Vélemény: Tovább verik a magyart?

Vegyük csak alapul magát a most regnáló köztársasági elnököt. Ismeretes, hogy hosszú éveken keresztül ő volt Vojislav Seseljnek, a Szerb Radikális Párt elnökének a jobb keze, a támasza.

Hogy miként alakul Szerbia jövője, azt nyilván senki sem tudja egyelőre megjósolni. Talán maguk a főszereplők sem, akik most arra hivatottak, hogy a közelmúltban lezajlott választások után felelős tisztségviselőket állítsanak az immáron eléggé kicsinyre szabott ország élére. Tomislav Nikolic, a Szerb Haladó Párt elnökének győzelme az elnökválasztásokon, olyan bonyolult helyzetet hozott létre, amelyre a helyzet jó ismerői, a belgrádi politikai elemzők sem tudnak egyelőre határozott választ adni. A kérdés tehát: merre tovább Szerbia? Egy bizonyos, az új államfő jogosult a miniszterelnök személyének a kijelölésére. Ám hogy ki lesz az új kormányfő-jelölt, erre - éppen egyes szerbiai politológusok véleménye szerint - őszig is várni lehet! Merthogy a Milosevic-féle szocialisták, akik magukat a „mérleg nyelvének” kiáltották ki, nem rendelkeznek annyi mandátummal, hogy a Szerb Haladó Párt képviselőivel együtt többséget hozzanak létre a szerb parlamentben. A „kicsik” pedig fanyalogva utasítják el a nacionalista irányultságú két párt szövetségét. Egyelőre. Mert a hatalomban való részvétel gyorsan megváltoztat(hat)ja az emberek világnézetét, politikai irányultságát, hazája iránt érzett felelősségtudatot is… Vegyük csak alapul magát a most regnáló köztársasági elnököt. Ismeretes, hogy hosszú éveken keresztül ő volt Vojislav Seseljnek, a Szerb Radikális Párt elnökének a jobb keze, a támasza. Nyilván tudott, tudnia kellett, azokról az atrocitásokról, amelyeket a szélsőségesen nacionalista politikus szabadcsapataival elkövetett a szerbek által „felszabadított” területeken, elsősorban Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, de később Koszovó-Metóhiában is. Seselj félkatonai alakulatainak kezéhez sok vér tapad, s ezt még a felelőtlenül későn felismerő és csigalassúsággal beavatkozó Nyugat is felfogta. Így került a Milosevic által kirobbantott és dicstelen véget ért véres háborút követően 2003-ban Vojislav Seselj a Hágai Nemzetközi Bíróság elé. Olyannyira biztos volt ártatlanságában (ma is az), hogy önmaga adta fel magát Hágának, bízva abban, hogy hamarosan visszatérhet a politikai életbe, természetesen Szerbiában. Erre azonban egyre kisebb a remény… Nos, ennek a szélsőséges nacionalistának volt a helyettese Tomislav Nikolics, aki Seselj-fotóval díszített pólóban járt-kelt a szerb palamentben és fennen hangoztatta a Hágában pihenő csetnikvajda visszatérését. Azután következett a nagy változás: Nikolic mintegy négy évvel ezelőtt levetette a Seselj-pólót, kilépett a pártból és egy ideig vállalkozásaiból élt. Az építész-technikusi végzettségű államfő a többi között a kragujevaci temetkezési vállalat műszaki igazgatói posztját is betöltötte egy ideig, innen kapta ellenfeleitől a „sírásó” gúnynevet. Nikolic azonban nem bírta ki politizálás nélkül. Megalapította a Szerb Haladó Párt nevű formációt, amely voltaképpen a korábbi Seselj-párti ideológián alapult, s ezzel a társasággal vált egyre népszerűbbé, mígnem idén május 20-án befutott: Boris Tadic korábbi elnök előtt ő szerezte meg a köztársasági elnöki tisztséget. Első elnöki nyilatkozata arról szólt, hogy: „Van isteni igazság. Isten igazságos.” De azt is mondta, hogy Szerbia demokratikus, igazi európai ország lesz, amely a további integráció útján halad előre. Nocsak, pár évvel ezelőtt még a NATO és az Európai Unió vörös posztónak számított az akkor még szélsőséges, kimondottan Európa-ellenes politikus szemében. Most más szelek fújnak. Bár az, hogy Nikolics első útja nem Brüsszelbe, hanem Moszkvába vezetett, sokat elárul. Nyilván az a korábbi reflex, amely a szláv együvé tartozás gyökeréből fakad, továbbá az a néhány évvel korábbi elképzelés, miszerint Szerbia államközösséget kíván létrehozni Oroszországgal és Fehéroroszországgal, máig nem fakult ki eléggé, pedig már semmilyen létjogosultsága sincs (igaz, akkor sem volt). A legújabb hírek szerint egyébként Moszkva 800 millió dolláros hitelt nyújt Szerbiának. Ezért tényleg megérte elzarándokolni az orosz fővárosba. S az új helyzet kapcsán érdemes feltenni a kérdést: s milyen helyzetbe kerültek az elnökválasztás ilyen kimenetele révén a vajdasági magyarok? Azt tudjuk, hogy a Vajdasági Magyarok Szövetsége egyértelműen a demokratikusabbnak tűnő jelölt, Boris Tadic, mellé állt, politikusainak nyilatkozataiból az derül ki, hogy a jövőben is kitartanak korábbi pártszövetségesük mellett. Hogy ennek lesz-e következmény és milyen, arra sem adható egyelőre semmilyen válasz. Legfeljebb a találgatás szintjén akadnak ilyen-olyan vélemények és előrejelzések. Egy azonban bizonyos: Nikolics köztársasági elnök sem fogja keblére ölelni a csaknem 300 ezres magyar népességet! Ismerve elődjét, az általa sugalmazott elméleteket, nem kecsegtet jóval az új államfő kisebbségi ars poeticája sem. Vojislav Seselj ugyanis annak idején azt mondta: „Egy-egy szendvicset adjunk a magyarok kezébe, rakjuk be egy buszba mindnyájukat és indítsuk el őket északnak!” Summás vélemény az őseik szülőföldjén több, mint ezer éve élő magyarokról. Hogy ebből az utód, Tomislav Nikolic, mennyit jegyzett meg és miként értelmezi napjainkban főnöke, enyhén szólva szélsőséges nacionalista nézeteit, azt csak tőle tudhatjuk meg. Pontosabban tudhatjuk majd meg az elkövetkező időszakban. Egy azonban bizonyos: az eddigi atrocitások, amelyeket a magyarok ellen elkövettek az „államalkotó többségi nemzet” fiai - nem fognak csökkenni. A fenti bűnös ideológia ugyanis annyira megfertőzte a szélsőséges gondolkodású, jobbára a Délvidékre menekültként vagy betelepülőként érkező szerbeket, hogy hosszú idő kell mire levetkőzik e civilizált társadalomban egyáltalán nem honos magatartást. Hogy csak a legfrissebb ilyen inzultust említsük: az utóbbi időben több alkalommal is magyar fiatalokra támadt egy szerb társaság, amely az elmúlt héten is két magyart vert meg Szabadkán, áll az újvidéki Magyar Szó napilap híradásában. Sokan abban reménykednek, hogy az Európai Unióba készülő Szerbia felhagy majd a kisebbségek iránti erőszakos magatartásával. Csak remélni kívánjuk, hogy így lesz. Merthogy Románia, Szlovákia hasonló megnyilvánulásai semmiképpen sem ezt példázzák…