Vélemény: Gyurcsánynak továbbra sem kellenek a külhoni magyarok

Most, hogy közelegnek a választások, Gyurcsány Ferenc újra kioktatja a magyar társadalmat: Azok döntsenek arról, hogy milyen élet van Magyarországon, akik viselik a döntés következményét, mondja az ex-kormányfő, s hozzá teszi rögvest azt is, hogy a határon túli magyaroknak nem lenne szabad beleszólni a magyarországi ügyekbe…

Úgy tűnik nehezen vagy egyáltalán nem képes Gyurcsány Ferenc megbékélni a trianoni határokon túl élő magyar honfitársainkkal. Kiváltképpen azokkal nem, akik felvették a kettős állampolgárságot és ezáltal a jövő évi parlamenti választásokon már voksolhatnak. Ha akarnak. Most is ugyanolyan vehemenciával adja elő a határon túli magyarokkal kapcsolatos véleményét, mint a 2004. december 5-i népszavazás előtt. Akkor a televízió több milliós közönsége előtt – miniszterelnökként --mondta el, hogy milyen ártalmas lenne, ha ezek az emberek méltatlanul kerülnének előnyös pozícióba. Féltette a „köztársaság állampolgárait” , mert: beözönlenek majd a románok, szerbek, szlovákok (pontosabban ottani magyarokra utalt), akik elveszik tőlünk a munkát, a nyugdíjat, a szociális juttatásokat, még lakást is kérnek majd! Pártbeli harcostársa még azt is megkockáztatta, hogy 23 millió román szakad majd a nyakunkba egy államközi foglalkoztatási szerződés alapján! (Romániának akkor sem volt 23 millió lakosa…) Egyszóval mindent megtett az akkor regnáló miniszterelnök annak érdekében, hogy a nemzetet hazai és „külső” magyarokra ossza ketté, ami szerintem akkor is, most is egyenlő a nemzetárulással. Merthogy ilyen durva elválasztó vonalat húzni az itthon élő 10 milliónyi honfitársunk és az önhibájukon kívül határainkon túl rekedt testvéreink közé, az semmivel sem magyarázható egy természetes és józan nemzetfelfogás mellett, nem beszélve arról, hogy erkölcsileg mindenképpen elmarasztalható, aki ilyen magatartást tanúsít ebben a fontos kérdésben. Szerettem volna látni, hogy mi történik, ha a 1990-ben, a német egyesítés idején, Kohl kancellár a tévében kiáll a németek elé és azt mondja: nem kell nekünk az NDK, mert „azok” elveszik tőlünk a munkát, sokba kerül az oroszok által lerombolt infrastruktúra felújítása, csak púpot jelentenek a hátunkon!..Vagy ha netán azon országok miniszterelnökei hasonló módon nyilatkoznak, ahol jóval korábban vezették be a kettős állampolgárság intézményét, mint nálunk! S van belőlük a környezetünkben is jó néhány: a románok, a szlovének, a csehek, a szlovákok, horvátok, de még a szerbek is megadták a határon túl élő nemzettestvéreiknek a kettős állampolgárságot. Most, hogy közelegnek a választások, Gyurcsány Ferenc újra kioktatja a magyar társadalmat: Azok döntsenek arról, hogy milyen élet van Magyarországon, akik viselik a döntés következményét, mondja az ex-kormányfő, s hozzá teszi rögvest azt is, hogy a határon túli magyaroknak nem lenne szabad beleszólni a magyarországi ügyekbe…De a rendkívüli bölcsességről tanúskodó filozófiai okfejtés csak ezután következik: „Önmagában az, hogy valakinek a felmenői az egykori Magyarország területén éltek, azt hiszem, hogy nem elég jogalap arra, hogy döntsenek arról, hogy milyen legyen az iskolarendszer, a nyugdíjrendszer” – mondta a bukott miniszterelnök. Megnéztem a 2004-es nagy ellenkezés-kampányban elmondott eszmefuttatását, abban szinte szóra azonos félelmeket fogalmazott meg, úgymint a gazdaság összeroppanása, az iskolarendszer, a nyugdíjrendszer és az egészségügy tönkretétele volt az a néhány elem, amelyeket kiemelt „reális veszélyforrásként”. Most újra félti a magyar társadalmat, félt bennünket a külhoni magyarok szavazataitól, merthogy azok majd jelentős mértékben befolyásolják (természetesen a jobboldal javára) a kialakuló erőviszonyokat. Idén januárban Mesterházy Attila elment Erdélybe, hogy bocsánatot kérjen pártja 2004-es magatartásáért. A botrányosra sikeredett kolozsvári kiránduláson ugyan igyekezett tompítani a szocialisták egykori bűnét, mondván, hogy „a referendum egy rosszul feltett politikai kérdésről szólt, amire ők rossz politikai választ adtak”, a helyieket, néhány kivétellel, ez a mostani megnyilatkozás már nem győzte meg. Ismerték a hátterét is: szavazatgyűjtő kirándulásnak szánták ezt a látogatást. Bajnai Gordon is tett egy kétségbeesett kísérletet a határon túliak megnyerésére, amikor szinte titokban átosont, mint mondta, a hosszú távú építkezés első lépcsőjeként tájékozódott az erdélyi magyarság helyzetéről. Érdekes mód, neki is éppen most jutott eszébe az ott élő magyarság körülményeiről való tájékozódás. A marosvásárhelyiek azonban átláttak a szitán, az Erdélyi Magyar Ifjak szervezetétől egy szép pólót is kapott a volt miniszterelnök, amelyen Turista vagyok, nem magyar! feliratot nyomtattak… A napjainkban a miniszterelnök-jelöltségért éppen egymást gyomrozó két úriember tehát megtette ezt a halovány gesztust,aminek ugyan semmi erkölcsi értéke sincs, de legalább annyi, hogy elmentek Erdélybe (más határon túli közösségekbe ugyan nem), megpróbáltak olyan-amilyen kapcsolatot kialakítani az ott élőkkel. S erre miként reagált Gyurcsány Ferenc, egykori főnökük? Hibának tartotta Mesterházy Attila bocsánatkérését és Bajnai közeledését! Úgy tűnik, a zsigeri gyűlöletén nem tud túl tenni, nem érti meg az idő múlását sem, s a mai kormány, valamint Orbán Viktor miniszterelnök iránt érzett végtelen ellenszenve, csakis a már megszokott, agyonszajkózott megállapításokat tudja belőle kiváltani. Nehezen tudja elfogadni azt a mára már visszafordíthatatlan tényt, amely egyre markánsabban mutatja, hogy Gyurcsány Ferenc politikai pályája lejtmenetben van, nincs befolyása sem egyik, sem másik ellenzéki csoportosulásra, így azután abba kellene hagynia a nagy ívű szónoklatokat és a – szerinte – bölcs megállapításokat. Ha ezt megtenné, legalább néhányan másként emlékeznének a hazáját olyannyira féltő (ezért azt csak k…va országnak tituláló) egykori miniszterelnökre.