Tomka Béla: Összeesküvés-elméletekről és felszínes gondolkodási sémákról - válasz Dlusztus Imre két cikkére

Tomka Béla történészprofesszor, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézet egyetemi tanára válaszol Dlusztus Imre két, portálunkon megjelent, a migrációs válságot elemző írására.

„Az összeesküvés-elméletek és a hasonló, felszínes gondolkodási sémák megakadályozzák a minket körülvevő világ megértését, s így racionális és hatékony cselekvésünket, ha úgy tetszik érdekérvényesítésünket. Ezért sokat ártanak közösségünknek.”

Kedves Imre! Az igazat megvallva véletlenül olvastam

című írásodat, mely szerint a világ erői összeesküdtek Európa ellen, s a menekültválság ennek eredménye. Mint írod: „Népvándorlás ez, mégpedig rendkívül tudatos és hihetetlenül aljas népvándoroltatás, aminek Európa térdre kényszerítése a célja. Ez egyszerre amerikai, orosz és kínai érdek.” Nem szokásom az összeesküvés-elméletekkel komolyan vitába szállni. Inkább családommal jókat nevetünk vacsora közben, amikor a hozzánk eljutó egy-egy ilyen „elméletet” felidézzük. Kedvencünk kétségkívül a chemtrail és az a hazai televíziós szereplő, aki mindenből és mindannak az ellenkezőjéből is ugyanazt a következtetést vonja le: a magyarságot elnyomják a világ titokzatos erői. Na jó, az a kolléga is versenyben van, aki vaslogikával levezeti, hogy az emberiség 20. századi szenvedéseinek fő oka Trianon. Az utóbbi időben azonban az összeesküvés-elméletek és más zavaros, félinformációkra alapozott, az elemi racionalitást is nélkülöző érvelések a nyilvánosságban is nagy teret kapnak. Történészként tudom, hogy mi lehet a következménye, ha egy nemzeti közösségben a politikai hisztériák teret nyernek. Tragédiához vezethet, de legalábbis rossz döntések következnek belőle, s az adott nemzet perifériára sodródik. Ráadásul ez egy öngerjesztő folyamat, amit egy idő után nehéz korrigálni. Ezért is fontos szem előtt tartanunk, hogy tetteinkért és szavainkért felelősséggel tartozunk. Írásod nem az összeesküvés-elméletek klasszikus formája, hiszen megnevezed az eseményeket mozgató erőket, s nem „háttérhatalmakról” vagy hasonlókról írsz. Az érvelés logikája azonban itt is hasonló. Minden fontos világbeli esemény visszavezethető egy csoport döntéseire. A nálunk népszerű – kommunista tradíciókon is alapuló – összeesküvés-elméletek kiemelt szerepet tulajdonítanak az Egyesült Államok ármánykodásának, s ezt láthatóan Te is átveszed. Ezt a gondolkodásmódot kifejezetten károsnak tartom közösségünk boldogulása szempontjából, hiszen azt sugallja, hogy nem lehet szívós munkával gyarapodni, hanem sorsunk mások, rajtunk kívül álló, titokzatos erők kezében van. Az egész rendszert kellene megváltoztatnunk, ami persze lehetetlen. A problémák megoldásának lehetetlensége a hisztéria kialakulásának is alapja. Ezért kérdéseim a következők: 1. Milyen információk alapján jutottál a fenti messzemenő következtetésekre? Néhány homályos utaláson kívül ugyanis semmilyen forrást vagy tényt nem nevezel meg. Tudom persze, hogy az összeesküvés-elméletek fő vonzereje abban van, hogy nem szükséges forrásokkal bíbelődniük: hiszen az összeesküvők titkosan folytatják üzelmeiket, ezért nem várhatja senki, hogy megszerezzük azok szigorúan őrzött titkait. 2. Nem gondolod-e, hogy a világ politikai-társadalmi folyamatainak középpontjában nem Magyarország vagy éppen Európa áll? Ennek megfelelően nem feltétlenül az a céljuk a világ fontos erőközpontjainak, hogy nekünk ártsanak vagy használjanak? Hanem egyszerűen csak hatnak ránk a dolgok. Mi pedig akkor tudjuk javunkra fordítani a világ folyamatait, ha nem keresünk titokzatos erőket, hanem racionálisan elemezzük a történéseket. Sok történelmi példát ismerünk a 20. századi Európából arra, hogy a nemzeti mítoszok és az antidemokratikus értékek vezérelte politizálás zsákutcába kormányzott nemzeteket. Ez messzire vezet, így csak röviden utalok arra, hogy Németország a náci időszakban, vagy Szerbia

Milosevics

idején ilyen nemzeti hisztérián ment keresztül, az ismert eredménnyel. Zárójelben: nem véletlen, hogy mindkettő Amerika-ellenességgel is párosult. 3. Kicsit konkrétabban: azt írod, hogy az Egyesült Államok, Oroszország és Kína egyként akarja Európa hanyatlását. Hogyan tudod ezt összeegyeztetni például az Egyesült Államok és Oroszország közötti rivalizálással? Nem lehet, hogy az Egyesült Államok – mint a második világháború óta mindig is – Európa stabilitásában érdekelt, hiszen az tudja Oroszország hatalmi ambícióit visszafogni? 4. Nem lehetséges az, hogy a világban nem minden tervezetten, s különösen nem egy (vagy egy-két) központból irányítottan történik? Például az Egyesült Államok saját értékeit követve támogatta egyes arab országok demokratizálódását, és persze saját érdekeit követve nem támogatta másokét. Ennek semmi köze nem volt a migrációhoz és kevés köze volt Európához. Az Egyesült Államok a Közel-Keleten problémákat akart megoldani, s ez részben sikerült is, de újabbak keletkeztek. Váratlanul, kevesek által előre látottan. De nem a közel-keleti helyzet elemzése a célom, csupán arra vagyok kíváncsi: mi alapján feltételezed, hogy a világban és a Közel-Keleten vagy távolabb minden fontos esemény és folyamat előre eltervezetten zajlik? Persze Európa kárára. Jó lenne, ha konkrétumokat mondanál. Kérdéseim félig-meddig állítások is. Megismétlem közülük a legfontosabbat: az összeesküvés-elméletek és a hasonló, felszínes gondolkodási sémák megakadályozzák a minket körülvevő világ megértését, s így racionális és hatékony cselekvésünket, ha úgy tetszik érdekérvényesítésünket. Ezért sokat ártanak közösségünknek. Üdvözlettel: Tomka Béla PS: A fenti levél megírása után láttam, hogy újabb, hasonló szellemű,

adtál közre a szegedma.hu hírportálon. Ez is hemzseg a vitára ingerlő megállapításoktól. Itt csak egyet idézek: „Aztán ott van Szerbia. Aláírta a társulási megállapodást az Unióval, tehát kényszeríthető lehetne arra, hogy működjön együtt Magyarországgal, de ez a kényszerítés elmarad. Miért is? Kell a piac a multiknak, a föld a Nyugatnak. És különben is egyszerűbb Orbán Viktort bírálni, aki visszaveszi a multiktól azt, ami a miénk.” Szeretnék ezzel kapcsolatban is röviden néhány kérdést feltenni: 1. Ha az EU Magyarországot sok kérdésben nem tudja együttműködésre kényszeríteni, akkor hogyan tudná Szerbiát? Továbbá miért gondoljuk azt, hogy az EU-nak a magyar érdekeket kell előnyben részesítenie, ha a magyar kormány demonstratív módon ellenzi a közös európai megoldásokat? 2. Miért gondolod, hogy az EU a gazdasági szereplők puszta eszköze? Az EU döntéshozatali mechanizmusa átláthatóbb, mint például a magyar kormány működése. A dokumentumok titkosítása sokkal kevésbé jellemzi, mint sok európai kormányt, beleértve a magyart. A korrupció is sokkal kisebb az EU apparátusában, mint például a magyar államigazgatásban. Milyen dokumentumokra vagy más tényekre alapozod véleményed? 3. Ha a külföldi cégek magyarországi vagyona a miénk, s azt joggal vesszük vissza, akkor a magyar multik (OTP, MOL stb.) ukrajnai, horvátországi, szlovákiai, kurdisztáni stb. befektetéseit is joggal vehetik vissza az ottani politikusok? Ha már visszavettünk minden külföldi tulajdont, akkor ki fizeti majd a sok-sok munkanélkülivé vált polgártársunk segélyét és nyugdíjjárulékát? 4. A külföldi befektetők elleni hangulat közrejátszik-e abban, hogy az utóbbi években egyetlen nagyszabású külföldi befektetésről sem döntöttek Magyarországon? Nem lehet, hogy ezek hiánya magyarázza hazánk növekedésének elmaradását a cseh, szlovák, lengyel, román stb. szinttől, vagyis azt, hogy a következő években az előrejelzések szerint a közép-kelet-európai térségben lemaradunk a gazdasági versenyben? Érdemes-e a Nyugatot megtenni bajaink okának, vagy inkább az észtekhez, lengyelekhez, szlovákokhoz, sőt románokhoz hasonlóan a nyugati országokkal együttműködve lehetünk sikeresek? Merthogy még nem láttunk olyan sikeres felzárkózást Európában, ami a Nyugat, a nyugati értékek ellenében történt volna.