye nem egyezik a tiétekkel az természetesen kontár és persze látens hazaáruló. A tervvel foglalkozz ne a tervező személyével, a cikkben leírtakkal ne annak írójával.
Folyamatosan úgy állítjátok be, mintha Ti képviselnétek a szegediek többségének a véleményét – ez nem igaz!
Természetesen az élőkre vagyok kíváncsi. Csakis. Persze. Ez volt a hivatkozási alap.
Mérges, mutasson néhány teret, amit a favoritjai agyaltak ki Szegeden.
mérges:
Én a levelem elejében nem érzek csúsztatást. Ha végigolvassa az összes írásomat, hozzászólásomat, sehol nem mondtam azt, hogy egyedül a szobor elmozdítása az üdvözítő megoldás. Azt írtam: kompromisszumok kellenek. És azt érzem, ezek meghozatalára a városvédők képtelenek.
Amúgy Abu Szimbel történetét ismerik?
JULI:
Engem tanítot a Kasza!Azt hiszi milyen jó tanár!?Elvan tévedve!Pedig akkor nem is foglalkoztam politikai hovatartozásával!
KASZA:
Lássa,
Ez szimplán hangzik… Így nincsen hatása!
Mondhatta volna szebben, kisleány,
Más-más hangnemből… Így ni, hallja tán:
Ténymegállapítón: „Kasza, Ön nem tanár,
baj, hogy sok hasonlóval van tele a határ.”
Barátilag: „Keressen más állást,
Esetleg hozzá egy távoli szállást,
Látszik már, ez nem Önnek való,
Menjen Izraelbe, ott közel a trójai faló.”
Mártírmód: „Védtelen e szegény város.
Ez az ember és mondandója káros.
A Kultúra Lovagját majd én megvédem,
A Kaszával szemben nem túl nagy az érdem.”
Szomorúan: „Vártam, hogy megtanít
Magyarul írni. Lám Ön semmit
Nem tett ezért. Ez engem lehangol.
Nehéz ez a nyelv, könnyebb az angol.”
Lírailag: „Önhitt lélek, Kasza,
Azt hiszi, ő Tanár. Szögre akassza
Hivatását, a szakma hírnevét
A közeli jövőben majd öregbítem én!”
Kihívón: „El a kezekkel, miénk a ló!”
Így ömlött volna szájából a szó,
Ha volna önben szellem és tudás.
De szellemet, boldogtalan dudás,
Ön sose látott s csak azt tudja tán,
Hogy hülye némber is lehet jogász!
De hogyha önben annyi lelemény
Lett volna mégis, hogy kivágja szépen
Mindazt amit most összehordtam én
E díszes, úri olvasók körében:
A kezdő mondat első negyedének felén
Becsületsértésért vittem volna bíróság elé!
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!
Nem csak a kerítés lebontásával lehet emberivé alakítani a teret, de csak úgy lesz értelme, különben marad, ami eddig is volt: 3 közút találkozása, középen egy bazi nagy elkerített résszel, ami az amúgy arányos és jól felhasználható területet szétdarabolja, egyébként értelmetlenül. A TIK előtt fiatalok jönnek-mennek, leülnek a székekre, beszélgetnek, nevetnek, jól érzik magukat.
A lófaránál SENKI nem áll meg, mert nincs miért. Maximum a buszt és a villamost lehet várni, meg kerülgetni a parkoló autókat.
A szobor az átrendezés után közelebb fog kerülni a Reök palotához. Ezek a pernahajderek ez ellen tiltakoznak, mert akkor a tervezett kávézó – ami a CIMBORÁJUKÉ LESZ! – terasza némileg kisebb lesz, mint az A\’Capelláé. Nem akarnak tehát tér rendezést, mert az rontja az üzletüket. Ezek pénzelik szerintem ezt a Szilágyit meg a gárdistákat is.
Hallgatni kellene a jogászra, az Egyetem emberére, aki ért is a dologhoz, mint a leveléből kiderül. De ha nem rá, akkor a józan eszetekre!
Kasza úr már az első bekezdésben “csúsztat” magyarul: nagyon enyhén szólva nem mond igazat, amikor úgy próbálja beállítani a kérdést, hogy csak egy történetileg kialakult kegyeleti kert szétdúlásával lehet rekonstrukciót csinálni az útkeresztezésben.
Ez ugyanolyan alaptalan kinyilatkoztatás, mint a történelmi rekordokat döntő népszerűtlenségű párt kegyéből polgármester és az éppen a napjainkban egymást alpári módon pocskondiázó klikkekre bomlott minipárt kegyéből illetékes alpolgármester elvtársak “érvelése”. “Azért mert csak, mert itt mi vagyunk az urak, civileknek, népnek és a valódi szakembereknek pedig kuss!”
A múltkor végigolvastam itt a “szegedmán” az egész történetet. Ugyan nézzük meg, milyen “szakemberek” próbálták már megetetni a hiszékenyebb Mari nénikkel és bácsikkal, hogy a szobrot el kell vinni onnan és a kertet le kell rombolni! A fő tervezőről kiderült, hogy nem építész, nem városépítész, hanem kertész! A “társtervező” szintén nem építész, sem városépítész, hanem állítása szerint “textilművész”! Komolyan mondom tisztára Rákosi rendszert csináltak itt hét év alatt az elvtársak, olyat, amikor a segéd- és pártmunkást egyik napról a másikra kinevezték főmérnöknek!
Ha Kasza úr ezek mellé a “szakemberek” mellé áll be “jogásznak”, lelke rajta. Mindenki úgy diszkreditálja magát, ahogy jólesik neki.
Juli, tanulj meg magyarul írni.
Engem tanítot a Kasza!Azt hiszi milyen jó tanár!?Elvan tévedve!Pedig akkor nem is foglalkoztam politikai hovatartozásával!