Migrációs frontország Irán

Az elmúlt hétvégén 382 afgán migráns érkezett egy török teherhajóval Görögországba. Athén szerint a jelenlegi helyzet kezd hasonlítani a 2015-ös „menekült” áradatra. A tél, amely Afganisztánban igen cudar tud lenni egyre jobban közeledik. A hegyekben akár 2 méter hó is esik és komoly mínuszok vannak. Az államcsőd szélére sodródott országot százezrek hagyták el, mivel az éh és fagyhalál fenyegeti őket. Kabul, Kandahar és más városok bolhapiacain az emberek már személyes tárgyaikat árulják, hogy némi élelmiszert tudjanak venni családjuknak. A gond csak az, hogy alig akad vásárló, mivel mindenki pénzhiánnyal küzd.

Pakisztán lezárta határait, mivel nem akarják, hogy emberek milliói jöjjenek, ahogy az a kilencvenes években már egyszer megtörtént. A hatalmas menekülttáborok, mint állam az államban működtek. Hiába lobogott előttük az UNHCR kék zászlója, a táborokat hadurak és bűnözői csoportok irányították. Embercsempészet, prostitúció, drog és fegyverkereskedelem virágzott a sátrak rengetegében. Iszlamabad, érthető mód, nem akarja vissza az áldatlan állapotokat. A pakisztániak sem, hiszen az afgán menekültek alámentek az áraknak és ezért sok munkaadó inkább őket alkalmazta. A munkanélküliség pedig sokakat a radikálisok oldalára sodort. Helyi dzsihadista csoportok nőttek ki a szegény rétegekből.

Most Irán lett a frontország. Az elmúlt napokban két beszélgetést is folytattam őexcellenciájával Hamid Reza Nafez Arefi-vel az Iráni Iszlám Köztársaság budapesti nagykövetével. Elmondta, hogy eddig már több, mint félmillió afgán menekült lépte át a közös határt. Ezt igen nehéz járőrökkel ellenőrizni, hiszen több, mint 900 km hosszúságú. Az afgánokat menekülttáborokban helyezik el, ahol be is oltják őket, mivel Irán el akarja kerülni a járvány egy újabb hullámát. Teherán igyekszik a migránsokat a határ közelében tartani, hogy a helyzet esetleges javulása után hazatérhessenek. Természetesen a tömeges migráció komoly kihívások elé állítja Iránt. A kormány már több humanitárius segélyt indított szomszédjának élelmiszer és gyógyszerszállítmányok formájában. Sajnos Teherán ezt mind önerőből végzi sem az UNHCR (az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága) sem más szervezetek nem támogatják ebben a projektben.

Október 27-én Teheránban tartották a második Afganisztán konferenciát, amelyen részt vettek az Afganisztánnal szomszédos országok külügyminiszterei. Ezek Irán mellett, Pakisztán, Kína, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és csatlakozott Oroszország is a tárgyalásokhoz. A megbeszélések főbb pontjai voltak, hogy megállapítsák, hogy a talibán rezsim jelent-e direkt veszélyt szomszédjaira. Illetve, hogy az új kabuli vezetés garanciákat adjon arról, hogy nem támogat fundamentalista csoportokat a szomszédjainál és elhatárolódik a terrorizmustól. Mivel Afganisztánban is több nemzeti és vallási kisebbség él, fontos, hogy ezek jogai biztosítva legyenek. Ezen felül a táliboknak be kell szüntetnie a drogkereskedelmet külföldi szervezett bűnözői csoportokkal.

A külügyminiszterek abban is megállapodtak, hogy nemzetközi segítség kell Afganisztánnak a Covid-19 járvány elleni küzdelemben, vakcinák, gyógyszerek és orvosi felszerelés formájában. Fontosnak tartják, hogy az ENSZ komolyabb szerepet vállaljon Afganisztán megsegítésében. Valamint havi szinten kell megbeszéléseket tartani Kabulban a még nyitva tartó külképviseletek vezetésének a tálib vezetőkkel. Az iráni kormány javaslatára a harmadik Afganisztán konferenciát 2022-ben tartják Kínában. Félő, ha nem sikerül egy hosszútávú segély és helyreállító programot létrehozni a Hindukushban, akkor akár emberek milliói érkezhetnek az Unió határára.

Georg Spöttle