Vélemény: Már Schiffernek sem tetszenek a szárszóiak…

A kettészakadt LMP egyik vezetője (társelnöke még Szél Bernadett) azt mondta egy nyilatkozatában, hogy: „A teszetosza, gondolatszegény politikai elit a rendszerváltás óta hagyta magát dróton rángatni mindenféle megmondóemberek által. A szárszóiak osztják az észt huszonvalahány éve…Állítom, nekik több közük van a gazdaságpolitikai és privatizációs baklövésekhez, meg ahhoz, ami 2010-ben történt, mint jó néhány szocialista miniszternek!”

Húsz évvel ezelőtt tartották az első szárszói dzsemborit Farkasházy Tivadar humorista kertjében. A Hócipő főszerkesztőjének és hasonló gondolkodású társainak alapvetése akkor – s mint mondják most is – az volt, hogy „ne egymás vállát veregessük meg, hanem ütköztessük a véleményeket.” Nos, hogy mekkora „ütköztetések” voltak ezeken az összejövetelen, az nem derül ki a korabeli sajtóból, de a mostaniból sem. Igaz, a legutóbbin már nem lehettek jelen a „jobboldali beállítottságú” média munkatársai, a házigazda egyszerűen megtagadta a belépést tőlük a korábban sajtó nyilvánosnak meghirdetett rendezvényről, így nem is számolhattak be arról, hogy valójában miként nyilvánítottak véleményt a résztvevők, miként ütköztették magvas gondolataikat és mire jutottak az eszem-iszom után a szárszói kertben? (A kérdés: Brüsszel vagy Strasbourg tiltakozni fog-e a szervezőknél a sajtószabadság lábbal tiprása ellen?) Amit azonban a jelen lévő balliberális sajtó híradásaiból megtudtunk, abból kiderül, hogy a mintegy 400 fős dzsemborin zömmel az egykori MSZP-SZDSZ-es elit tagjai vettek részt. A korábbi hatalmi struktúra tagjai, természetesen a szokásos holdudvarral: filozófusok, irodalmárok, gazdasági szakemberek, közéleti személyiségek tarkították az egykoron emelkedettebb hangulatú összejövetelt. Azon kívül, hogy – főleg a bulvár média – hosszasan elmélkedett Heller Ágnes haspólóján, vajmi keveset tudtunk meg a kerti parti tartalmáról. Az ugyan kiszivárgott, hogy a számukra most oly’ fontos Mesterházy-Bajnai párharc kimeneteléről gyakran esett szó, mégpedig annak szellemében, amit Konrád György író mondott egy közelmúltban tartott előadásán, miszerint: Bajnai Gordon és Mesterházy Attila üljön a tandemre, az Együtt-PM vezetője fogja a kormányt, az MSZP elnöke meg hátul taposson! Az egykori SZDSZ szellemi erősségének tartott irodalmár, aki a Demokratikus Charta egyik kezdeményezője a kilencvenes évek elején, igazi megmondóember volt és talán ma is az a balliberális értelmiség és a politikai elit körében. Valószínűleg ez csapta ki a biztosítékot Schiffer Andrásnál, a Lehet Más a Politika társelnökénél, akinek elege lett abból, hogy ez a társaság mondja meg a többieknek, mit és hogyan kell csinálni. A kettészakadt LMP egyik vezetője (társelnöke még Szél Bernadett) azt mondta egy nyilatkozatában, hogy: „A teszetosza, gondolatszegény politikai elit a rendszerváltás óta hagyta magát dróton rángatni mindenféle megmondóemberek által. A szárszóiak osztják az észt huszonvalahány éve…Állítom, nekik több közük van a gazdaságpolitikai és privatizációs baklövésekhez, meg ahhoz, ami 2010-ben történt, mint jó néhány szocialista miniszternek!” Egy olyan markáns véleményformálás, amelyet egy ízig-vérig balliberális értelmiségi-politikustól még nem hallottunk. Nyílván gondolkodásra is készteti majd néhányukat, alapvetően azonban ezután sem változik sem az irányvonaluk, sem a politikai céljaikat szentesítő káder-struktúrájuk. Megmondóembereik pedig továbbra is maradnak, sőt, ebben az általuk „vészterhesnek” minősített időszakban tovább fokozzák majd a tevékenységüket, osztják az igét ahol és amikor csak lehet. Hogy milyen hatékonysággal, azt majd a jövő mutatja meg. Hogy miből táplálkozhat Schiffer András ilyetén való kiborulása? Valószínűleg abból, hogy pártját az általa bíráltak egyszerűen szétverték, napjainkban pedig megpróbálják amennyire csak lehet gyengíteni, semmibe venni, meg egyértelműen a szakadárokat támogatják. Akik viszont beálltak Bajnai Gordon mögé. Schiffer jól látja, hogy a javarészt lassan matuzsálemi korú egykori SZDSZ-sek zöme (mintegy 80 százaléka) a libás Gordonnak becézett, külföldről anyagilag támogatott egykori miniszterelnököt részesíti előnyben a szocialistákkal szemben (is). Tudja azt is, hogy az LMP egyik szárnyának a leszakadása is a fentiek következménye: igyekeznek közelebb kerülni a húsos fazékhoz, természetesen abban az esetben, ha Bajnaiéknak sikerül valamiképpen labdába rúgniuk, magyarán, néhány helyet megszerezniük a parlamenti széksorokban. A dolgok jelenlegi állása szerint azonban – külföldi pénzeszsákok ide vagy oda – a bukott miniszterelnök csapata nem táplálhat vérmes reményeket. Tudniillik a szocialisták, Mesterházyval az élükön, jóval megelőzték és a jelek szerint a közeljövőben nem is lesz változás ebben a helyzetben. (Még akkor sem, ha az Együtt magát Tavarest cibálja hazánkba, hogy itt blamálja egy független ország rendszerét, függetlenségét, demokratikus intézményeinek szavahihetőségét.) Sőt, maga az LMP társelnöke mondja ki, hogy Bajnaiék megjelenése csak zűrzavart okozott, nemcsak az ő pártjában, hanem az egész magyar politikai életben is. Érdekes megjegyzést tesz Schiffer a szárszóiakra, amikor azt mondja, hogy „ …a demokratikus kartell tagjai gyakorlatilag egymást fedezik és tartják felszínen nagyjából húsz éve… Ez a szárszói chartás különítmény úgy gondolta, akkor különb mindenkinél, ha nyelvben és érzületben kellően elkülönül a plebstől. Pedig észrevehetnék, hogy az elmúlt évtizedekben Magyarországon azok lettek sikeres politikusok, akik rezonáltak az egyszerű emberekkel.” Egyszóval egy liberális értelmiségi rájött arra, amit mások már kimondtak, nevezetesen, hogy a magas lóról a választókra, pontosabban a népre kegyesen letekintő vezérekre már nincs szükség. A „plebs” kezdi megérteni, hogy az ilyen magatartás, a tisztességes magyar ember „lebőgatyázása” és mucsaiként való aposztrofálása sérti az önérzetét, identitását is. A szárszóiak azonban ezt nehezen tudják megérteni. Lehet, hogy néhány ilyen, Schifferéhez hasonló megnyilvánulás kezdi majd tudatosítani bennük is, hogy nemcsak náluk található a bölcsek köve.