Vélemény: Horvát igen az Európai Unióra

Úgy tűnik tehát, hogy Horvátország jövőre esedékes csatlakozása nemhogy csillapítaná a kedélyeket és csökkentené a feszültséget, ellenkezőleg: olyan agresszivitást vált ki a magát vesztes félnek tartó Szerbiából, ami semmiképpen sem szolgálja a térség stabilitását és békéjét.

Sok ingyen sörbe kerül ez a horvátoknak a nyáron, ha megrohamozzák a magyar turisták a tengerpartot! Így fakadt ki egyik ismerősöm a múlt vasárnapi horvátországi voksolás után, amelyen déli szomszédunk lakossága egyértelműsítette: jövőjét az európai államok nagy családjában képzeli el. Ismerősöm megjegyzése természetesen arra, vonatkozott, hogy a tavalyi magyar EU-elnökség idején mi szorgalmaztuk a szomszéd mielőbbi felvételét és valóban ebben az időben értek véget a csatlakozási tárgyalások, majd a lengyel elnökség idején, 2011 decemberében Brüsszelben alá is írták az integrációs szerződést. Ennek értelmében – és a mostani pozitív népszavazás eredményeképpen – Horvátország 2013. július 1-én hivatalosan is az Európai Unió tagállama lesz. Visszatérve az ingyen sörre, nem kell hiú ábrándokat kergetni, annyira azért nem lesznek nekünk hálásak a horvátok, hogy nyakra főre megvendégeljék a magyar turistákat. Már azért sem, mert az ország szavazásra jogosult lakosságának alig 43,67 százaléka kereste fel a szavazóhelyeket, akik viszont elmentek voksolni, azok közül 66,25 százalék támogatta az ország uniós csatlakozását. Nos, ebből nem nehéz következtetni arra sem, hogy Horvátországban vannak úgymond semlegesek vagy érdektelenek, s nem kevés az erős euro-szkeptikusok száma sem. Ezt bizonyítja az a tüntetés, amely a népszavazás előestéjén történt Zágrábban és amelyen mintegy ezer demonstráló EU-ellenes jelszavakat skandált, transzparensein a nem szavazatokra buzdított és megpróbálta elégetni az uniós zászlót. Ez utóbbi nem sikerült neki, mert a karhatalom meghiúsította a gyújtogatást. Jelzés értékű volt ugyan a megmozdulás, de a jelek szerint nem befolyásolta különösebben sem a népszavazás lebonyolítását, sem annak kimenetelét. Így látta ezt egyébként a sikeres népszavazás után Ivo Josipovic államelnök és Zoran Milanovic kormányfő is. Mindketten azt mondták, hogy az 1991-ben kikiáltott függetlenség óta ez volt a legfelelősségteljesebb, egyben pedig a legfontosabb döntés Horvátország életében. Másfél év múlva tehát a volt jugoszláv tagállam másodikként (a 2004 óta EU-tag Szlovénia után) léphet be az európai országok nagy közösségébe, mégpedig sorrendben a 28. tagállamként. Természetesen ennek is van megfelelő procedúrája, hiszen előbb a „huszonhetek” parlamentjeinek még ratifikálniuk kell a csatlakozási szerződést 2013. július első napjáig. Mindenesetre a horvát vezetés (kormány és ellenzéke egyaránt) a „nagy igent” hatalmas támogatásként és bizalomként értékelik az ország részéről, amit igyekeznek majd kihasználni az elkövetkező időszakban, amikor a csatlakozás technikai-pénzügyi kérdéseinek rögzítése lesz napirenden. Mindezt azért kell hangsúlyozni, mert az elmúlt időszakban nem volt mindig egyértelmű az ország EU-integrációjának támogatottsága a horvát lakosság részéről. Kezdődött azzal, hogy az uniós atyák tárgyalási feltételként szabták meg a legnagyobb horvát háborús bűnösnek kikiáltott Ante Gotovina tábornok elfogását és Hágának való kiszolgáltatását. A Horvátországban nemzeti hősként számon tartott katona nagyon sokáig bujkált a világban, mígnem 2005 elején a Kanári-szigeteken letartóztatták, kiadták a Hágai Nemzetközi Törvényszéknek, ahol tavaly áprilisban 24 év börtönbüntetésre ítélték. Ettől az időponttól kezdve még inkább olvadni látszott a bizalmatlanság a szomszédos ország iránt, s az erőteljes magyar kezdeményezés és támogatás hatására sikerült befejezni az előtárgyalásokat. Nos, ez az Ante Gotovina, aki éppen az említett 24 éves büntetését tölti a holland városban, most üzenetben fordult a horvát nemzethez. Ebben az üzenetben – láss csodát! – a tábornok az igen szavazatra buzdította honfitársait! A börtöncellában megfogalmazott küldeményben egyébként az áll, hogy Horvátország mindig is európai állam volt, nem kell semmiért szégyenkeznie, megérdemli az EU-státust. Mindenesetre nem mindennapi ez a gesztus, csakúgy, mint az üzenet tartalma. Nem tudom miként vélekednek erről a szintén Hága vendégszeretetét élvező szerb háborús bűnösök: Vojiszláv Seselj, Ratko Mladic, Radovan Karadzic? Igaz, ők még távolabb vannak e lehetőségtől, mert Szerbia esetleges csatlakozásáról sincs megállapodás Brüsszelben. S ha már itt tartunk, akkor mindenképpen meg kell említeni a szomszédos országgal, Szerbiával való viszonyukat is. Tudniillik a szerbekkel való ellenségeskedés, majd az utóbbi időben való rivalizálás nem hozott mindig piros pontokat egyik fél füzetébe sem. Az elmúlt hónapok sajtóhírei, tudósításai viszont egyértelművé teszik, hogy Horvátországot az Európai Unióban már „befutóként” kezelik, ugyanakkor a másik balkáni ország iránt még mindig nincs akkora bizalom, amely átlendítené azon a bűvös küszöbön, amelyet az EU előszobájának hívnak. Ezt a szerbek eddig szintén háborús bűnöseiknek köszönhették, most pedig a nem csituló koszovói konfliktusaiknak. A Szerbiából kivált tartománnyal, amely immár önálló, független államként prosperál, sehogyan sem tud megállapodásra jutni a szerb vezetés, dacára annak, hogy a nemzetközi közösség beleértve az EU-t is, megtesz mindent a béke és a mindkét fél számára elfogadható állapotok megteremtése érdekében. Ez a helyzet úgy tűnik jó adag feszültséget indukál a szerbeknél és ezt valamiképpen igyekeznek is levezetni (ezúttal a magyar verésektől eltekintve), mégpedig úgy, hogy a legnagyobb nyilvánosság előtt követik el barbár tetteiket. A legutóbbi például a szerbiai kézilabda EB-n történt, amikor a becslések szerint mintegy 50 főnyi csoport baseballütőkkel, husángokkal, baltával támadt az Újvidékről a határ felé vezető úton a horvát szurkolókra. Veternik településnél, ahol egyébként nagy számban élnek egykori horvátországi és boszniai szerb menekültek, megállították a horvát drukkerek konvoját és agyba-főbe verték utasaikat! Sokan megsérültek, mások sokkot kaptak a váratlan atrocitás után, a tettesek többsége pedig „felszívódott”. A rendőrség nagy erővel keresi őket, ahogyan mondani szokták… Úgy tűnik tehát, hogy Horvátország jövőre esedékes csatlakozása nemhogy csillapítaná a kedélyeket és csökkentené a feszültséget, ellenkezőleg: olyan agresszivitást vált ki a magát vesztes félnek tartó Szerbiából, ami semmiképpen sem szolgálja a térség stabilitását és békéjét.