Dlusztus Imre: Amerikai szerepvállalás és túlzott európai tolerancia - válasz Tomka Béla professzor úrnak

Dlusztus Imre portálunkon megjelent, a migrációs válságot elemző írásaira reagált nyílt levélben Tomka Béla történészprofesszor, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézet egyetemi tanára. Erre az írásra válaszolt most Dlusztus Imre.

"A világ nem fehér és fekete, ráadásul folyamatos változásban van."

Kedves Béla! Mindenekelőtt köszönöm

Régen beszéltünk, azóta engem tizenegy év szolgálat után indoklás nélkül eltávolítottak a Szegedi Egyetem főszerkesztői székéből (olyanok, akikkel anno együtt fociztunk a legendás Ady téren) és még ki se fizettek. Ez persze nem tart vissza attól, hogy a legnagyobb tisztelettel gondoljak Rád mint a korosztályunk egyik legjobbjára. Kérdéseid zöméből azt a bírálatot olvasom ki, hogy egyrészt nem hivatkozom forrásokra, másrészt bedőlök bizonyos összeesküvés-elméleteknek. Azt is a szememre veted, hogy nem igazodok el jól a nagyhatalmi törekvésekben. Utóbbival kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy én nem összeesküvésekről, hanem érdekekről beszéltem. S bizony a nagyhatalmi érdekek számos kérdésben akkor is egy irányba mutathatnak, ha mind a négy a másik három ellen is tesz stratégiai lépéseket. Különben miért vétózta meg az ENSZ Biztonsági Tanácsában Kína és Oroszország az olasz kormány azon döntését, hogy az embercsempészektől elkobzott hajókat el kell süllyeszteni? (Forrás: Nógrádi György több nyilatkozata 2015 nyarán). Vagy milyen okból hallgatta le gyakorlatilag az összes európai partnerét a CIA, amit James Clapper, az USA hírszerzési igazgatója cinikusan el is ismert? Erről nem is ejtenék több szót, inkább nézzük azt, mire alapozhattam azon nézetemet, hogy szervezett népvándoroltatással van dolgunk, ami mögött amerikai érdekeket látok. A térségben a legutóbbi három évtizedben – nem utolsósorban a Szovjetunió szétesése következményeként – minden megerősödő szerveződés mögött az USA állt. Amerika fegyverezte fel a tálibokat, hogy aztán saját maga küzdjön ellenük; Amerika pénzelte az Al-Kaidát, hogy utána gyilkos küzdelmet folytasson ellenük; Amerika „szabadította” fel a diktatúrák alól a térség országait, hogy aztán ott maradjon a kezelhetetlen állapot a migrációra kész tömegekkel, no meg az Iszlám Állam, amelynek működése szintén arra utal, hogy akceptál bizonyos amerikai érdekeket.

E téren elegendő arra utalni, hogy az Iszlám Állam nem az Amerika-barát Izraelt és a zsidóságot, hanem Európát és a kereszténységet fenyegeti. Ennek a fenyegetésnek (és magának az úgy nevezett migránsproblémának) három aspektusa van. E három tényező: a menekültkérdés, amit emberiességi oldalról kell megközelíteni; a terroristaveszély, amit a franciaországi események fényében öngyilkosság lenne nem komolyan venni; és a demográfiai kérdés, ami nyilvánvalóan a jövőnket kockáztatja egy 1,3-1,5-ös reprodukcióra képes Európa és egy 3 fölöttit produkáló muzulmán tömeg összehasonlításában. Különösen úgy, hogy a beérkezők átlagos életkora már csak a képi beszámolókat nézve sem éri el a harminc évet. Komoly gondot okoz, ha ezt a három tényezőt közös platformon elemezzük. A liberális megközelítés sajnos ezt teszi: összekeveri a humanitárius szempontokat a többivel, sőt a befogadást, a toleranciát abszolutizálva tulajdonképpen az egész kontinensre kiterjedő öngyilkossági programot fogalmaz meg. Sok véleményformálónak végre el kellene döntenie, hogy a Charlie Hebdo vagy a menekültek oldalán áll! Mert ez valóban vagy-vagy. Jelzem, én egyik pártján sem állok, és ez is egy döntés. Mórahalom és Szeged között a röszkei úton autózva naponta láttam, hány elesett család és mellettük milyen sok jól táplált, jól öltözött, sőt sportosan kigyúrt fiatalember jelent meg az úton. Nem lehet őket egy kalap alá venni, ezért van szükség a beazonosításukra. De ha mindenkinek (kurdnak, albánnak, koszovóinak, afgánnak) szír útlevele van és mindegyikük valamely év január elsején született, akkor komoly baj van a befogadhatóságukkal is. Hiszen a beérkező csalt. A Koránt nézve (akik nem hisznek az iszlámban, a Koránban és Mohamed prófétában, azok a leghitványabb teremtmények) a menekülteknek igazuk van. Maga a könyv mondja, hogy velünk szemben minden lépés, csalás és agresszió nem hogy megengedett, hanem egyenesen dicséretes. A Korán szerint a muszlimoknak harcolniuk kell a keresztények és a zsidók ellen. Utóbbi két csoportnak, ha nem tér igaz hitre, két lehetősége van: 1. fizeti a dzsizját, ami a másodrendű állampolgár adója, vagy 2. meghal. Hopp egy forrás, Imrán családja szúra 21.: „Mondd azoknak, akik hitetlenek: Le lesztek győzve, és össze lesztek gyűjtve a Pokolba. Milyen rossz nyugvóhely az!” Professzor Úr! Biztosan emlékszel a jelenetre, amikor a debreceni táborból kitörő menekültek egy része elvette a kereskedők áruját. Dzsizját szedtek, mondjuk ki. A nagy menetelést óriási médiaharc követi. De valahogy sehol sem olvastam a menekültek kötelességeiről szóló genfi egyezmény idevonatkozó passzusait. Engedély nélküli bejutásuk csak akkor nem jogellenes, ha „haladéktalanul jelentkeznek a hatóságoknál és kellőképpen megindokolják jogellenes belépésüket, illetőleg jelenlétüket” (a 31. cikk az 1989. évi 15. törvényerejű rendeletből, amely a Genfi Egyezményt a hazai jogrendbe illeszti – hogy legyen még egy forrásunk.) A hosszú úton, amit egy részük légkondicionált buszon tett meg, lett volna lehetőségük az okostelefonjaikon a kívánt nyelven lehívni ezt a nagyon fontos dokumentumot. Visszatérve a nyilvánvaló amerikai szerepvállalásra, no meg az összeesküvés-elméletre, szeretnélek emlékeztetni arra, hogy Irak lerohanását arra alapozta az USA, hogy Husszein mozgatható vegyifegyver-gyárakkal rendelkezik. Mint tudjuk, egyetlen, Irakban élő ügynök Németország felé leadott hamis tartalmú jelentése volt az invázió alapja. Amerikának komoly gyakorlata van a hamis vádakra (eseményekre) alapozott háborúk elindításában. Ott van az Észak-Vietnam elleni invázió 1964-ben, amit a Tonkin-öbölben amerikai hajók ellen végrehajtott támadás válaszának szántak. Csakhogy semmilyen atrocitás nem érte azokat a hajókat, s ezt Lindon Johnson amerikai elnök el is ismerte. (A konteózók olvassanak utána!) Az Egyesült Államok kormányára belülről mindig nagy nyomás nehezedik a fegyverkezési lobbi részéről és a döntéshozók gyakran nem tudnak ellenállni vagy nem is tudnak a titkosan elindított folyamatokról. A WTC-tornyok elleni merénylet után öt év alatt háromezer könyv foglalkozott az öntámadás lehetőségével. (Forrás: Morvay Péter, ATV 2006. szeptember 11., műsorvezető: Pikó András.)

. Erre a minimum vitatható eredetű merényletre alapozták a Bin Ládenék elleni hajtóvadászatot. De mondok mást, ha már arra tértél ki, hogy konteóknak ültem volna fel.

nem idézném be a terjedelmi korlátok miatt, csupán hivatkoznék arra, hogy bizonyos világpolitikai folyamatok szükségszerűen másnak látszanak, mint amik. A lényeg: Freedman 1961-ben a washingtoni Willard Hotelban átfogó és feltáró vallomást tett mint szemtanú arra nézvést, milyen folyamatok következtében lett antiszemita a hivatalos Németország a harmincas évekre. Felszólalása időzítésének oka, hogy ekkor fektették le az Egyesült Államok III. világháborúba való beavatkozásának az alapját. S mert kettőnél szemtanú volt a híres milliárdos, úgy érezte, szólnia kell. Az első világháborút lezáró békerendszer Törökországgal kapcsolatos részébe szó szerint beidézték a Balfour-nyilatkozatot, amelynek eredetije a

. Ez a deklaráció egy jogalap nélküli biztosíték az Egyesült Királyság részéről a Cionista Világszervezet számára a palesztin területek elnyerésére. Nem fejtem ki, hogy a Németországban otthonra lelt zsidóság pálfordulása és az amerikai zsidósággal történt összejátszása milyen következményekkel járt a 20. században és jár, sajnos, azóta is. Ami az antiszemitizmusomat illeti (kommentelők!), húsz éve a közreműködésemmel indult el Szegeden a zsidó-magyar vacsoraestek sora. Többször voltam vendége Fejtő Ferencnek Párizsban, ő nekem Szegeden és Mórahalmon, leveleztünk is. Barcs Sándorról írt könyvem több részletét közölték Dan Ofri közreműködésével a tel-avivi Új Keletben; a szociológus-történész Kende Péter engem kért fel könyve szegedi bemutatóján beszélgetőpartnernek stb. Gyenge vagyok, nem bírom ki, hogy a konteózóknak ne idézzem be Freedman beszédének egy részét: „Azért mondom, hogy az Egyesült Államok szinte teljesen németbarát volt, mert a tömegtájékoztatást a zsidók irányították, minden újság és hírközlő eszköz zsidó irányítás alatt állt. Márpedig ezek a zsidók németbarátok voltak, mert sokan Németországból jöttek és szerették volna, ha Németország megveri a cárt. A zsidók nem szerették a cárt, mert az tisztában volt törekvéseikkel és átlátott a manipulációikon. Ezért azt mondták, hogy amíg Anglia és Franciaország Oroszország szövetségese, addig ne számítsanak egyetlen centre se. Amikor viszont ugyanezek a zsidók lehetőséget láttak Palesztina megszerzésére, elmentek Angliába, és megkötötték az említett szerződést.” Freedman szavainak hitelességéről annyit, hogy ő is ott volt a tárgyaló delegációban. A világ nem fehér és fekete, ráadásul folyamatos változásban van. Épp ezért ismerem el ténykérdésként, hogy a Közel-Keleten mi (az Európai Unió) kezdtük a háborút az USA oldalán. A válaszcsapást az USA laza csuklóval tereli ellenünk. És ez bizonyos mértékig Oroszország érdeke is lehet. A laza csuklóról annyit: az Egyesült Államokat három irányból természetes határok védik, Mexikótól pedig magas fal és kerítés zárja el. Amit szabad Jupiternek… És akkor van még leveledben egy témakör, a külföldi tulajdon, a multik jelenléte és Orbán politikája e téren. Nem a külföldi tőkével, nem a tőke szabad mozgásával van bajom, hanem annak aránytalan mértékével és a hozzá fűzött hülyítéssel. Megismétlem: a szolgáltató ágazat (áram,víz, gáz, csatorna) „privatizációját” nálunk javarészt nyugati állami cégek vitték véghez, azaz kiszolgáltattuk magunkat ezeknek az erős államoknak. Vitatod, hogy kapcsolat lenne a kormányok, a multik és az Európai Parlament képviselői között. Erről nekem Habsburg Ottó jut eszembe, aki az egységes Európa gondolatának egyik legjelesebb képviselője volt. Nálam kávézva mondta: „Tudja, amikor még fiatal képviselő voltam, azt hittem, hogy a politika fele részben a pénzről szól. Később rájöttem, hogy egészen.” (Nagyapám mint német nyelvű legitimista újságíró, a Handelsblatt kolumnistája és Ottó leveleztek egymással, innen a kapcsolat. Mellesleg én készítettem vele az első interjút a rendszerváltás hajnalán. Ezt azoknak a kommentelőknek, akik máris a klaviatúrához kapnak…) Ami tehát gond: 1998-ra a hazai termelőeszközök nyolcvan százaléka külföldi tulajdonba került. Ez a négyötöd fekete afrikai tempó, gyarmati jellegű kiszolgáltatottságot jelent. De miután 1989-ben Mark Palmer közölte a hatalomra készülő MDF elnökségével, hogy Antall József lesz a jövendő miniszterelnök, ez az elosztási kérdés is eldöntetett. Ennek igen káros következménye lett a feldolgozóipar (élelmiszer és textil) leépítése, ami a mezőgazdasági árutermelést is jó időre padlóra tette. Jó dolog a szabad kereskedelem, de ne legyen már természetes, hogy épp a Kárpát-medencében a kereskedelemben hátrányban van a hazai termék a külföldivel szemben. Spanyol paradicsom, kínai meggy, lengyel burgonya fölénye az itt termelt kárára. Miért jobb, erőteljesebb, kifizetődőbb az ottani szubvenció, mint az itteni? Miért megyünk bele a szőlő kivágásába pénzért, ahelyett, hogy a területeinket növelnénk? És főleg: miért baj, hogy Orbán Viktor nemzeti érdekeket képviselve egy Európa-komform tulajdonosi szerkezet felé mozdítja el Magyarországot? És ami a megszólalásomban a lényegi volt, azzal zárnám válaszlevelem. Ma Magyarország, az Unió és Európa harcban áll.

. Háború alatt nem csak a múzsák pihennek, hanem háttérbe szorulnak a békeidők értékei is: a szabad mozgás vagy a humanitárius segítség. Néhány nap múlva elképzelhetővé válik, hogy lezárnak országokat, tartományokat, megyéket vagy településeket. Megszűnnek a szabadságjogok, mert túl nagy toleranciával kezelte Európa a migránskérdést. Pontosítok: Európa nem az európai normák (Schengeni és Genfi Egyezmény) alapján kezelte a kérdést. Mitől lenne elfogadható Görögország, Makedónia, Szerbia és Horvátország hozzáállása a témához? Miért az egyedül konzekvensen cselekvő és kommunikáló magyar kormányon veri el a port mindenki? Miért nem figyelmeztető a liberális megközelítéseik miatt a belpolitikai színtéren vereségre álló kormánypártoknak, hogy az ő népszerűségük rohamosan csökken, Orbáné pedig nő? Miért nem kiáltanak a finnyás liberálisok fajelméletet, amikor a német kormány mazsolázni akar a területére érkező menekültekből? Miért nem tudják észrevenni a hazai ellenzékiek, hogy a magyar rendőrség hosszú hónapok óta világszínvonalon, rendkívüli erőfeszítéssel és türelemmel áll helyt a határzónákban és a közel-Keleti Pályaudvaron? Miért az én konteóm (ami nem az, bizonyítottam) a kérdés, amikor az európai fajta, a kétezer esztendős keresztény kultúra van végveszélyben? Kedves Béla! 1993-ban egy hónapos tanulmányútra meghívott az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma. Egyéni programon voltam, odamentem, ahová akartam. Washington Post, New York Times, USA Today, Amerikai Sajtótudományi Intézet, Kansas City Morgan Star, Kongresszus, Szenátus. Chicagóban együtt vacsoráztam az egyik volt külügyminiszter-helyettessel, Washingtonban kávéztam a Demokrata Párt alelnökével, Seattle-ben találkoztam a legnagyobb kínai szövetség vezetőjével. Perspektivikus ember voltam, a Délmagyarország ügyvezetője és főszerkesztője, ráadásul messze a legfiatalabb ebben a műfajban. Kísérőm, Szentadorjány Gyula, aki 1956-ban a Nagy Imre-kormánynak dolgozott, s akit Bécsben a CIA a szokásos féléves vizsgálat helyett egy hét alatt igazolt, majd az USA hírszerzésében helyezett el, a Kongresszus könyvtárában megmutatta nekem a rólam szóló anyagot. Mikrofilmen az írásaimat, a könyveimet, a rólam szóló fotókat és kéziratokat is, hogy tudjam, merre hány óra. Élményeimről könyvet írtam Fölpróbáltam Amerikát címmel (Délmagyarország, 1993). Így fejeztem be: „Mondtam, fölpróbáltam, és lötyögött rajtam. Az én méretem Szeged.” Ez a hazám. Ezt féltem. Barátsággal, egykori egyetemi hallgatótársad: Dlusztus Imre P.S.: a részemről lezártnak tekintem a témát.