Vélemény

Szegedre látogatott A martfűi rém + FOTÓK, KRITIKA, VIDEÓ

Szegedre látogatott A martfűi rém + FOTÓK, KRITIKA, VIDEÓ

2016. november 9., szerda
Szegedre látogatott A martfűi rém + FOTÓK, KRITIKA, VIDEÓ
martfuirem

A Belvárosi Moziban tartott vetítést követően a rendező, az operatőr és a főszereplő beszélt az új magyar filmről. Az összes gyilkosságot vászonra vitte Sopsits Árpád, mert csak így értheti meg a néző a gyilkos eldurvulását.

„Ha csak egy thrillert akarok csinálni akkor nem ezt valósítom meg” – mondta

Sopsits Árpád

Szegeden született rendező A martfűi rém című „társadalompolitikai pszicho-thriller” premier előtti vetítését követő beszélgetésén kedden a Belvárosi Moziban. A cipőgyárban dolgozó gyilkos legalább négy nőt ölt meg, s kettőt megsebesített, egy ember pedig ártatlanul ült 11 évet miatta.

Kovács Péter

végül 1968-ban akasztással fejezte be földi pályafutását, de a sorozatgyilkos még ma is beszédtéma a Jász-Nagykun-Szolnok megyei településen. A martfűi rém csupán a valóságon alapuló műfaji film, de Sopsits a hitelesség érdekében 3500-4000 oldal bírósági iratot olvasott át, fotókat csinált a tetthelyekről, szemtanúkkal beszélt, s végül elkezdte keresni a forgatási helyszíneket már a támogatói döntés előtt. A rendező elmondta, először az 1970-es években hallott az esetről, a védőügyvéd beszélt a perről a rádióban, de az akkori főiskolai hallgató úgy vélte, csak az igazság egy részét bontották ki. A rendszerváltozás előtt lehetetlen feladat lett volna a téma feldolgozása, de a 2000-es években is visszadobták egy filmsorozat tervét, mert túl brutálisnak találták (a valóságot).

a_martfui_rem_kozonsegtalalkozo014kf

Három évvel ezelőtt porolta le újból a filmterveket, s végül hosszas egyeztetéseket követően elkészülhetett a thriller 510 millió forint állami támogatással. Nehezen bírta meggyőzni a szakembereket, hogy képes három réteget – az áldozatot, a gyilkost, az ügyészt – bemutatni, de az elképzelés működött, sikerült megtartani a tervezett egyensúlyt.

Szabó Gábor

operatőr a jelenetek alapján a thriller, a rendőrségi nyomozás és a privát élet szeleteire bontotta A martfűi rémet. 21 éves korhatárt szerettek volna, de ezt jogilag nem engedték, így került a filmre a 18-as karika. A filmet fokozatosan húzták meg, 3 óra 10 perc helyett végül mintegy kétórás lett – ez a forgalmazás szempontjából volt fontos. Sopsits a film forgatása közben is ragaszkodott az elképzeléseihez, bár saját bevallása szerint Szabó Gábor ötleteinek 60-70 százalékát elfogadta, szinte szimbiózisban dolgoztak. Szándékosan törekedtek arra, hogy ne legyenek egyformák a gyilkosságok, vagy azok megjelenítései. Kritizálták őket azért, mert az összes gyilkosságot bemutatják, de a rendező azt gondolja, hogy csak így mutatható be a gyilkos becsavarodása, az, hogy egyre brutálisabb módon kell ölnie vágyai kielégítése miatt. Igyekeztek minimalizálni a vér jelenlétét, az ütések helyett is hangok és árnyak vannak. A sorozatgyilkost alakító

Hajduk Károly

izgalmas feladatnak találta a gyilkos megformálását. A martfűi rém annyira szélsőséges alak, akivel az átlagember remélhetőleg soha nem találkozik. A filmet csütörtöktől vetítik a magyar mozik. https://www.youtube.com/watch?v=HT7QzuhSIOU

✍Kórkép Kádár kommunizmusáról

Tagadhatatlanul hiánypótló mű Sopsits Árpád rendezése, habár az utóbbi években egyre több jó, vagy legalábbis megfelelően felépített zsánerfilm készült hazánkban. A martfűi rém a történelmi teret, a múlt társadalmát felelevenítő valódi pszicho-thriller, ami visszaadja a 1956 utáni Magyarország hangulatát mind a képi világban, mind az előkerülő szituációkban. A Szabó Gábor kezét dicsérő kiváló operatőri munka és a történelmi kor aprólékos felelevenítése leköti a nézőt – a ruhák, a hajviselet, s a gépjárművek kínosan precízen évjáratnak megfelelőek (talán egy-két kivétellel az utóbbiaknál, mint egy 1969-es Skoda 1000 MB 1967-ben - de inkább ne menjünk bele a szőrszálak hasogatásába) –, mégis úgy érezzük, hogy túl hosszú a film 121 (főcím nélkül 116) perce, egy másfél órás változatban kevesebb üresjárat lenne. Az 1956-os cselekedetekre visszautalás, az állami szerveken és a párton belüli besúgás, a pártszervek működésének bemutatása, a (könnyű)ipar erőltetett fejlesztésének megjelenése segíti, hogy a martfűi rémet körülvevő világot megértsük. Azt az országot, ahol márpedig „nincsenek sorozatgyilkosok”. A zene néhol mintha kissé tolakodó lenne, egy ilyen alkotásban a hangtól elsősorban a jelenet, a film szolgálatát várnánk el. Habár a rendező megindokolta szerepét, mi mégis kissé öncélúnak éreztük az összes gyilkosság megjelenítését, a harmadik, negyedik támadásnál már megszokottnak éreztük a tettet – nem tudtuk kellően felfogni a kor emberének döbbenetét, amit még talán éreztünk az elején. Ennek ellenére egyáltalán nem torkollik erőszakorgiába a film, mégis érdemesebb lett volna ezt még finomabban jellemezni, s ritkábban alkalmazni, csak ott mutatva, ahol ez feltétlenül szükséges. Merész próbálkozásnak tűnt, hogy nem emel ki egy szálat a rendező-író, hanem több párhuzamos valóságot mozgat. Annak ellenére, hogy egyszerre hat ember történetét kell követnünk, mégsem vesztjük el a fonalat, hanem ezek egy nagy valóságot teremtenek a néző számára. A színészekre sem lehet panaszunk. A gyilkost alakító Hajduk Károlyról elhisszük, hogy a nappal békés munkásnak tűnő ember, az átlagos családapa, a rossz férj éjjel pszichopata gyilkossá válik, s az igazságért mindennel szemben küzdő kölyökképű ügyész, Bárnai Péter is tényleg biztos abban, hogy el lehet őt kapni. A Jászberényi Gábor által játszott ártatlanul bebörtönzött áldozat és a sorozatgyilkos külső hasonlóságai és belső különbségei pedig szépen kirajzolódnak a jó színészi játék miatt. Összefoglalva szavainkat, úgy gondoljuk, hogy az alkotásai erényei jóval jelentősebbek az apróbb problémáknál. A valóságot nem teljesen leképező, csupán azon alapuló alkotás valódi illúziót nyújt a kora kádári Magyarországról, s egy olyan pszichopata gyilkosról, aki bármelyik szomszédunk, munkatársunk lehetne – ahogy erre maguk a szereplők is rájönnek. Ha kultuszfilm nem is válik belőle, de az bizonyos, hogy a moziból kilépő látogató úgy fogja érezni, ezt az alkotást szabad és kell újra megnézni.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.