Vélemény: Jovanka, az elfelejtett özvegy…

Nos, Josip Broz Tito felesége, 1980-tól özvegye, a napokban 89 éves korában elhunyt. Nem sokat tudtunk/tudunk róla.

Csillogó fekete szemek, állandó mosoly az arcon, kedves tekintet - ez jellemezte az egykori, a titói Jugoszlávia „first lady”-jét. Igazi balkáni, pontosabb talán mediteráni szépség volt Jovanka Broz, természetesen, még fénykorában. Később sem sokat kopott a mosoly, a csillogó szemek fényét is inkább a szaporodó évek száma törte meg kissé, alakja is teltebb lett, de elengedhetetlen „tartozéka” volt a mindig elegáns, gyakran marsalli egyenruhájában feszítő Josip Broz Titónak. A múlt század hatvanas-hetvenes éveiben, a marsall hatalmának csúcsán, a jugoszláv párt- és államvezér is jól tudta, hogy mit jelent neki a felesége: megnyerő személyiség, fiatalos, üde színfolt egy öregedő politikus mellett. A külföldi delegációk is elismeréssel szóltak Jovanka bájos megjelenéséről, szelíd, udvarias modoráról. Nem beszélve a kelet-európai pártvezér-feleségekről, akik mellette jobb híján egy bejárónőnek tűntek, vagy ruhatárosnak… Nos, Josip Broz Tito felesége, 1980-tól özvegye, a napokban 89 éves korában elhunyt. Nem sokat tudtunk/tudunk róla. A száraz életrajzi adatok ugyan elárulnak ezt-azt a hosszú életkort megélt Jovanka Budisavljevicről, aki a dalmát tengerparthoz közel eső Pecina falucskában született, 17 éves korában beállt a partizánok közé, s hihetetlen munkabírásának és bátorságának köszönhetően meteorszerű gyorsasággal haladt előre a katonai ranglétrán: a háború végén, 1945-ben, már őrnagyi rangban szerelt le! Azután Belgrádba került, egy ideig még a Jugoszláv Néphadseregben szolgált, majd felkérték Tito háztartásának a vezetésére. Mindeközben leérettségizett, oroszt és angolt, valamint világirodalmat tanult az egyetemen. Tito a negyvenes évek végén szilárdította meg igazán a hatalmát, kiépítette nemzetközi kapcsolatait és fejlesztette hadseregét (a Sztálinnal való konfliktusa miatt, akkor vált „láncos kutyává” Rákosiék számára). A csinos „háztartásvezetővel” csak az ötvenes évek elején létesített komolyabb kapcsolatot, s 1952-ben feleségül is vette. Az ara 28, a vőlegény 60 éves volt akkor. Ettől az időponttól kezdve életük közös úton haladt, s Jovankát kedvelték a volt Jugoszlávia polgárai, de külföldön is, ahol megjelent államfő férjével, gyorsan elnyerte környezetének rokonszenvét. Így volt ez egészen a hetvenes évek végéig, amikor a már beteges Titót erősen befolyásolta a környezete, elsősorban a szlovén Stane Dolanc kommunista pártitkár (akit utódjának hittek) és Nikola Ljubicic, szerb hadseregtábornok. Elkezdődtek az intrikák az „udvarban” s ennek lett áldozata Jovanka Broz is. Elhíresztelték, hogy a szovjeteknek kémkedik, hogy egy szerb tábornokkal puccsot szervez, és hasonlókat. A feleséget félreállították, többé nem jelent meg férje oldalán, gyakorlatilag házi őrizetben volt 1980. május 4-éig, Tito haláláig. Az akkori vezetés azt sem engedte volna meg, hogy a belgrádi temetési szertartáson részt vegyen, ám, Indira Gandhi, India akkori miniszterelnöke azt mondta, nem hajlandó eljönni a jugoszláv fővárosba, ha Jovanka nem lesz jelen a végső búcsún! Eljött, s Jovanka is ott volt, meg a mintegy 120 állam- és kormányfő, akikkel a volt partizánvezér, a későbbi államfő jó kapcsolatokat tartott. A temetést követően azonban az államfő feleségét kiköltöztették az elnöki rezidenciából (ide Milosevic vonult be nagy csinnadrattával a kilencvenes évek elején, az amerikaiak le is bombázták 99-ben…), elvették tőle személyi okmányait, nagyobb értéktárgyait, s csaknem 30 éven keresztül gyakorlatilag nem létező személyként tengette életét. Azután 2009-ben Ivica Dacic, a mostani miniszterelnök, aki sírjánál a búcsúbeszédet is tartotta, visszaadta okmányait és nyugdíjat is folyósított neki az állam. Október 26-án, a korábban zarándokhelynek számító Virágházban, Tito sírja közelében helyezték örök nyugalomra az özvegyet. Állami tiszteletadással, díszlövésekkel, gyászzene mellett hazai és külföldi prominensek rótták le kegyeletüket a végtisztességen. A médiának természetesen „jó kis sztori” volt az esemény, hiszen 74 szerkesztőség, köztük 42 külföldi akkreditáltatta munkatársait a Virágházban tartott gyászszertartásra. A legtöbb szerkesztőség azt emelte ki, hogy Jovanka halálával végleg lezárult a titóizmus korszaka. Ebben is van igazság, bár a temetés videóit és fotóit látva, a több mint 10 ezer ember jelenlétét érzékelve, ebben még nem lehetünk annyira biztosak. Engem azonban egy másik dolog foglalkoztat, jelesül, hogy az özvegy 30 éves elszigeteltsége óriási történelmi adatbázistól fosztott meg bennünket! Jovanka ugyanis olyan dolgokról is tudott, amiről nyílván Tito életrajzírói, sőt közeli munkatársai sem. A bulvársajtó találgatásait ugyanis nem nevezhetjük komolynak, amikor egy-egy világeseménnyel kapcsolatosan megírják a feleség „akkori véleményét”. Csak ő tudta volna elmondani és értelmesen előadni azoknak, akik érdemben foglalkozhattak volna annak a korszaknak a történéseivel. Ez azonban nem történt meg. Az egyik legizgalmasabb téma például az úgynevezett elnemkötelezett, azaz tömbön kívüli országok mozgalmának létrehozása, amelyet hivatalosan ugyan Tito, az indiai Nehru és az egyiptomi Nasszer alkotott meg, de Tito felesége állandóan jelen volt a tárgyalásokon! (Állítólag ő volt az egyik kezdeményezője…) De Nixon, Kennedy, Churchill, Erzsébet királynő, Mao-Ce-tung, Huscsov, Brezsnyev, Nasszer, Szadat, Kadhafi, Arafat, Indira Gandhi, a volt szocialista országok vezetői is egymásnak adták a kilincset Tito belgrádi vagy valamelyik „vidéki” luxus-rezidenciáján, ahol a feleség is ott volt, természetszerűleg. Tito nagy „béke-körutakat” tett a Galeb nevű hajón, s közben felkereste az akkor frissen függetlenné vált afrikai és ázsiai országokat - Jovankával. A nyugati sajtó hetekig cikkezett arról a találkozóról, amelyen a jugoszláv vezető és felesége fogadta a Richard Burton- Elisabeth Taylor világhírű amerikai színészházaspárt. Ezen állítólag olyannyira összebarátkoztak, hogy a Titóékat magánlátogatásra hívták az Államokba! Persze, a hetvenes évek elején ez még a titói oldottabbnak nevezett szocializmusban sem volt lehetséges… Miután Jovanka Broz a háborút követően már benfentes volt és alaposan tájékozódott a jugoszláv felső vezetés, valamint Tito döntéseiről, valószínűleg arról is tudott, hogy miért hozták létre a Goli otok nevű börtönszigetet a politikai foglyok számára, miért voltak a belső leszámolások a pártban és az államapparátusban, miért ült börtönben Franjo Tudjman, a szabad Horvátország későbbi államfője? De az sem kizárt, hogy tudott volna néhány szót mondani arról: miért kellett a II. világháború végén a „felszabadított” Vajdaságban a Tito-partizánoknak több tíz ezer ártatlan magyar embert meggyilkolniuk?