A kenu, ami nem kamu

Csak az ördöggel játszadoznék csöppet, már amennyire a médiának most 2012 táján lenne bármi köze is az angyalokhoz.

Szóval van ez a kenus srác, a Rakonczay Gábor, aki a 80 naposra tervezett túra helyett

60 nap alatt szelte át az Atlanti-óceánt

, új világrekordot állítva fel. Kalap le előtte ezerrel! De felmerülhet ám az a csipp-csöpp kis ördögfiókányi gyanú. Mert, ha valaki esetleg elmulasztotta a hírt valamelyik tévés, rádiós vagy netes csatornán, akkor egy toldalékos, ámde nagyon is jelentős katalizátor „hírecske” gondoskodott, hogy mégse tegye. Kenusunk ugyanis februárban eltűnt a tengeren, s innentől kezdve izgult az egész ország, vagyis izgatta a média. Ami felettébb gyanús lehet, hogy a 21. században, a mai technika birtokában nem kell feltétlen tüzet gyújtani a füstjelekért, hogy vészjelzést adjunk. Másrészt a feleség médiaszereplései is erősen ellentmondásosak voltak férje eltűnése, keresése, nem keresése, majd a partraszálláskor megkerülése és ennek örülése, meghatódottsága, nyilatkozattétele stb. kapcsán. Ha pedig valóban egy zseniálisan megkomponált marketingeltűnésről volt szó, külön komikus, ahogy a milliárdos hajós-borász, Szeremley Huba is rákapcsolódott a bizniszre, mint a hős kutató-kereső, leendő megmentő. Most már tutifix, hogy Mari néni is elolvashatta a tápiószecsői Fő utca 2. szám alatt, hogy a befutó hajó oldalára az van írva, hogy… – várjunk csak aranyoskám, felveszem a szemüvegemet… bár, megittam két-három pohár Szeremley rizlinget, nagyon zamatos.