Elfeledett szőlő- és gyümölcsfajták Újszegeden

Az alábbiakban Póda Jenő képviselőtársam felhívását teszem közzé: A szőlő és gyümölcstermesztés mai világában nagyon egészségtelen folyamatok zajlanak. Az egységesítés, a szállíthatóság, a tárolhatóság és a látvány előtérbe került, sőt egyeduralkodóvá vált. Az íz és illat szinte már egyáltalán nem számít.

A bevásárló központok ezeket a fajtákat igénylik, mi több – kizárólag saját érdekükben - egyenesen ezt rendelik a termelőtől. (Sajnos a nemesítők is ezt az irányt képviselik.) Így jutottunk el oda, hogy a polcokon nagyon nagy, nagyon szép gyümölcsök vannak, csak bele ne harapjunk, mert íze jellegtelen semmi. Régebben is ismertük a „piacos fajta” fogalmat, de az a szép, tetszetős megjelenést a kiváló íz mellett testesítette meg, míg ma egyre inkább helyette. Éppen ezért sokan a „piacos fajta” fogalom helyett az „európai uniós gyümölcs” fogalmat használják, persze negatív jelzőként. A „szent PIAC” tehát itt sem nem javít, hanem egyértelműen ront a helyzetünkön. Ráadásul a génmódosítás már nem csak a szántóföldi gabona vagy kukorica termelésében próbálja megvetni a lábát (és elszennyezni környezetünket, szerencsére az új Alaptörvény tiltja ezt), hanem a gyümölcsök világában is. (Dúl a vita például a Red Love új brit almafajta előállítási körülményei ill. a génmódosítás gyanúja miatt, amelyiknek nem csak a bőre piros, hanem a húsa is teljesen az.) Ebben a helyzetben felértékelődnek a kiskertek és a régi helyi fajtáink. A kiskertből egészséges szőlő és gyümölcs tehető a család asztalára. Láthatjuk, hogy az élelmiszeripar egyre veszélyesebb helyzeteket teremt, mindennapi ételünk is bizalmi árucikké vált. A régebbi könyveket olvasgatva találhatunk olyan fajtákat, amelyek ma nagyon hiányoznak a kiskertjeinkből. Azért hiányoznak, mert faiskolákban nem kaphatóak (vö. a piac szerepe). Ezek a (táj)fajták nagyon értékesek, mert a helyi viszonyok között szelektálódva ellenállóak (magyarul nem vagy alig kell permetezni) ill. fantasztikus illatukat és ízüket a környékünkön levő kiváló természeti adottságoknak köszönhetik. (Na persze látványukkal és nagyságukkal sincs semmi probléma, de nem ez a legfontosabb.) Hazánk vitán felül a világ egyik legjobb talaj és éghajlati adottságokkal rendelkező gyümölcstermő területe. Most két ilyen régi fajtára hívom fel a figyelmet és egyben meghirdetem ezeknek a keresését is. Kérem, jelentkezzen, akinek van ilyen és biztosan tudja, hogy ilyen van neki!

Szőregi cukorrózsa barack (nem keverendő össze a Szegedi Mamut fajtával)

„ A Kécskei rózsával egyidőben érik, de annál szívósabb a fája. Gyümölcse a Mandulabarackra emlékeztet, de a Rózsabaracknál is édesebb. Szegeden aszalványt is készítettek belőle. Koronája sűrű, középidőben virágzik, igen jól termékenyül. Magbele kissé keserű. Az elmúlt évtizedekben rohamosan fogytak fái, amelyek ma már alig találhatók meg." (Soltész Miklós Gyümölcsfajta-ismeret és -használat 255. oldal, Mezőgazda Kiadó 1998.)

Szegedi óriáscseresznye

„Újszegeden begyűjtött ismeretlen származású magonc. A Jaboulay után kb. 1 héttel érik. Gyümölcs nagy, piros; puhább húsú mint a Germesdorfi. Hosszú kocsánya jellegzetes. Fái nagyon erős növekedésűek.” (dr. Tomcsányi Pál Gyümölcsfajtáink – Gyakorlati pomológia 146. oldal, Mezőgazdasági kiadó 1979.) Azok jelentkezését is kérem, akiknek a fenti kettőn kívül további helyi ismeretei, fajtái és lehetőségei vannak és felajánlaná mindezt - mindannyiunk érdekében - a köz javára. Hátha további fajták is előkerülhetnek Szőreg, Újszeged ill. Szeged területéről vagy környékéről. Ez az írás gondolatébresztőnek készült. (Saját tapasztalataimon túl a Csemete Természetvédelmi Egyesület Szegedi Mamut kajszifajtánkat megmentő sikeres akciója is inspirálta.) Nézzünk körül, szedjük össze az értékes fajtáinkat, mentsük értékeinket a globalizálódó világunkban, mert az utolsó órákban lehetünk, és senki nem teszi meg helyettünk…