Gálhidi György: Szégyellem az osztályozón történteket...

A botrányba fulladt Szeged - Kisvárda osztályozó lefújása után alig egy teljes nappal Gálhidi Györggyel hosszabb interjút közöl a klub honlapja.

Befejeződtek hát a nagy érdeklődéssel várt NB II-es osztályozók, melyet az MLSZ drasztikus bajnoki átszervezése miatt rendeztek oda-visszavágós rendszerben. A másodosztályban ugyanis a 2013-2014-es idénytől megszűnik a kétcsoportos NB II, s ettől kezdve a legjobb klubok egyetlen 16 csapatos mezőnyben küzdenek tovább a feljutást jelentő első két helyért. A kisvárdai döntetlen után, derült égből villámcsapásszerűen érintette a rövidesen 115. évébe lépő szegedi labdarúgást az a tény: jelen állás szerint 2013 őszétől ismét csak az NB III-ban kell kezdenie a Tisza-parti város első számú labdarúgó-csapatának -

olvasható a Szeged 2011 honlapján

. A legfrissebb történésekről, a most szerzett tapasztalatokról kérdezte

Vitos György

, a szegedi futball krónikása a mélységesen csalódott és elkeseredett

Gálhidi Györgyöt

, aki - mindezek ellenére - készségesen állt a honlap rendelkezésére - mint a krónikás megjegyzi - azonnal, és nagyon önkritikusan.

- A sorsdöntő visszavágón, ellentétben az első meccsel, a mieink rendkívül idegesen, sok hibával kezdtek, így adja magát a nyitó kérdés: mit rontottak el a mentális felkészítésben?! Egy rutinosabb csapatnak, mint a Szeged hazai pályán így nem szabad kezdenie...

- Maximálisan egyetértek. A kezdés után azonnal le akartuk támadni a várdaiakat, a kapujuk elé szegezni őket és minél előbb dűlőre vinni a dolgot! Ehhez képest oldal- és hátra passzokkal lelassítottuk a játékunkat, a bosszantóan pontatlan hazaadásokkal előbb a szurkolóink idegeivel játszottunk, majd az újabb felesleges elengedett labdánkból már gólt kaptunk és hátrányba kerültünk.

- Továbbra is az a meggyőződésem: nem a játéktudással van itt a baj, hisz a Mezőkövesdtől a Vasasig mindenkit megvertünk az NB II legjobbjai közül. A fizikai állapottal - ezt többször is hangsúlyozta - sem lehetett gond, akkor a pszichés problémákat - akár külön szakemberrel - miért nem lehetett hatékonyabban megoldani?

- Semmilyen jel nem mutatott arra, hogy komoly problémák lennének a játékosok pszichés állapotával. Tény, hogy kikaptunk tartalék csapatoktól, de a fontos meccsekre, pláne itthon mindig a valós tudásukat hozták a fiúk, és be is húztuk ezeket a meccseket! Van némi tapasztalatunk a lelki felkészítésben, de itt most egészen másról volt szó. Még feltételezni is szörnyű, de mintha néhány játékos nem akarta volna a bent maradást. Arcul csapták a majd féléves közös munkánkat, a klubunkat, a szurkolóinkat és Szeged város labdarúgást szerető polgárait!

- Tény, az osztályozós rendszer bizony, külön műfaj. Gyakran borul a papírforma, ezt sajnos, a szegediek tudják már a legjobban. Ilyen kiélezett meccsen nemcsak a nagyobb játéktudás, hanem akár a bírók is dönthetnek. ('89-ben Németh Lajos, most meg névrokona, Németh Ádám nyúlt bele alaposan a mérkőzésbe, kettős emberhátrányból még a legjobbak sem tudnak fordítani!) De vajon erre hogyan lehet felkészíteni a játékosokat?

- Nem kell ide semmi hókusz-pókusz! Harmadosztályú ellenféllel játszottunk, az első mérkőzés első félidejében klasszissal voltunk jobbak ellenfelünknél. 1-0-ás vezetésünknél a fiúk hirtelen a fékre léptek, jött az érthetetlen lassítás, a kiprovokált faultok, kiállítások...

- Mi a véleménye a várdaiakról és Révész Attila nyilatkozatáról, miszerint a visszavágón a hazaiak buta szabálytalanságokkal könnyítették meg az amúgy ezer sebből vérző csapatuk dolgát?

- Mindenki látta mi történt, felkészült, fegyelmezett, érett játékosok ilyen hibákat nem követnek el véletlenül, ez a vendégektől függetlenül történt...

- Végezetül a legfontosabb: 24 éve, a Vasas-drámát követően a Szeged utcahosszal nyerve jutott vissza az NB I-be. Gondolkodik-e hasonló bravúron a maiakkal, bizonyítván, hogy nem veszhet kárba az eddig elvégzett hatalmas munka? S nem utolsó sorban: mit üzen a szombaton megjelent közel 3 ezer szurkolónak?

- Remélem, hogy ugyanez lesz a mostani kudarc folytatása is. Szeged városa akár az NB I-et is megérdemelné. A klub stabil hátteret biztosított, adva vannak a feltételek a magasabb célok eléréséhez. Még nem tudom mit hoz a jövő, milyen szerepet szán nekem a Jóisten ebben a történetben. Megtisztelő feladat lenne ezt végig csinálni. De magamat sem mentem fel a felelősség alól! 5 és fél hónapon keresztül én készítettem fel a fiúkat, én dolgoztam velük, én nem tudtam mentálisan megváltoztatni ezeket a játékosokat, illetve én nem rúgtam ki azokat, akik most cserben hagyták a csapatot. Az én csapatom volt a sikereink idején, és most is az a kudarc idején! De ebben a történetben nem az egyéni szerepek, sorsok, hanem Szeged labdarúgása a fontos! Köszönettel tartozunk a szurkolóinknak. Ők bizonyították, hogy magasabb osztályban is megállnák a helyüket, ha néhány felelőtlen srácot kiszűrnének maguk közül. Sajnálom, sőt, szégyellem az osztályozón történteket és mindig jó szívvel fogok rájuk emlékezni! HAJRÁ SZEGED, gyerünk tovább kék-feketék!

Vitos György