Vélemény: Horvát csatlakozási öröm és üröm

Azután eljött 2013. július elseje, amikor Horvátország teljes jogú tagjává vált az Európai Uniónak. Az egybehangzó vélemény, hogy az adriai állam gazdaságilag sokkal jobban felkészült a csatlakozásra, mint például Románia és Bulgária.

Horvátország alig egy hónapja tagja az Európai Uniónak. Az eltelt idő nem sok, de a horvátoknak arra elég, hogy az eufórikus integráció után megfogalmazzák a további időszakra vonatkozó elvárásaikat. Vagy félelmeiket. Merthogy olyan is van. Ők ugyanis azok, akiket nagyon sokáig várakoztattak az EU előszobájában, s ennek mindenekelőtt politikai okai voltak. Elsősorban az ismert Ante Gotovina-ügy, ami alaposan hátravetette déli szomszédunk csatlakozását, s amely előtt mai is értetlenül áll nemcsak a horvát, hanem a nemzetközi politikát többé-kevésbé jól ismerő külföldi szemlélődő is. A háborús bűnösként nyilvántartott tisztet, majd tábornokot több éves körözés után fogták el egy spanyolországi üdülőhelyen, majd Hágában 24 évi áristomra ítélték. Óriási volt a felzúdulás az országban, ahol nemzeti hősként tartották számon a kilencvenes évek honvédő háborújában rendkívül aktív katonát, maga a köztársasági elnök is felháborodásának adott hangot, a horvátok pedig tüntettek és igencsak haragudtak Hágára. Meg az Európai Unióra. Sok transzparensen láttuk a feliratot, miszerint ha választani kell az EU és Gotovina között, akkor a nép az utóbbira szavaz! Azután lecsitultak a kedélyek, tavaly novemberben egyébként szabadlábra helyezték a horvátok által istenített tábornokot, miután a Hágai Törvényszék nem találta bizonyítottnak az ügyészség vádjait, jelesül, hogy Gotovina emberiesség elleni cselekményeket követett volna el a Vihar elnevezésű, Horvátország felszabadításáért indított hadművelet során. Ekkor azonban már ismert volt a csatlakozás dátuma is, viszont a katonaember szabadon bocsátása a horvátok számára egyfajta elégtételt és jóvátételt jelentett a háborús években, majd az azt követő esztendőkben ellenük gyakran méltánytalanul elkövetett politikai támadásokkal szemben. Azután eljött 2013. július elseje, amikor Horvátország teljes jogú tagjává vált az Európai Uniónak. Az egybehangzó vélemény, hogy az adriai állam gazdaságilag sokkal jobban felkészült a csatlakozásra, mint például Románia és Bulgária. (Sokan fel is teszik a kérdést: miért nem fordított sorrendben kaptak belépőt ezek az országok?) A horvátok ugyanis tudatosan készültek erre a lépésre, s ha kezdetben a szomszédos Szlovéniával nem volt azonos fejlettségi szinten az ország, mára jócskán megközelítette az euro-övezethez tartozó, másik uniós szomszédunkat. Az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság, ezen belül az élelmiszeripar, a halászat, a tengeri kikötők egyre terebélyesedő forgalma, de főleg a szépséges Adria nyújtotta idegenforgalmi tevékenység – szép bevételt biztosítanak az országnak. Persze, ez sem elegendő ahhoz, hogy a felvételt követő napokban szomszédunkhoz ne érkezzen meg a kedves tájékoztatás: önök is tagjai a túlzottdeficit-eljárás alá eső uniós országoknak… Ennek azután csöppet sem örülnek az ottani gazdasági élet szereplői, no, meg az ország sorsát szívükön viselő állampolgárok sem. (Mi azután tapasztaltuk mindennek az összes hátrányát és a kilenc év alatt óriási kínokat éltünk át, amíg idén nem szabadultunk meg tőle.) Amit azonnal észre vesz a Horvátországba belépő vendég: példás gondossággal tervezett és kiépített közúti hálózatuk. Az elmúlt másfél évtizedben a horvátok szinte hihetetlen gyorsasággal építették a sztrádákat, mindenek előtt a tengerpartra vezető utakat, így azután lehetővé tették, hogy mi például Budapestről alig 5-6, Pécsről pedig 4,5 óra alatt elérjük a tengerpart északi részét. Ami még gondot jelent: az utópálya-díj beszedése a korábban létesített fizető kapuknál, csúcsforgalom idején gyakori a várakozás, de a jelek szerint, legalábbis az ottani híradásokra alapozva, ezen is változtatnak majd. A turistákat azonban ez a probléma nem zavarja: jönnek a tengerpartra, egyre többen és folyamatosan. A közelmúltban Krk szigetén volt alkalmunk látni ezt az áradatot, azt, hogy szinte minden szálloda, panzió, kemping tele van külföldiekkel. Ami érdekes viszont, hogy az osztrák, holland, belga, német, svéd vendégek mellett a legtöbb a szlovén. A helyiek szerint nekik még mindig olcsóbb a horvát tengerpart, mint a sajátjuk (amely összehasonlíthatatlanul kisebb, mint a szomszédé), kocsival néhány óra alatt leérnek az Adriai tenger déli üdülőhelyeire is, ezért azután a tehetősebbek nemcsak nyaralni jönnek ide, hanem ingatlanokat is vásárolnak. Mi magyarok is szép számban veszünk részt a tengerpartot „megszálló” vendégek között, az ottani statisztikák szerint nyaralók több mint 10 százaléka Magyarországról érkezett. Az idegenforgalmi idény végén nem lehet majd panaszra okuk a horvátoknak, szépen megtöltik a vendégek a kasszát. Szükség is lesz rá, hiszen a tervek szerint az úthálózat és a tengeri kikötők további korszerűsítését tervezik. Meg minden olyan „elengedhetetlen teendőt” igyekeznek elvégezni, amit az EU-belépéssel vállaltak. Arról már most, kissé fanyalogva cikkeznek, hogy a törvényeiket az uniós normáknak megfelelően kell majd átalakítani, valamint sok olyan általános rendelkezést kompatibilissá tenni, amelyek eddig csak horvátok voltak és nem európaiak… Mindeközben arról írnak a horvát lapok: a kormánynak nem lenne szabad megengednie, hogy az állampolgárok a svájci frank alapú hitelek miatt eladósodjanak, a bankok ne tehessenek újabb terheket a hitelhez folyamodó emberek vállára. Tudniillik már szomszédunknál is jelentkezik az, ami nálunk évekkel ezelőtt, jelesül, hogy sokan (náluk 12,5 százalék) nem tudják visszafizetni az adósságukat és egyesek havi törlesztő részlete elérte fizetésük 80-90 százalékát! Szomszédunk uniós tagság feletti örömét bizony néha beárnyékolja olyan „teendő”, amelyre nem számítottak. Ismerve azonban céltudatosságukat és kitartásukat, joggal remélhetjük, hogy a horvátok ezeket is megoldják.