Elmélyedő hittel

A 79. Ünnepi Könyvhét keretében hétfőn a Millenniumi kávéházban Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi püspök atya (képünkön) dedikálta a könyvhétre a Bába Kiadó gondozásában megjelent „Jézus feléd is nyújtja kezét" című könyvét.

Ezek régi anyagok, amelyek szóban hangzottak el, és akkor fölvették őket magnóra. Egy nagyon kedves hölgy, az azóta sajnos elhunyt

Kiss Etelka

- akinek lelki vezetője voltam - legépelte nekem az összes beszédemet, így többek közt ezeket az úgynevezett triduumokat, azaz a híveknek szánt lelkigyakorlatokat is, ezért nagyon hálás vagyok neki.

Tulajdonképpen mindegyik lelki fölfrissítést szeretne adni a három nap alatt, többnyire nagyböjti vagy esetleg adventi időszakban. Az egyik cél a bűnbánatra indítás, a másik a hitben való megerősödés, a harmadik pedig valamilyen speciális cél, például a szeretet gyakorlása, vagy egy Mária-tisztelet, vagy fölkészülés az ünnepre. A könyv minden gyakorlata az elmélyedéshez szolgáltat alapanyagot. A szövegek a lelkipásztoroknak is - akiknek hasonló feladataik vannak - segítséget, támpontot nyújthatnak. A korábbi vasárnaptól vasárnapig tartó, szerzetesek által vezetett lelkigyakorlatok helyett manapság ezek az alkalmak csak 3-4 estés beszédsorozatot jelentenek.

Az a hit, amelyet akár a szüleinktől kaptunk, akár iskolai hitoktatáson mélyedt el bennünk, időnként valamilyen formában fölfrissítésre szorul. Egy lakást, ha használnak, nemcsak takarítani kell, hanem időnként meszelni is. A vasárnapi prédikációk egyfajta takarítást jelentenek, az elmélyült lelkigyakorlatok, elmélkedések pedig nagyobb renoválásként szolgálnak a lélek számára, hogy közvetlenebbé váljon a kapcsolat Istennel. Olvasható például olyan szöveg ebben a könyvben, amelyik imádkozni tanít meg, egy másik pedig személyiségismeretre indít: milyen tulajdonságaim vannak, mi az, amiben valóban vigyáznom kell magamra. Mert például lehet, hogy valaki természeti adottságai alapján egy nyugtalan ember, akinek le kell fékeznie magát, hogy ne bántson meg mást a türelmetlenségével, ha szeretben akar élni az emberek és Isten felé is.

A hívő ember számára egyáltalán nem mindegy, hogy ha választania kell, akkor egy tízgyilkosságos krimit néz meg este elalvás előtt, vagy a lelkigyakorlatok közül olvas át egy fejezetet egy-egy alkalommal, hogy megálljon és egy kicsit elmélyedjen. Ezek a nagytakarítások és renoválások időnként szükségesek, nem azt mondom persze, hogy az imádság mellett ezeket is minden este végig kell csinálni. De egy ilyen belső elmélyedés olykor szükséges, mert a tradicionális - családban vagy hittanórán kapott - hit ma nem elég. Ma annyi negatív tényező hat, ami ezt részben támadja, részben közömbösíti, hogy az embernek egy elmélyedő hitre van szüksége, és ezek segítenek ebben. Nem adják meg, de segítenek eljutni hozzá.

Igen, a könyv borítóján látható jelenet az, amikor Jézus a vízen jár, és Péter kéri őt, hogy hadd lépjen ki ő is a csónakból. És amíg nézi Jézust, addig nincsen semmi baj, nem süllyed el, amikor viszont a hullámokra néz, és ráeszmél, hogy hol is van, akkor kezd el süllyedni. De ekkor Péter felkiált: Uram, ments meg! - és akkor nyújtja a kezét utána Jézus, és segít kiemelni a vízből. Ennek a történetnek az is az üzenete, hogy ha nagy lelki bajban vagyok, akkor is kérhetem Jézust; és ha „provokálni" akarjuk, vagyis mi is „a vízen akarunk járni", arra is kérhetjük, de akkor tényleg bíznunk kell Benne, és ezzel a bizalommal kell fordulnunk Felé.