Szegeden az emléknap is buli?

Botka Lászlónak, Szabó Sándornak, id. Boros Gyulának, Korózs Lajosnak és (elv)társainak - függetlenül életkoruktól és az előző rendszerben vállalt szerepüktől - nagyon is illene tisztában lenniük az elődpárt felelősségével. A hangoskodás, a cirkusz és a buli helyett február 25-án a néma főhajtásnak és a bocsánatkérésnek lett volna helye és ideje.

Sajátos és eléggé el nem ítélhető módon tisztelgett a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján a szegedi MSZP. 1. Hiába nyilvánította az Országgyűlés 2000-ben a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává február 25-ét, Botka László (MSZP) polgármestersége idején semmiféle hivatalos városi megemlékezést nem tartanak Szegeden. Idén is csak

a diktatúra áldozatainak emléke előtt Csongrád megye székhelyén, a városi önkormányzat vezetőit nem fedezhettük fel az eseményen. 2. A szocialisták a Tisza-parti városban turnéztatták Korózs Lajos országgyűlési képviselőt, aki 15 évig volt a KISZ iskolai és munkahelyi szervezőtitkára, majd a rossz emlékű állampárt tagjaként kezdte politikai pályafutását. Korózs a Botka László kabinetvezetőjéből honatyává avanzsált Szabó Sándor társaságában

a Szegfű Klubban. 3. A napot a X. Nyugdíjas Bállal koronázták meg az IH Rendezvényközpontban. Fővédnök: Botka László polgármester, házigazda: id. Boros Gyula idősügyi referens. A szocialisták tombolával, táncversennyel, élőzenével szórakoztatták szegedi szavazóbázisuk leglojálisabb közösségét. A kommunista diktatúráknak világszerte több millió ártatlan esett áldozatul. Hazánkban is sok százezer embert hurcoltak el, tízezreket börtönöztek be vagy internáltak, sok száz főt végeztek ki a 20. század szovjet típusú zsarnokságának magyarországi helytartói. A szegedi családok is megszenvedték az őrült eszmék kiszolgálóinak gaztetteit, akik egy gazdaságilag és mentálisan tönkre tett országot örökítettek ránk 1990 után. Számos tekintetben még mindig ennek örökségét nyögi a magyarság; a nemzet, a család, a hit hagyományos, egyént és közösséget erősítő alapértékeinek helyreállítása iszonyatos erőfeszítéseket kíván. Botka Lászlónak, Szabó Sándornak, id. Boros Gyulának, Korózs Lajosnak és (elv)társainak - függetlenül életkoruktól és az előző rendszerben vállalt szerepüktől - nagyon is illene tisztában lenniük az elődpárt felelősségével. A hangoskodás, a cirkusz és a buli helyett február 25-án a néma főhajtásnak és a bocsánatkérésnek lett volna helye és ideje. Mintha az érzéketlenségnek és az ízléstelenségnek Szegeden nem lenne határa. Úgy tűnik: semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek...