Hidakkal vagy hidak nélkül?

A híd, mint olyan, nem csupán egyszerű fizikai értelembe vett, építészeti konstrukció. A híd, jelkép, a haladás, az akadályok megszüntetésének jelképe, az összetartozás és az új lehetőségek, a fejlődés szimbóluma. Hidak építésével a jövőt építjük, azok hiánya vagy lerombolása ellenkezőleg a múltba taszít, leépüléshez vezet.

Ha Szeged aspektusából beszélünk a hidakról, először a múltba kell tekintenünk. A jelenlenlegi Belvárosi híd elődjét 1883. szeptember 16-án adták át, ezzel jelentősen élénkítve a szegedi gazdaságot. A vasúti híd - 1858. december 2-án adták át - fénykorában, a gazdasági élet virágzásának eszköze és jelképe volt. 1944. augusztus és október közötti időszakban több kísérletben robbantották fel a hidainkat és ezzel megbénították Szeged életét és elvágták a Románia felé irányuló kereskedelmi élet, egyik legfontosabb ütőerét, ami nemcsak ezzel az egy országgal kötött össze bennünket, de az egész Balkánnal, beleértve a Fekete-tengeri kereskedelmi lehetőségeket és Görögországot is. A fent említett konstrukció helyreállításával, ezek a feledésbe merült gazdasági lehetőségek, új erőre kapnának, s a kereskedelem fellendülésével, Szeged városa is újfent gyarapodásnak indulhatna. A második „Belvárosi híd” elképzelése pedig, tehermentesítené Szeged belvárosát közlekedési szempontból, jelentős fejlesztési területek tárna fel Újszegeden. Emellett a nagykörút és a Temesvári körút is direkt összeköttetésbe kerülne. Ehhez azonban szükséges a rakpart meghosszabbítása 200-300 méterrel, egészen az újonnan tervezett hídig. Ha pedig sikeresen lecsökkentettük a személyautók jelenlétét a belvárosban, a jelenlegi Belvárosi-híd kizárólag a gyalogos, biciklis és tömegközlekedésnek adna helyet, ezzel is dinamikusabbá és gyorsabbá téve a közlekedést Szegeden belül. Ezen felül, a belvárosban történő parkolás is korlátozva lenne, 1-2 órát lehetne díjmentesen parkolni. A rendszer működését kamerák felügyelnék, melyek folyamatosan ellenőriznék a beérkezőket és a távozókat. A kamerák, a rendszámok alapján azonosítanák az autókat, s az időkeret túllépését követően szabnák meg a bírság mértékét. Az általam felvázolt tervezet, egyáltalán nem új keletű. 2000-ben dolgoztuk ki, amit akkor a közgyűlés, politikai hovatartozástól függetlenül, egyöntetűen elfogadott. Ennek folytatása és megvalósítása véleményem szerint elengedhetetlen, mert ahogy blogom elején fogalmaztam, a híd nem csupán fizikai értelembe vett építészeti konstrukció, de Szeged gazdasági vérkeringésének megkerülhetetlen eleme.

Bartha László alapítótagja a frissen létrejött Tisza Lajos Közéleti Egyesületnek, melynek célja, a Szeged és a régió helyi közösségeinek gazdasági, szociális, kulturális (oktatási, sport és környezeti) fejlődésének elősegítése, támogatása.